A döntőn végül Franciaország léphetett fel a dobogó első helyére, a bronz Bocuse nyertese a tavalyi győztes Norvégia lett, míg az ezüst Bocuse-t Dánia csapata vihette haza. Rendkívül magabiztos és kiegyensúlyozott versenyzéssel Veres István és a magyar csapat végül a 11. lett a világ legrangosabb szakácsversenyén, ami Jókuti András szerint egy reális eredmény.  

Kakaófüggőből felcseperedett ínyenc, kiváló sztárséf, a magyar gasztronómia fellendítője, a Bocuse d’Or európai bajnoka, a rakott krumplik királya, a horgászat függője, kaméleonok nevelője, legók gyűjtője és mára már egy közvetlen hangulatú, csúcséttermi minőségű bisztró tulajdonosa – ismerjék meg a sokszínű Széll Tamást.

A kétévente megrendezésre kerülő Bocuse d’Or minden idők legrangosabb főzőversenye. A világ legjobb séfjei között zajló, kifinomultsággal, kreativitással és precizitással társított csatározásnak 30 éves múltja van. A magyar jelenlét a lyoni döntőn mindössze négy évvel ezelőttre vezethető vissza, mégis olyan áttörő eredményekkel került az ország Európa gasztrotérképére, hogy az idei jubileumi fordulón, a verseny történetében először, nem francia, hanem magyar lesz az első számú műsorvezető. A versenyről Széll Tamással, az elődöntő győztes magyar séffel, Jókuti Andrással, az idei műsorvezetővel, Mautner Zsófiával, a verseny korábbi műsorvezetőjével és a Chili és Vanília blog szerzőjével, valamint Müllner Dóra szerkesztő, gasztroszakértővel, az esemény tudósítójával beszélgettünk.