Van annak valami diszkrét bája, amikor a főszerkesztő és a magazin fotósa reggel háromnegyed tízkor felkapaszkodik az etyeki Öreghegyre, mert borbirtokra az ember csak nem indulhat autóval. Tervünk beigazolódott, 11 órára már túl voltunk a vörösboros eljáráshoz hasonlóan, héjon erjesztéses módszerrel készülő testes és virgonc Királyleányka és a 2016-os hordós Chardonnay kóstolásán. A fogadtatás nem volt hétköznapi, először az új helyi négylábú jóbarát, Brúnó járult elénk, aki egy darabig a távolból figyelt mozdulatlanul, majd amikor meggyőződött ártatlanságunkról, elénk dobott egy fadarabot jelezvén, hogy nálunk a labda. Érthető: az itt megforduló turistacsoportok olyan alapkellékei az etyeki borvidéknek, mint a december eleji dér- és hócsipkedte dűlősorok. Bárhova néztünk, mindenfelé szőlőtőkék kanyarogtak, izgalmas látványt kölcsönözve a birtoknak még az oly rideg és undok ködös idő ellenére is. Brúnó tehát elénk szaladt, aki elődjétől eltérően, még nem szerepel egy boros címkén sem, nem úgy, mint Bijou, a nemrég elpusztult francia bulldog, akinek arcképe a Zöldveltelínit díszíti. Nem sokat váratott magára Hernyák Tamás szőlész-borász és tulajdonos sem, aki jobb szereti, ha Tomiként szólítják. Hamar be is tessékelt bennünket, kávéval kínált, majd bort nyitott és megrakva a tüzet, mesélni kezdett. Idillibb decemberi délelőttöt nem is képzelhettünk volna. Ahogy csordogált a bor és ürült a palack, úgy nyílt ki előttünk a 22 borvidék egyikének izgalmas és kísérletező története, amelyet a Hernyák család képviselője és örököse osztott meg velünk. Generációváltás, champagne-i klíma és a Junibor tagjainak véd- és dacszövetsége: sok mindenre fény derült a borászok új generációjának terveiből.