Home»Cross»AZ OLASZ „DARAZSAK” ÚTJA A VILÁGHÍRNÉV FELÉ

AZ OLASZ „DARAZSAK” ÚTJA A VILÁGHÍRNÉV FELÉ

1
Shares
Pinterest Google+

Ki hinné, hogy a ma már világhírű Vespa motorok élete sem indult egyszerűen. Hogy bár a kis Piaggio „darazsak” ötletének megszületéséért egészen az 1880-as évekig kell visszautaznunk az időben, az első darabok végül csak több mint 60 évvel később, a második világháború által megtépázott Olaszország, Pontedera városának gyártósorairól gördültek le? Múltidézés és egy falatnyi jelen Ungvári Mártonnal, a Vespa Klub Magyarország elnökével.

Megannyi kérdés, s rá megannyi, már-már mesébe illő válasz. A történet egyik főszereplője Rinaldo Piaggio, aki az 1880-as években eleinte még tengeralattjárók berendezéseihez szállított prémium faanyagot, de a századfordulón már a vasúti kerékgyártásban kapott kiemelkedő szerepet. Innen pedig, már csak egy lépés volt, hogy az első világháború alatt révbe érve repülőgépmotorokat, propellereket és tengeralattjárók megsemmisítésére alkalmas, motoros hajók gyártásába kezdjen. Az első világháború Piaggio cégét is a magasba emelte, hiszen akkoriban a haditechnikai járművek – repülőgépek, hidroplánok – gyártásáé volt a főszerep. Sorra nyíltak a gyárak: először Pisa, majd Pontedera is megnyitotta kapuit, hogy mérnöki tudását a világháború szolgálatába állítsa. A második világháború azonban senkit és semmit sem kímélt: Piaggio gyárait az ellenséges haderők a földel tették egyenlővé.

HAMUBÓL GYÉMÁNT

Az ekkorra már jócskán megfáradt, 80-as éveiben járó Rinaldo, átadva a stafétát fiának, Enricónak, arra kérte őt, hogy támassza fel a szövetségesek által letarolt olasz gyárakat, s felmérve az akkori gazdasági állapotokat és társadalmi igényeket, kezdjen ismét gyártásba. Tekintettel arra, hogy a világháború a közlekedési eszközöket sem kímélte, az embereknek pedig valamivel mozogniuk kellett, mi más lehetett volna nagyobb durranás eme rehabilitációs időszakban, ha nem egy gyors, könnyen használható, tömegtermékként értékesíthető közlekedési eszköz, ami ráadásul még olcsó is? Nos, ezen elvárások inspirálták végül Enricót a Vespa robogó megalkotására. És bár ő maga sosem rajongott a motorokért, félretéve ellenszenvét, újragondoltatta mérnökével, Corradino D’Ascanióval egy lehetséges robogó látványtervét. A cél az volt, hogy minél kényelmesebb, tisztább és dizájnosabb legyen. Az első prototípus, a Paperino – kiskacsa – nem nyerte el Enrico tetszését, így mérnöke, latba vetve haditechnikai – főként légi járműves – tapasztalatait, egy repülőgéptestet és annak karosszériáját alapul véve, végül megalkotta a tökéletes Vespát. Egy 98 cm3-s, kormányváltós, lengőkarral ellátott kormányoszlopú, kényelmes és biztonságos kis darazsat. A Vespa pedig ezzel el is indult világhódító útjára. Szabadalmát 1946. április 23-án jegyezte be az olasz Ipari Minisztérium, értékesítője pedig, a szintén olasz Lancia értékesítési hálózata volt. Az első szériagyártásból kikerülő Vespák 60 km/h sebességgel rótták az utakat, és közel 2500 darabot adtak el belőle sikerrel. Az emberek érdeklődve fogadták a formás kis kétkerekű járműveket, amik villámgyorsan belopták magukat a szívükbe. Népszerűségüket mi sem bizonyította jobban, mint hogy az 1950-es évekre már 13 országban gyártották, mintegy 114 országban értékesítették, és több tízezer darabot adtak el belőle. Mindeközben pedig a Piaggio vállalat világszerte 10.000 szervizállomást üzemeltetett.

A JÖVŐ NYOMÁBAN

A Vespa robogók közül a történelem valaha volt legsikeresebb sorozata még mindig az 1977-től megjelenő Vespa PX széria, amit a mai napig gyártanak, és 2015-ben – Giorgio Armani után szabadon – nem kisebb dizájner, mint Andrew Bunney gondolta újra a sorozat 150-es modelljét: különleges rácsokkal és londoni, ezüstkeretes, kézzel készített lámpákkal tuningolta fel.
Hogy mi történt a Vespával az elmúlt, közel 60 év során? Csupán annyi, hogy a kis darazsak szélsebes tempóban meghódították a világot, megteremtették a robogópiacot. A Piaggio vállalat pedig, újra és újra tanúbizonyságot tett a feltámadásra való hihetetlen képességéről.
A második világháború megrázkódtatásaiból felállva, 1985-ben az USA-ban a kétütemű motorok károsanyag-kibocsátása miatt hozott törvényt is – amely 15 évre kitiltotta a Vespákat az országból – türelemmel átvészelve, az ezredfordulón való diadalmas visszatérésüket, mintegy 6.000 eladott Vespa robogóval ünnepelték. E robogók pedig nemcsak az utakat lepték el, de a mozivászonra is beköltöztek.

Audrey Hepburn és Gregory Peck

Mindezen bravúrokhoz pedig nem kellett más, mint elszántság, eredetiség, stílus és a lehengerlő, olasz elegancia.
Fél évszázad alatt, több mint 160 modellt álmodtak meg a tervezők, melyek közül számos darab vált legendás filmek kellékévé is. Ki ne emlékezne Audrey Hepburn és Gregory Peck Római vakációjára, amelyben a szerelmesek egy Vespával robogják körbe Rómát? Arról pedig, hogy sose legyen belőlük hiány a vásznon, nemcsak Hollywood romantikusai, de az olasz, Nanni Moretti filmrendező is folyamatosan gondoskodik.
Ennyi sorsfordító év és esemény után, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a Vespa csupán egy jól marketingelt termék-e, vagy annál tényleg sokkal több? Nos, a válasz szerintem egyértelmű.

A Vespa ugyanis nem csak egy robogó a sok közül, a Vespa maga a nagybetűs robogó.

A Piaggio – robogói mellett – törpeautókat is gyártott. 1957-ben mutatták be Monacóban az első, Vespa 400-as modellt – két kivitelben is készült: Lusso és Turismo –, amelynek érdekessége, hogy bár a Piaggio égisze alatt futott, sosem gyártották Olaszországban.
Egy fogalom, egy pátosz, egy jelenség, egy életérzés, amit páratlan és mindent elsöprő megjelenése, no és persze Enrico Piaggio olasz varázsa is halhatatlanná tett.
Mindezt pedig nemcsak az olaszok és az amerikaiak, hanem mi, magyarok és a környező országok is kezdik magukénak érezni. Amellett, hogy a Vespa számos országban vált szubkultúrák szerves részévé, ma már sok helyen összekapcsolódik a veterán szó fogalmával is. Ausztriában például, a robogónak apáról fiúra szálló hagyománya van, vagyis nem egy nulla km-es, vadonatúj Vespa kerül karácsonykor a fa alá, hanem gyakorta egy-egy olyan darab, ami már „átvészelte” egy-két generáció csikóéveit.

VESPÁVAL A BÖRZSÖNYBEN

A hazai Vespa-rajongókat sem kell ám félteni, mióta Ungvári Márton, a Vespa Klub Magyarország elnöke – és e robogók szenvedélyes gyűjtője – idestova 5 éve a szárnyai alá vette a honi Vespa szerelmesek képviseletének ügyét. „Eleinte én is csak egy rajongó voltam. Aztán láttam, hogy ez a rajongás mekkora közösségformáló erővel bír, így úgy döntöttem, hogy megpróbálok ebből még többet kihozni.” – kezdi Márton a sztorit. Kezdetben csütörtöki bandázások (Budapest, Hősök tere), pilisi és börzsönyi túrák voltak terítéken, majd 2012-ben valami megváltozott. Márton ugyanis úgy döntött, hogy vállalja a Vespa Klub Magyarország megüresedő vezetői posztját, a robogó fanok pedig támogatták ebben. „Rengeteg munkám fekszik benne, ahogyan a többieknek is. Időközben többszörös apuka is lettem, ahogyan más tagok is, de lekopogom, szerencsés vagyok, mert a feleségem is nagy Vespa-rajongó – nekem 5 Vespám van, neki pedig vettünk egy szép rózsaszínt –, gyerekeim pedig már a cumisüveggel a Vespa-érzést szívták magukba, így nem kérdés, hogy támogatnak az elhivatottságomban” – fűzi tovább a történetet.
„Egyesületünk az elmúlt pár évben számos programot szervezett – hazai és külföldi túrák, börzék, rallik, fotópályázatok –, a Vespa World Days rendezvényeken, azaz a Vespa klubok rendes évi világtalálkozóin is szép számmal képviseltettük hazánkat szinte minden évben, megjelentünk néhány kiállításon is, tavaly a Vespa 70. évfordulójára egy kisebb, önálló kiállítást is szerveztünk az Allee bevásárlóközpontban, amihez tagjaink gyűjteményeik egy-egy muzeális darabjával járultak hozzá” – fejti ki Márton a Miből lesz a cserebogár? projekt részleteit.

„A Vespa egy kapocs. Egy olyan közösség a klub, amiben mindegy, hogy ki vagy és honnan jöttél, mert ha igazán érdekel a Vespa, elfogadjuk egymást olyannak amilyen, és annak aki.” – Ungvári Márton
Ungvári Márton, a Vespa Klub Magyarország elnöke

Arra a kérdésre, hogy a márka népszerűsége ellenére miért nincs mégsem akkora visszhangja Magyarországon a Vespának, azt az egyszerű történelmi választ kapom, hogy „Európa szemében Magyarországot, sajnos még mindig a keleti blokkos országok között tartják számon, így egyelőre a sajtóvisszhang is elkerül minket.” Szerencsére sem ő, sem elhivatott Vespa-rajongó barátai nem törődnek bele ebbe, ezért

nagy horderejű lépésre szánta el magát az egyesület: pályázatot nyújtottak be a Piaggióhoz, a 2019-es Vespa World Days (Vespa világtalálkozó) rendezési jogáért. „Egész jó esélyekkel indulunk, hogy 2019-ben Zánka adhasson otthont ennek az eseménynek, amelyen a világ összes Vespa Klubja összegyűlne.”

– meséli izgatottan Márton, hozzátéve, hogy hatalmas előrelépés lenne ez a Vespa Klub Magyarország életében, mivel keleti blokkos országnak rendezési jogot még sosem ítélt meg a Piaggio, minket pedig már csak egy hajszál választ el mindettől.
Addig viszont még hosszú az út, és sok kihívás vár a Vespa Klub Magyarország csapatára, hiszen közeleg a szezon, a hagyományos tavaszi Vespa alkatrész börze, a május 1-jei évadnyitó túra, illetve a háromnapos, nyári szekszárdi országos találkozó. Emellett pedig, nap mint nap érik új meglepetések is az egyesületet, hiszen januárban érkezett a hír, hogy immáron Szombathelyen is létrejött egy Vespa klub, Veteran Vespa Club Hungary néven, emellett szerencsére Győrben (Vespa Club Győr) és a keleti végeken, Nyíregyházán (GTS Group Hungary) is szervezett, helyi vespás csoportok aktívkodnak, hamarosan pedig a Budapest Motor Fesztivál keretében is megcsodálhatjuk a klubtagok szebbnél szebb darazsait.

Előző cikk

UTOLSÓ FEJEZETÉHEZ ÉRHET AZ ALEXANDRA

Következő cikk

TÍZ ÉV ALATT HATALMASRA DUZZADT A COWORKINGSZEKTOR