A komolyzenei kultúrafogyasztás kiveszőben van Magyarországon, a hagyományos zenei előadások látogatása helyett Peller Mariann, a Virtuózok című műsor producere újszerű megközelítéssel rukkolt elő, és visszavarázsolta a komolyzenét az otthonokba a tévéképernyőkön keresztül. A műsor beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a nemzetközi licence már több országban is szerepel a műsorstruktúrában, sőt, még Elton John cége, a Rocket Pictures is felkereste a készítőket az együttműködés reményében. A komolyzene terjesztése mellett a Virtuózok „sztárjai” sem tűnnek el a süllyesztőben, utódgondozásuk, a szoros emberi kapcsolatok és a mentorprogram mellett, külföldi fellépésekkel, ösztöndíjjal és lemezszerződéssel garantálható.

KOMOLYZENÉT A KÉPERNYŐRE!

Hogy mennyi relevanciája van egy komolyzenei tehetségkutató televíziós produkciónak, az kezdetben nem kis kérdés volt, ám a korábban nemzetközi komolyzenei koncerteket szervező és ma a Virtuózokat producerként jegyző Peller Mariann országjárásai során úgy tapasztalta, hogy idehaza nehezebb megtölteni a koncerttermeket és jegyeladásokat produkálni, ami nagyrészt abból fakad, hogy nemzetközi összehasonlításban idehaza kevesebb fiatal nyitott a komolyzenére. Ekkor született meg benne egy, a komolyzenét népszerűsítő ötlet. „Összekötöttem a tradíciót a modernnel, hiszen a Virtuózok egy modern vonalat képvisel, miközben több száz éves darabokat állít újra színpadra, fiatalok előadásában”. Az utolsó adásokban ráadásul a fiatalok már a komolyzene mellett crossover-produkciókat is előadnak, vagyis például filmzenékkel, híres betétdalokkal is színpadra lépnek. A műsor ezáltal is gazdagodott, például olyan előadókkal, mint a The Piano Guys vagy a 2Cellos. A népszerűsítési folyamat része, hogy a műsor a komolyzenei előadások mellett könnyebb műfajokban is képviselteti magát. De mitől lesz mégis teljesen más egy ilyen műsor, mint egy kereskedelmi tévén futó popzenei tehetségkutató? A producer több szempontból is megvilágítja a különbségeket. A komolyzene nyelve nemzetközi, míg ha a popzenében magyarul énekelnek, az országspecifikus lesz – hiszen máshol nem fogják érteni. A másik fontos különbség, hogy

a Virtuózokban a versenyzők nem hétről hétre készülnek új produkcióval: előadásaik mögött több éves gyakorlat, rengeteg munka áll.

 

A tehetség önmagában viszont sem a popzenében, sem a klasszikus műfajban nem elég: kitartónak és szorgalmasnak kell lenni. A zenei tehetségkutatóknál használt „eltűnik a süllyesztőben” kifejezés Mariann szerint elsősorban nem a médián múlik, sokkal inkább a versenyzőn. Tehát a Virtuózok egyértelműen más jellegű műsor, amely ennyire kiforrott formában hiányzott a rendszerváltás utáni médiavilágból, mégis mutat párhuzamokat a hagyományosabb, popzenei tehetségkutatókkal: az egyén felelőssége, szorgalma, kitartása dönt a hosszú távú sikerről. „Mi nem

mutatunk elrontott produkciókat. Itt gyerekekről van szó, és óriási trauma lenne, ha ország-világnak megmutatnánk egy félresikerült előadást. A zsűritagok sem alázzák meg a gyerekeket, mindannyian próbáljuk azt adni nekik, amit megérdemelnek – mert ők sokat érdemelnek” – fogalmaz a producer.

TEHETSÉGGONDOZÁS FELSŐFOKON

A Virtuózok tehát különös figyelemmel, odaadó támogatással óvja a gyerekeket. Peller Mariann – Batta András és Miklósa Erika zsűritagokkal – 2014-ben megalapította a Kis Virtuózok Alapítványt, amely segítséget nyújt az oktatás és a koncertszervezés terén, ösztöndíjakkal, hangszervásárlásokkal támogatja az ifjú tehetségeket.

„Havi fix ösztöndíjat kapnak a gyerekek, hogy ne azzal kelljen foglalkozniuk, hogy tudnak-e hangszert vagy kottát venni… húsz ösztöndíjasunk van, és nem engedjük el a kezüket”

– mondja Mariann. „Azt gondolom, hogy ezeket a gyerekeket sajátjainkként szeretjük; nálunk nyaralnak, együtt karácsonyozunk, rengeteget utazunk, turnézunk.” A Virtuózok műsorkészítői és a műsorban szereplők családot alkotnak, talán ezért van az, hogy általában néhány abszolút kedvenctől eltekintve (mint például a tizenhárom éves, és mára az első önálló MÜPA-koncertjét megtartott „mindenki Boros Misije”) a nézők magára a produkcióra, a Virtuózokra kíváncsiak. A tehetségek valóban rengeteg lehetőséget kapnak az ösztöndíjakon túl is: fellépési alkalmakat hazai és külföldi művészekkel.

Olyan neves helyeken léphetnek fel, mint a New York-i Avery Fisher Hall vagy a torontói Roy Thomson Hall.

De itthon is számos szereplési lehetőségük adódik, például a Sziget Fesztiválon vagy a veszprémi Hangvillában. Könyv is jelent meg a Virtuózokról, melyben a tehetségekkel készült interjúk mellett a műsor munkatársai, a felkészítő tanárok, a zsűritagok és a szülők is nyilatkoztak (a kötetet Varga Edit, az egyik műsorvezető írta és szerkesztette). 2015 őszén pedig különleges, interaktív Virtuózok-kiállítás is nyílt a Várkert Bazár déli palotájában, mellyel a műsor terjesztése mellett, a hazai kulturális sikereket is igyekeznek támogatni.

NEW GENERATION – KODÁLY ÚJRATÖLTVE

A műsor nézettsége hatalmas eredmény:

az első évadnak volt olyan adása, amely megközelítette a kereskedelmi csatornák tehetségkutató műsorainak nézettségét, sőt le is hagyta. Az össznézettség nagyjából 3,5 millió körül mozog.

„Ez azt jelenti, hogy minden harmadik ember hallott a Virtuózokról” – összegzi a producer. „Sokan nézik és szeretik a műsort, persze jó lenne még több néző, mert egy televíziós műsor addig tud működni, amíg van igény a fenntartására. Nagyon fontos volt megálmodni a Virtuózok ötletét, de azt gondolom, hogy ha nem lennének ilyen zenei tehetségeink, és nem lenne ilyen zeneszerető közönségünk, akkor nem tudnánk ennyire sikeresek lenni. ”
Ami talán a nézettségnél is nagyobb eredménynek számít, hogy a Virtuózok külföldön is hódít. A producer elmondása szerint a készítőkkel kezdettől fogva úgy tervezték, hogy lesz egy magyar brand, egy magyar tehetségkutató műsorformátum, amit szeretnének külföldön is megrendezni.

„Sok cég érdeklődött a műsor iránt, többek között Elton John cége, a Rocket Pictures is.

Végül egy másik céggel kötöttünk szerződést, egy amerikai filmgyárral, a Dick Clark Productions-nel” – mondja Mariann. Az értékesítést együtt végzik, idén például Kínában és Thaiföldön is megrendezésre kerül a műsor. A népszerűsítés viszont sokszor olyan akadályokba ütközik, mint a csatornaváltás, és bár az, hogy a hírcsatornává alakuló M1-ről a Duna Tv-re került át a Virtuózok, nem eredményezett nagyobb nézettségveszteséget, figyelmet igényelt a nézők átszoktatása. A harmadik évad ismét a Dunán lesz látható, így a készítők remélik, hogy a befuttatást követően jelentős emelkedés várható a nézőszámok tekintetében.
Minden kisebb cél valami nagyobbat mozgat, így a műsor készítése szorosan összefügg azzal, hogy a komolyzene újra „trendi” legyen Magyarországon. Batta András szerint a Virtuózok már szinte mozgalommá nőtte ki magát. Persze a „trendiséghez” ugyanúgy hozzájárulnak a fiataloknak szóló Midnight Music koncertek a Millenárison, melyeket a Budapesti Fesztiválzenekar rendez és ad elő egy különleges időpontban: 23:30-kor, amikor a fiatalok „élnek”. Peller Mariann leszögezi: a cél a mai felgyorsult világban nem lehet rögtön az, hogy az Operába ültetik be az embereket. Fontos, hogy a fogyasztókat multimédiás eszközökön keresztül, interaktívan érjék el, megteremtve a komolyzene fogyasztására irányuló igényt. (Itt megjegyzendő, hogy ugyanakkor a Göttinger Pál és Dinyés Dániel által megálmodott Operabeavató sorozat a Katona József Színházban éppen az unalmas operaélményeket igyekszik kiküszöbölni jelenetmagyarázatokkal és színészek bevonásával.) Az új dolgok megszerettetésénél tehát mindig finom eszközökre van szükség. Nagyon fontos a Virtuózok szerkesztése, vagyis a formátumkézikönyv, amely alapján például a darabokat válogatják össze. „Az egyik külföldi műsorban leesett a nézőszám, mert a túl sok darab már egyszerűen nem érdekelte az embereket, és inkább elkapcsoltak. A Virtuózoknál főleg a kezdetekben volt nagyon fontos, hogy kiskanállal adagoljuk a komolyzenét. Ez egy normális érési folyamat: a komolyzene hallgatók eleinte a populárisabb műveket keresi, majd ahogy érik és mélyül az ízlésük, úgy lesznek egyre inkább vájt fülűek.” A műsorban ez úgy érvényesül, hogy az elején a versenyzők zongorakísérettel játszanak, és csak egy rövid részlet jelenik meg a műből, következő alkalommal már kamarazenekarral lépnek fel (ekkor már 3–4 perces művekkel), a végén, a fináléban pedig van, hogy 6–8 perces versenyművek hangzanak el. Ugyanígy válnak a választott darabok is komolyabbá.

„A Dick Clark Productions alelnöke, Mark Rafalowski mondta, hogy azért jó a műsorunk, mert egyszerre három generációt leültet a képernyő elé: a gyerekeket, a szülőket és a nagyszülőket.

Ez nagyon fontos, mert manapság kevés olyan műsor van, ami nem megosztó, és több generációt is a képernyő elé vonz” – mondja a producer, majd hozzáteszi: „Nagyon sok felnőtt ismerősöm ült le a zongorához újra a műsor hatására”. Mariann szerint a komolyzene egyáltalán nincs rossz helyzetben Magyarországon – olyan tradíciót tudhatunk magunkénak, mint Liszt vagy Bartók öröksége, vagy a Kodály-módszer, melyet Ázsiában is előszeretettel alkalmaznak. A zenei oktatás kiváló, ám az a fajta tradíció, hogy egy család megveszi a jegyeket, szépen felöltözik, majd elmegy az Operába, már nem működik.

„Azáltal, hogy a komolyzenét bevittük a televíziós struktúrába, amely médiafigyelmet generált a műsor köré, hatalmas előrelépés volt. Komolyzene szól a televízióban, és ez egy fantasztikus dolog”

– jelenti ki a producer.
Nem kétséges, hogy Magyarország ott van a komolyzenei világtérképen – hiszen olyan világhírű előadóink vannak, mint a Budapesti Fesztiválzenekar vagy a nemrégiben elhunyt Kocsis Zoltán. Az egyedüli fejlődési lehetőség abban rejlik, hogy a média még inkább a komolyzene mellé álljon. „A világ ma gyorsan változik, és ezt a gyorsaságot csak a médiával lehet utolérni.”

(Forrás, fotók: BCM, virtuozok.hu)