Többszörösen kellemetlen az Igazi Tiltott Sör, hajdani Igazi Csíki Sör és a Heineken körül kialakult botrány véleményezése mind a külföldi tőkét képviselő, mind a hazai vállalkozások számára, pedig nem a Kelet-indiai Társaság bűneivel egyenrangú ügyről van szó, hanem csak egy védjegyvitáról.

A szerencsétlen névválasztás egyébként nem új keletű, emlékezzünk csak vissza a mustsűrítményből készült, „első korszerű magyar üdítőitalra”, a Traubisodára. A „természet ajándéka” szlogent használó termék védjegye és a gyártók cégnevei tárgyában közel két évtizedes jogvita folyt, amíg tavaly februárban a Veszprémi Törvényszék bűnösnek mondta ki – a magyarországi ortodox zsidó közélet alakjaként is számon tartott – Salamon Berkowitzot és fiát, Moses Berkowitzot a Traubisoda üdítő éveken át tartó hamisítása miatt. Az ítélet: társtettesként, folytatólagosan elkövetett áru hamis megjelölése és az iparvédelmi jogok megsértése, amiért másfél millió és hétszázötvenezer forint pénzbírsággal sújtották őket. Ezen felül két amerikai család cégét, a Tra-Üdi Zrt.-t mint jogi személyt is tizenötmillió forintra büntették, de nem úszta meg a Berkowitzék hamisító cégét vezető, adócsalásért és a számviteli rend megsértéséért börtönviselt, Szabó Gábor sem, akinek – már egy évvel korábban – százötvenezer forintot kellett fizetnie. Az eset legnagyobb vesztese az állam és egyes magáncégek voltak, akiket Berkowitzék több száz millió forinttal károsítottak meg, továbbá trükkökkel akadályozták meg, hogy a köz- és magántartozásokat behajtsák rajtuk. A Traubisodát hazánkban, Ausztriában és Horvátországban forgalmazzák, védjegyének kizárólagos tulajdonosa 1993 óta a Warimpex AG, a használati jog pedig 1995 óta a debreceni Ráthonyi Kft.-t illeti meg.

MIRE JÓ A BOJKOTT?

Az Igazi Tiltott/Igazi Csíki Sör ügye ennél jóval nagyobb, nemzetpolitikai visszhangot kapott, mivel a jobboldali pártok politikusai és értelmiségi szimpatizánsai úgy gondolták, hogy az eset a székelység ellen intézett becstelenség. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter – többekkel – a Heineken termékek bojkottjára buzdított közelmúltban.

 

A tárcavezető nyilatkozata azért érdekes, mert a holland multi magyar kirendeltsége alá tartozik a soproni és a martfűi sörgyár is, így egy esetleges – egyébként ebben az esetben kivitelezhetetlen – bojkottal csak a hazai munkavállalókat károsítaná meg az ország, a székelység védelmében.

Ezen a véleményen van a Heineken Hungária vezérigazgatója, José Matthijsse is. A szakember állítása szerint egy magyarországi piacot nem érintő jogvita miatt veszélybe sodorja a cége ötszáz alkalmazottjának és partnereinek megélhetését – olvasható a hvg.hu által készített interjúban. Ugyanakkor kifejti, hogy nem az a céljuk, hogy a konkurensek miattuk bezárjanak, de „ha holnap egy főzde kijönne egy Igazi Soproni márkával, azzal megsértené a márkanév használati jogait, amelynek tulajdonosai mi vagyunk”.
Az eset egyébként is bonyolultabb annál, hogy hasraütés-szerűen döntsünk az igazság felől. Pár hete az Index megjelentetett egy szakértői elemzést, amiből kiderül, hogy

az Igazi Csíki Sör egy bizonyos Európai Márkahivatalra hivatkozik, amely, állításuk szerint, „nekik ítélte a márkát”,

és ezen döntést hagyta figyelmen kívül a marosvásárhelyi táblabíróság. Ez a kijelentés így valótlan, mert

nincs ilyen intézmény,

Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala viszont létezik (röviden EUSZTH, vagy angolul EUIPO, ahol az írás szerzője 2007–2012 között védjegyvizsgálóként dolgozott), ők foglalkoznak az ilyen ügyekkel. „Fontos és alapvető információ, hogy egy európai uniós védjegy a hivatal általi bejegyzéssel jön létre, a benyújtás napjára visszaható hatállyal. Maga a védjegylajstromozási eljárás egy viszonylag bonyolult processzus, a benyújtás napjától a bejegyzés napjáig bizonyos idő eltelik, amely időszak alatt nem védjegyről beszélünk, hanem védjegybejelentésről. Ha egy európai uniós védjegybejelentés ellen egy korábbi, az EU bármely tagországában érvényes védjegy, vagy egy korábbi európai uniós védjegy jogosultja fellép, akkor megindul az úgynevezett felszólalási eljárás (kifejezetten nem megsemmisítési eljárás, hiszen egyelőre nincs mit megsemmisíteni), amelynek időtartama alatt végig védjegybejelentésről beszélünk, s nem bejegyzett védjegyről. Ha az eljárás elutasítással zárul, vagyis ha a hivatal elutasítja a védjegybejelentést, akkor a védjegybejelentésből nem lesz védjegy, az ténylegesen olyan lesz, mintha be sem nyújtották volna” – olvasható a cikkben, amelyből továbbá az is kiderül, ha valaki bejegyzett védjegy hiányában forgalmazásba kezd, akkor számolnia kell azzal, hogy sérelem esetén bármely korábbi védjegyjogosult felléphet a név- és logóhasználattal szemben. Továbbá a helyzet úgy fest, hogy az „Igazinak” (vagy „Tiltottnak”) két védjegybejelentése van, de nincs védjegye (Csíki Sör néven), szemben a Heineken Romania S. A.-val, akinek egy bejegyzett védjegye van (Csíki Prémium vagy eredeti nyelven Ciuc Premium néven – ejtsd: csuk). Ezt az információt Lénárd András, a „Tiltott” képviseletében nem közölte, így felmerül a manipulálás gyanúja, illetve a hitelesség csorbulása is. Kettőjük harca egyébként még nincs lezárva – olvasható a cikkben –, és az sem kizárt, hogy Lénárdék megnyerik a pert, de az biztos, hogy a szándékosan vagy véletlenül közölt téves információk könnyen balul sülhetnek el.

LAPÍTANAK A CÉGEK

Ugyanakkor azok a körök, akik egyből a szomszédos nemzet igazságszolgáltatásában keresték a „hibalehetőséget”, gyakran szeretik saját hazájukat, Magyarországot az Unió fölé emelni, mint aki az országát érintő ügyekben kompetensebb, így furcsán veszi ki magát, ha egyből a székelyellenességben keresik a választ. Még az is elképzelhető, hogy a román ítélőtábla jobban rálát arra, hogy a két termék összetéveszthető-e vagy sem, és nem érdekből döntenének a holland vállalat javára, amely szintúgy nem a „gonosz multi” mivoltából, hanem pusztán üzleti alapon folyik peres ügyekbe. Erre voltunk kíváncsiak, ezért megkerestünk pár, külföldi tőkét képviselő vállalatot, de egyöntetű visszautasításba ütköztünk.

A Coca-Colától azt a választ kaptuk, hogy nem foglalnak állást, a konkurens Pepsinek „nincsen kapacitása” véleményezésre, a Nestlé pedig csak az iparágukat érintő kérdésekben nyilatkozik.

A reakciók érthetőek abban az esetben, ha azt feltételezzük róluk, hogy a Heineken mellett állnak ki, hisz így nem kerülnek feleslegesen bele egy nemzet- és gazdaságpolitikai vitába. Az is érdekelt minket, hogy a hazai cégek, amelyeknek a nevük összetéveszthetetlen más vállalatokéval, mit szólnak az ügyhöz. A Tisza, a Sió és a Pöttyös sem válaszolt a megkeresésre.

Olvassa el a teljes cikket a Business Class Magazin ÉLENJÁRÓK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!