Év elején szökött szárba a hír, hogy a Sziget 70%-os részesedét megvásárolta egy brit befektető cég, az Edition Capital. A tranzakció hatással lehet az egész európai fesztiválpiacra, továbbá ennek révén több százezer fiatal szórakoztatására is. Az eset kapcsán Lobenwein Norbertet, a VOLT Fesztivál alapítóját kérdeztük.

JEGYSZEDÉS ÉS PLAKÁTOLÁS

„Nem üzletemberként kezdtem ezt a szakmát, és ma sem így tekintek magamra. Éppen ezért az elmúlt két és fél évtized során, amióta fesztiválokat szervezek, sokáig nem is foglalkoztatott az a kérdés, hogy vajon milyen piaci értékkel bír az, amit gyerekként alapítottunk, és amin azóta dolgozunk.

Megválni nem akartam, és most se szeretnék tőlük. A portfóliónkba tartozó események közül többet – elsősorban a VOLT-ot és a Balaton Soundot – saját gyerekeimnek is tartom, és büszke vagyok arra, hogy évek óta tulajdonosként lehet közöm Európa legnagyobb fesztiváljához, a Szigethez is. A Sziget Kft. 30%-a továbbra is a négyünk (Gerendai Károly, Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán és Takács Gábor) tulajdonában van, és a szervezés is a mi feladatunk maradt.

 

A befektetőinkkel kötött szerződés, illetve az, hogy a cég 70%-át a jövőben ők jegyzik, biztonságot ad számunkra, és újabb távlatokat nyit.

Emellett a VOLT Produkció nevű cégünk, amely a MOL Nagyon Balatont, azon belül pedig a Strand és a B.my.Lake fesztiválokat jegyzi, továbbra is száz százalékban a miénk maradt. Ezek építését stratégiai kérdésnek tartom” – nyilatkozta Lobenwein Norbert. A VOLT Fesztivált 1993-ban Fülöp Zoltán barátjával alapította, tizenkilenc évesen. A soproni származású fiatalember akkorra már nagy rendezvényszervező múlttal rendelkezett. Különböző partik és koncertek „különkiadásaként” indult a VOLT, ami elsőre egy nagyobb házibulira hasonlított a helyi sportcsarnok kistermében. „Évről évre építkeztünk, és tettük egyre nagyobbá, egyre hosszabbá, egyre tartalmasabbá, mígnem 2002-ben kiköltöztünk a jelenlegi helyszínünkre, a soproni Lővérekbe” – idézte fel. Lobenwein Norbert az idő múlásával egyre többet tudott kikapcsolódni a saját rendezvényein, de a kezdeti időszakban mindent ő és az üzlettársa, a már említett Fülöp Zoltán csináltak.

„Amíg Zoli a büfét szervezte, én jegyet szedtem, aztán elindítottam a zenekarokat, ő a technikára figyelt, együtt jártunk plakátolni, és volt, hogy a fesztivál végén magunk maradtunk a bontás egy részére is…

Idővel sokkal szakszerűbbé vált a rendszer, és egy olyan csapat került mellénk, akik a fesztiválszervezés minden területén profinak számítottak. Ez azzal is jár, hogy miközben az előkészületek minden fázisán rajta tartjuk a szemünket, és meglehetősen maximalisták vagyunk, a helyszínen, ideális esetben, már nincs sok dolgunk…” – emlékezett vissza. Viszont a vállalkozás története során nehezebb időket is átélt, volt, hogy azt gondolta: le kell húzni a rolót. „Az induló StarGarden Fesztivált az első alkalom után abba is hagytuk. A koncepció szerint idősebb közönséget vártunk, élő legendának számító csapatokkal. Mindezt egy olyan évben, amikor a gazdasági válság nem igazán kedvezett az induló vállalkozásoknak: gyakorlatilag szponzor nélkül vágtunk bele, és elég nagyot buktunk is rajta. Más fesztiválok esetében is gyakran tapasztaltuk, hogy nagyon hullámzó tud lenni az eredmény. Ahhoz nagyon sok időnek kell eltelnie, és sokat is kell dolgozni, hogy egy fesztivál valódi branddé váljon. Onnantól alakul ki egy olyan erős bázis, amelyre már építeni lehet. Ők azok, akik nem csak akkor váltanak jegyet, amikor egy kész line-upot kapnak. Természetesen ezzel a helyzettel visszaélni nem szabad, de sokat segít a tervezésben, amikor a jegyelővétel indításánál már látjuk, hogy ezrek-tízezrek bíznak bennünk” – hangsúlyozta. Ugyanakkor sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy miért most döntöttek az eladás mellett, mikor sok helyen olvasható, hogy az idei volt az első nem nullszaldós, hanem profitot termelő év. Erre azt válaszolta:

„a 2016-os év minden eddiginél jobban sikerült, talán ennek is köszönhető a fokozott érdeklődés cégünk és fesztiváljaink iránt. De az tévedés, hogy ez volt az első eredményes évünk. Voltak jól és kevésbé jól sikerült éveink az elmúlt időszakban, az utóbbi 2–3 év pedig kifejezetten erős, növekvő tendenciát mutatott”

– húzta alá. Ebből adódik a kérdés, hogy kezdetben milyen számokat produkáltak, és hova sikerült eljutniuk.

MA MÁR EZ LEHETETLEN

„Ez természetesen fesztiválonként más és más. A hozzám közelebb álló rendezvények közül a VOLT-ot – ahogy már említettem – hobbiként kezdtük, mindössze néhány százezer forintból, és már az első évet is minimális profittal zártuk. Ehhez képest 2016-ban a költségvetésünk bőven meghaladta a másfél milliárd forintot. Bő tíz évvel később a Balaton Soundot már sokkal tudatosabban, profibb alapokról indítottuk, néhány százmilliós költségvetéssel. De a 2007-es Balaton Soundot se lehet egy lapon említeni mondjuk az ideivel; akár a program, az infrastruktúra, vagy a költségvetés tükrében.

Ugyanakkor a látogatottság is igen dinamikus növekedést mutat, bármelyik fesztivált is nézzük, de ez az adat a VOLT esetében a leglátványosabb: míg 1993-ban nyolcszázan voltunk, tavaly száznegyvenötezren.

Ma már sokkal nehezebb ilyen szintű növekedést produkálni, de talán jobb, ha azt mondom: lehetetlen. A kezdet tét nélküli volt, nem a megélhetés volt az elsődleges szempont, így évekig kísérletezgettünk, amíg pályára állt a rendezvény. Ezt egy 2017-ben induló fesztivál esetében nehéz lenne elképzeli”.

(Fotók: Sziget, Volt, Balatoon Sound, közös kép: Forbes)

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin ÉLENJÁRÓK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!