Az olyan közösségi oldalak aranykorában, mint a Twitter, a Facebook vagy az Instagram, amikor még a nap sem kelhet fel vagy bukhat le a horizonton anélkül, hogy azt valaki meg ne dobná egy hashtaggel, borítékolható volt, hogy az online közösségépítés világa előbb-utóbb mindent elér majd. S hogy mindebből valami nagyobb dolog születhessen, a KAJAHU úgy döntött, hogy ideje a virtuális közösséget ismét egy valós térben, a gasztronómia jegyében összehozni. Hashtag gyorsított étterem, hashtag FoodTogether, hashtag a KAJAHU igaz története.

Hagyományok ide vagy oda, az all you can eat, a street food vagy éppen a ringeket áruló sárga villamos és trolibusz megjelenése óta tudjuk, hogy enni már szinte bárhol és bárhogyan lehet. Arctalanul rendelni az internetről, ugyanitt foglalni és fizetni – ma már a hétköznapok szerves része. De mi lenne, ha mindezt egy kicsit mégis közösségibb élménnyé tehetnénk? Ha nem csak azért lenne jó beülni valahova, mert jó vagy éppen gyors a konyha? Ha a féktelen rohanásban néha kicsit igazán együtt lehetnénk, ehetnénk, vagy akár még főzhetnénk is a barátainkkal és azokkal, akiket szeretünk? Nos, pontosan erre törekszik teljes mellszélességével a KAJAHU csapata is. Ők ugyanis, nem pusztán egy színvonalas konyhájú és miliőjű étteremmel törtek be a hazai vendéglátás 21. századi piacára, hanem valami sokkal nagyobb ötlettel. Álmokról, tervekről és a digitális világban rejlő, gasztronómiai lehetőségekről beszélgettünk Kui Rolanddal, a KAJAHU marketing- és brandmenedzserével.

 

Milyen koncepció mentén indult el a KAJAHU a közösséget építő forradalom felé? 
A KAJAHU ötlete és koncepciója annak a kérdésfelvetésnek mentén született, hogyan lehet felvenni a lépést a digitalizációval, hogyan lehet mindezt a javunkra fordítani. Egy olyan rendszert szerettünk volna létrehozni a szegmensben, ami még nincsen. Volt egy nagyobb tesztidőszakunk, amiből kiderült, hogy ehhez hasonló ajánlat vagy szolgáltatástípus nem létezik még, és bár kezdetben volt bennünk kíváncsiság amiatt, hogy a fogyasztók hogyan állnak majd egy olyan rendszerhez, amiben végül is leülve az asztalhoz, megint egy számítógéppel találkoznak, a fogadtatás végül nagyon pozitívra sikerült. Voltak persze olyan reakciók, hogy itt majd akkor biztosan robotok fognak felszolgálni, de ilyesmiről szó sincs. Mi ezt a szolgáltatást egy újfajta eszközként szerettük volna bemutatni, az elsődleges célunk egy jó enteriőr kialakítása volt, hogy az ide betérőket egy kellemes érzés fogja el, az eszközzel és a rendszerrel való megismerkedés pedig majd csak ezután következik.

Mit gondolnak, hogyan, milyen eszközökkel lehet jól, saját bázist építeni manapság a vendéglátásban?
Számunkra egyértelműen a legfontosabb eszköz az itt található rendelési felület. Kifejezetten komoly terveink vannak ezzel kapcsolatosan, ami akkor nyer majd igazi értelmet, ha több éttermünk is nyílik, és franchise-rendszerben is működni kezdünk. Amivel jelenleg építeni tudjuk a vendégkörünket, az az oldalunkon található regisztrációs rendszerünk. Természetesen regisztráció nélkül is lehet ételt rendelni, nem kötünk senkit ehhez a folyamathoz, viszont regisztrációval követni tudjuk a vendégeink rendelési szokásait, hogy milyen sűrűn látogatnak el hozzánk, miket szeretnek enni, hogyan szeretnek fizetni és milyen értékeléseket adnak az étterem szolgáltatásaira. Arra is van lehetőség, hogy a vendég feltöltsön egy adott összeget virtuális egyenlegére, így amikor legközelebb betér hozzánk, már sem bankkártyára, sem készpénzre nincs szüksége fogyasztása kiegyenlítéséhez. Ehhez az egyenlegrendszerhez további ajánlatok és kedvezmények is társulnak, amiket egy következő lépcsőben, az applikációval párhuzamosan tervezünk bevezetni.

Számos olyan lehetőséget kínálnak a betérő vendégeknek, amik arra hivatottak, hogy összehangolják a digitalizált társadalmat és a fizikai kapcsolatokat. Mesélne nekünk ezekről a lehetőségekről?
A közösségi média felé történő nyitás nem újdonság, viszont, ha már van egy ilyen eszközünk, szerettük volna kihozni belőle a maximumot. Így azon túl, hogy ezáltal sokkal egyszerűbb és gyorsabb a rendelés, mint más helyeken, beleépítettünk egy chatfunkciót a programba, hogy ha valaki még az asztalnál is szeretne digitális közösségi életet élni, akkor akár a mellette ülőt is meg tudja szólítani, vagy akár írhat a közös chatfalra is. De fel tudunk tölteni prezentációkat is a rendszerünkbe, amivel azoknak szeretnénk kedvezni, akik üzleti ebédre érkeznek hozzánk egy nagyobb társasággal, és szeretnék levetíteni prezentációjukat a kollégáiknak. Így egy kellemes ebéd mellett mindenki a saját monitorán keresztül követheti a történéseket. A Trend fülön az aktuális étkezési trendek követhetőek nyomon, de van kvízjátékunk is, illetve azokra is gondoltunk, akik kisgyermekkel érkeznek, ugyanis a játszósarok mellett kialakítottunk egy babakocsi-parkolót is, továbbá az asztalba épített kijelző Gyerek sarok menüjében néhány klasszikus mesekönyv és rajzfilm is elérhető, hogy az egészen apró vendégeinket se hagyjuk unatkozni. Olyan funkciókat szerettünk volna beépíteni a rendszerünkbe, amik kiszolgálják az adott igényeket – legyen szó akár ismerkedésről, akár egy hatékony üzleti ebédről – úgy, hogy a közösségi kifejezés ne csak egy lózung legyen. Mindemellett igyekeztünk árnyalni is ezt a digitális vonalat, amely a belsőépítészeti koncepciónkban és egyedi megoldásainkban – gondolok itt a You Can Cook-főzőszigetre – végül is sikerrel meg is valósult.

Mint tudjuk, a 2000-es évek közepe óta léteznek már Magyarországon lakáséttermek, ahol a nyüzsgő belvárosi forgatagból kiszabadulni vágyó családi és baráti társaságok gyűlhetnek össze egy kellemes ebédre vagy vacsorára, amit ráadásul profi séfek főznek meg helyettük. Hasonló elven indította el a KAJAHU a Mutasd meg konyhaművészeted elnevezésű programját?
Amikor mi ezt kitaláltuk, a lakáséttermek még nem számítottak ennyire trendinek. Léteztek ugyan, de még nem jöttek annyira divatba, mint manapság. Minket akkor az indított el, hogy a you can cook itthon még nem létezett. Ennek lényege, hogy egy társaságnak lehetősége van úgy főzni az éttermen belül, hogy be se kell hozzá menniük az étterem saját konyhájára. És mivel ezzel is a közösségi szó fogalmának szerettünk volna megfelelni, a főzősziget használatának idejére sem válik zártkörűvé a KAJAHU, hanem a tér egyenrangú részeként, ugyanúgy üzemel minden. Két méterrel távolabb más vendégek ülnek, és esznek, ettől pedig nem válik sterillé a hely. Úgy gondolom, hogy ez sem egy átlagos megoldás.

Fotó: Kiss András

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin KAPCSOLATÉPÍTŐK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!