Adattárház és üzleti intelligencia, avagy Data Warehouse és Business Intelligence. Az információtechnológia rohamosan fejlődő évtizedeiben ilyen és ehhez hasonló szavak árasztanak el bennünket. Mindez persze okkal történik, hisz ma, amikor már lépten-nyomon adatok vesznek körül bennünket, joggal merül fel a kérdés, hogy miként tudnánk azokat olyan helyen tárolni, ahol azok komplex módon, bármikor hozzáférhetőek lennének, mind a saját, mind a kollégáink számára, hatékonyabbá téve vállalatunk működését? Ennek a mikéntjéről beszélgettünk Kővári Attilával, a redmondi Microsoft által többszörösen is elismert BI Projekt Kft. mérnök-közgazdász alapítójával, aki immáron közel húsz éve foglalkozik Business Intelligence és adattárház-rendszerek tervezésével és megvalósításával.

Mit jelent pontosan az adattárház kifejezés?
Az adattárház egyszerűen fogalmazva

egy olyan adatbázis, amelyben historikusan és könnyen lekérdezhető formában tároljuk a vállalati adatokat.

 

A célja az, hogy könnyen és gyorsan ki tudjuk szolgálni információval az elemzőket, döntéshozókat. Ugyanis hiszünk abban, hogy a jobb információ jobb döntést eredményez, a jobb döntés pedig nagyobb hasznot hoz, és végső soron mi ezért építjük.

Miért van rá szükség?
A vállalatok nagyon változó okok miatt vezetnek be adattárházakat. Ha csak a felszínt vizsgáljuk, azt látjuk, hogy bevételnövekedéssel vagy költségcsökkentéssel magyarázzák az adattárház szükségességét. De a mélyben rejlő igazság inkább az, hogy egész egyszerűen tisztán szeretnének látni. Nagyon pontos és egyértelmű választ szeretnének kapni a „mi történt” típusú kérdéseikre. Egy nagyvállalatnak több tíz, több száz rendszere van, és ezekből összeszedni a döntéshez szükséges információkat nagyon lassú, nagyon drága és az üzleti elemzők számára sokszor lehetetlen feladat. Az adattárház azonban ezeket az információkat már integráltan, egységes és könnyen lekérdezhető formában tárolja, ami óriási segítség az üzleti felhasználóknak.

Nagyságrendileg milyen összeggel kell kalkulálnia annak, aki adattárházat szeretne terveztetni és megvalósítani?
Nagyon nehéz egzakt számokat mondani, mert mindenkinél más és más. De úgy nagyságrendileg néhány tíz, néhány száz millió forintnyi fejlesztési költséggel számolhatunk. Ehhez még hozzá kell adni a hardver- és szoftverköltséget, a belső erőforrások, továbbá a változáskezelés költségeit, és könnyen elérhetjük a milliárdos szintet.

Megtérül az adattárház építése?
Ezt nehéz előre megjósolni.

Az adattárház ugyanis csak akkor térül meg, ha okosan használják, és a belőle kinyert tudás beépül a vállalat folyamataiba.

Az adattárház nem olyan, mint egy vállalatirányítási rendszer, amely rákényszeríti a felhasználókat az okos használatra. Az adattárház csak egy infrastruktúra, amely lehetőséget biztosít az elemzőknek és az algoritmusoknak vállalati folyamatok monitorozására és az adatokban rejlő összefüggések mélyebb megismerésére és megértésére. De ez önmagában még kevés a megtérüléshez. Ha ugyanis az elemzések eredményének hatására nem változik meg a vállalat, és ha az adattárházból kinyert tudás nem épül be a vállalat folyamatiba, akkor nem, vagy csak nagyon lassan térül meg az adattárház.

Ön immáron lassan 20 éve foglalkozik üzleti intelligencia és adattárház-rendszerek tervezésével és megvalósításával. Mi inspirálta arra, hogy ezelőtt két évtizeddel, mindebbe belevágjon?
Még főiskolás koromban a könyvtárban kezembe akadt egy könyv, aminek az volt a címe, hogy Játékelmélet. Ez volt az, ami elindított a döntéstámogatás felé. Az pedig, hogy végül épp egy ilyen cégnél kezdhettem el dolgozni, már tényleg a szerencsén múlt. A szakdolgozatomat írtam, közben alpinistaként dolgoztam. Egyszer odalépett hozzám egy férfi és megkérdezte, hogy miért festékes a hajam. Beszédbe elegyedtünk, elmondtam mit akarok csinálni, és hogy szeretném az informatikát döntések támogatására használni. Ő elmondta, hogy éppen ezzel foglalkozik, és a cége embert keres. Innentől már nem volt kérdés többé a számomra, hogy mivel is akarok a jövőben foglalkozni.

Múlt és jelen. Hol tartanak most az adattárház-rendszerek és az üzleti intelligencia?
A problémáink javarészt ugyanazok, mint 20 évvel ezelőtt:

túl sok adatunk van, de ebből túl kevés a használható információ.

Ezen a téren nem sok változás történt. Technológiai oldalról ugyanakkor, nagyon sokat változott a világ. A Big Data, a felhőszolgáltatások megjelenése, az önkiszolgáló szemlélet terjedése vagy az önmagukat felépítő adattárházak teljesen új irányokat nyitottak meg. A régi módszertanok is jók, de jellemzően csak a lassan változó vállalatoknál működnek. A gyorsan változó vállalatok ugyanis nem tudnak egy-két évet várni az adattárházra, mert ilyen hosszú idő alatt megváltozik minden: az igények, a szabályozás, a forrásrendszerek. Ma az a legfontosabb, hogy minél hamarabb adatot tudjunk adni az elemzőknek. A time to market lett a legfontosabb mérőszámunk, és ahhoz, hogy ennek megfeleljünk, teljesen új architektúrákat és módszertanokat kellett kidolgoznunk.
Szintén új probléma, hogy nagyon sok vállalatnál az emberi erőforrás vált a növekedés szűk keresztmetszetévé. Egyre többször hallom felsővezetőktől, hogy az emberi erőforrás hiánya már gátja a növekedésnek, és nem is látnak rá esélyt, hogy ez hosszú távon megváltozzon. Ugyanakkor növekedni kell, és az adatokban látnak erre potenciált. Egyre többször kérnek arra, hogy segítsek megtalálni azokat a pontokat, ahol az adatok felhasználásával tudnak döntéseket vagy folyamatokat automatizálni, vagy csak egyszerűbbé, hatékonyabbá tenni. A munkaerőhiány, a felgyorsult fluktuáció, a munkaerő megtartása tereli a vállalatokat az adatok felé, és ez új. Régebben ez nem volt megfigyelhető.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin KÓDHATALOM című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!