Vita tárgyát képezte a fővárosban épülő szuperkórháznak is nevezett centrumintézmény, amely számos szakpolitikai kérdést vetett fel. Abban a szerencsés helyzetben volt részünk, hogy Dr. Cserháti Pétert, az Egészséges Budapest Program miniszteri biztosát tudtuk telefonvégre kapni, amíg Pécsre tartott egy konferenciára.

„A 700 milliárd forint egy tervezett keret, amely az Egészséges Budapest Program (EBP) keretében fejlesztendő 24 fővárosi, illetve Pest megyei fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményre vonatkozik. A járóbeteg-szakrendelői fejlesztések, az egyházi kórházak, illetve az uniós források nincsenek benne.” – nyilatkozta lapunknak az EBP miniszteri biztosa, Dr. Cserháti Péter. A szakember elmondta, Európában és a világ számos helyén is folynak kórházberuházások, mert a korábbi modellek nem felelnek meg a modern követelményeknek. A nagyon régi intézmények – pavilonkórházak –, amelyek a 19. században, elsősorban fertőző kórházaknak épültek (Budapest kórházainak a 30-40%-a is ilyen), alkalmatlanok olyan tevékenységre, amikor egy komplex sérültet kell gyorsan ellátni. Ezért hozták létre a tömbkórházakat Európában, amelyekről mostanra kiderült, hogy szintén nem ideálisak, mert a zárt, börtönjellegű világuk nagyon nyomasztó a betegekre nézve.
„Mindezek miatt az új elképzeléseknél a fontosabb tereket (műtő, intenzív-, sürgősségi osztály) helyezik középre, mint egy tengelyt, és erre fűzik fel a hoteleket, ahol a fekvőbeteg-ellátó osztályok, esetleg terápiás helyiségek találhatóak.” – szögezte le.
A tervezést befolyásolják továbbá a rezisztens (sok antibiotikumra immunissá vált) kórokozók terjedése is, amelyek miatt kezdődő trend, hogy a korábbi intézményeket teljesen le kell bontani, majd 30-40 év után újjá kell építeni. A szakember megemlítette, hogy például Bécsben hét kórházat vonnak össze egy telephelyen (Krankenhaus Nord), amelyet az Egészséges Budapest Program szakértőivel együtt ők is megtekintettek. Ezt az intézményt kilenc éve építik, 800 ágyas (a Budapesten épülő három centrum mindegyike 1300-1400 ágyas), és költségei jelenleg egymilliárd eurónál (körülbelül 300 milliárd forint) tartanak. „Azt láttuk, hogy gyakorlatilag az európai kórházépítési árindex a 700 milliárdos volumenhez képest is jóval magasabb. Sajnos így nem mondható túlárazottnak a budapesti egészségügy-fejlesztési program.”

Eltűnő pénzek

Orosz Éva, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára a közelmúltban azt mondta, hogy az elmúlt tíz évben 1836 milliárd forint tűnt el az egészségügyből. Megkérdeztük a miniszteri biztost, hogy az EBP ezen probléma fővárosra eső részét mennyire tudja orvosolni.
„Bonyolult képletek keverednek egymással, hogy mi befolyásolta például a gyógyszerkasszát az elmúlt időszakban. A kormány nagyon nagy összegeket fordít évente a kórházi adósságkonszolidációra. Ugyanakkor a budapesti program nem csak az általános ágazati forrásváltozás része, egyszerűen arról van szó, hogy egy súlyos aszimmetria alakult ki a szinte csak vidéki intézményekre vonatkozó korábbi uniós fejlesztések következtében.” – válaszolta meg Cserháti Péter. Az előző uniós ciklusban a forrásokat az úgynevezett konvergenciatérségekben lehetett felhasználni, tehát a szegényebb vidéki régiók kaptak támogatást a felzárkózáshoz. A Közép-magyarországi régió ebből kifolyólag nem részesült hasonló mértékű finanszírozásban (amit kapott, az is nagyrészt például a 4-es metró körüli munkálatokra ment el), annak ellenére, hogy demográfiai és szociológiai szempontból a főváros is heterogén, gondoljunk csak például a II. és a VIII. kerület különbségeire. Ez azt is jelentette, hogy a főváros és a Pest megyét jelentő régió, ahol ugyanakkor a hazai lakosság 30-40%-át látják el, lemaradt a többihez képest.
„Az egész dráma abból fakad, hogy a térség, ahova ennyi ember jár gyógyulni, az uniós források összesen 12%-át használhatta fel. Nem volt mód sürgősségi rendszer felépítésére, tömbkórházak építésére.”

 

Sokan hiányoznak

Az épületek milyensége csak az egyik hányados, ami ahhoz kell, hogy ki tudjuk számolni az egészségügy problémájának képletét. A másik ilyen tényező, az orvos- és ápolóhiány.
„Nagyon sokáig semmilyen béremelés nem volt, sőt a 2010-es kormányváltás előtt történt meg a tizenharmadik havi nyugdíj elvétele a közalkalmazottaktól, amely nagyon komoly feszültségeket okozott. A gazdasági válság mélypontjához képest nagy lépés volt 2011-ben a rezidensek béremelése, melynek fedezetét megfeszített munkával kellett előteremteni. Láthatóan elindult valami, amely képes volt arra, hogy a növekedő trendet, az elvándorlást megfékezze.” – mondta el a kérdéssel kapcsolatban Cserháti Péter.
Hozzátette, tény, hogy volt egy hullámvölgy, de tavaly óta ismét látványosan folytatódik ez a felívelő tendencia, amikor is egy majdnem életpályának nevezhető szakorvosi, illetve négy évre elhúzódó ápolói béremelés-sorozat kezdődött el. Ugyanakkor a korábbi semmihez képest ez lényeges elmozdulás, de nem biztos, hogy elégséges, mert a hazai összehasonlításban – ebben a tekintetben – még így is az ágazatok sorának végén kullog az egészségügy és a szociális terület. „Biztos, hogy számos egyéb lépésre van szükség a kollégák itthon tartásához. Közvetlenül pénzben nem mérhető, de az iszonyatos infrastrukturális állapotok közepette nem könnyű egy fiatal orvosnak vagy ápolónak azt hinni, hogy 5-6 év múlva itt komoly változások nélkül, ugyanebben a közegben dolgozva is ki fog tudni teljesedni.”
Elmondása szerint az orvosok ágazati hűségének erősítéséért is jött létre az EBP, amely nehéz helyzetben van, hiszen az orvostársadalom – pl. a Ratkó-korszak most nyugdíjba vonulói miatt is – kiöregedő félben van. Ezért lesz szükség egy, az egyéb ágazati HR-programokkal összehangolt EBP szakember és szakdolgozó program lefolytatására is a következő években.

Műszerben az igazság

„A mostani bejelentések leggyakoribb témája, hogy egy azonnali program indul 2017 végén, amelynek forrásait a kormány jóváhagyta. A főváros és Pest megye érintett 24 intézménye, nagyságtól függően, 200 millió forinttól 3,5 milliárd forintig költhet orvos- és információtechnológiai fejlesztésre. Hiszen, ahogy az infrastruktúrára sem volt pénz, úgy a műszerezettségre sem.” – válaszolta kérdésünkre a miniszteri biztos. A gyors döntés részeként tizenkét nagy értékű készülék (MR, CT), illetve számos egyéb eszköz (ágyak, műtői műszerek stb.) beruházása történik jelenleg. Ez rámutat arra is, hogy az EBP-ben nemcsak fejlesztésekben gondolkodunk, hanem az elhasználódott, amortizálódott eszközök cseréjére is lehetőség nyílik. Izgalmas kérdés, hogy a beruházások mellett a főváros és a kormányzat hogyan tudja megoldani az új épületek, illetve műszerek fenntarthatóságát, amelyhez elsősorban energetikai korszerűsítés szükséges. Mindazonáltal a program részeként több telephelyet összevonnak, így a kiürülő ingatlanok egy részét többek között gyógyturisztikára, dolgozói szállók kialakítására, illetve például az orvostanhallgatók, részben külföldi diákok elszállásolására javasolják fordítani, amelyekből a befolyó összeget a későbbiekben vissza lehet forgatni az intézmények működtetésébe.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin GYÓGYÍTÓK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!