Közgazdászként, komolyabb labdarúgómúlt nélkül vezeti az ország egyik legolvasottabb focis blogját, több portálnak ír, a Spíler TV-n szakkommentátor. A nézők ráuntak a bakizó exválogatott játékosokra vagy beütött a 21. század? Ilyen és más szakmai, valamint közéleti kérdésekről beszélgettünk Kele János futballszakértővel. 

Mennyire tartod szakmailag kielégítőnek a televízióban szereplő exfocista szakkommentátorok által biztosított színvonalat?
Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy Magyarországon kihívásokkal küzdünk ebben a szerepkörben, persze ez alól én magam sem vagyok kivétel. Komoly probléma, hogy itthon még nem világos: a futballista és a szakértő külön szakma. Nagy előny, ha valaki futballista volt, esetleg edző, de egy szakértőnek egyszerre kell frappánsnak és jó kommunikátornak lennie, másképp nem megy. Azt érzem, sokszor hiányzik ez a képesség, és a hivatástudat is: többeknek ez a munka egyszerű rutin, ingyen pénz, nulla befektetett energia, két-három általános frázis elpuffogtatása. Ilyen hozzáállással viszont nem lehet jól csinálni, nem lehet versenyezni a szurkoló háttértudásával, tájékozottságával.

Tehát a kommunikációs készség adott esetben fontosabb lehet, mint a tapasztalat?
Idáig nem mennék, de szerintem legalább olyan fontos. Azt szoktam mondani, ha van egy futballista, akinek edzőként is van tapasztalata, magas színvonalon játszott, és mindemellett jól kommunikál, intelligens, alázatos, felkészült és szeretné is ezt csinálni, az behozhatatlan előnyt jelent a műfajban. Ehhez én csak felzárkózni tudok azzal, hogy esetenként jobban kommunikálok, komolyabban veszem a feladatot, jobban felkészülök, vagy jobban ismerek egy-egy ligát, melyet a játékos a futballkarrierje alatt nem annyira követett.

 

Tudsz olyat mondani, akiben mindkét kompetencia megtalálható?
Gary Neville vagy Jamie Carragher (a Manchester United és a Liverpool volt védői – a szerk.), de alapvetően a Sky Sportsnál dolgozók nagy része igen felkészült Angliában. Persze az sem elhanyagolható, hogy dolgozik mögöttük egy egész stáb, akik a statisztikákat elemzik, és minden információt biztosítanak számukra. Ez itthon nem várható el, de ettől még szerintem muszáj lenne feljebb tenni a lécet.

Magyarországon mennyire reális életpályamodell, hogy egy futballista, labdarugó-pályafutása után, médiaszerepet vállaljon?
Kevéssé. A hazai piac kicsi, ehhez igazodik minden, a nézettség, a befektetett pénz, a fizetések. Csak ebből megélni senki nem fog, szerintem részben ebből is fakad a sokszor laza hozzáállás. Azt reális életpályamodellnek gondolom viszont, hogy valaki szakkommentátor, újságíró, influencer lesz egyben, de itthon erre egyelőre nagyon kevés példa akad. Viszont a megúszás ideje is lejáróban van: mivel a más területről érkező, műkedvelő, de tájékozott autodidakták is kaphatnak munkát műsorokban, ezért előbb vagy utóbb mindenki rá fog jönni, hogy ezt csak úgy érdemes csinálni, ha valaki tényleg komolyan gondolja és felkészült. 10 vagy 15 évvel ezelőtt kockázat nélkül lehetett hülyeségeket mondani a tévében, de az internet és a közösségi média fejlődésével nagyon gyorsan hiteltelenné válhat mindenki.

Mi a személyes tapasztalatod a kérdésben?
Akikkel én dolgozom a Spíler TV-nél, mindannyian nagyon alázatosak, rengeteget fejlődtek, és szerintem egyre jobbak. Idő kérdése megtanulni ellazulni a kamera előtt, jó ütemben, jó ritmusban mondani helyénvaló dolgokat, összecsiszolódni a műsorvezetővel. Ha nem látnám a törekvést erre, nem dolgoznék itt. Mondok egy példát: Hrutka Rudi megérkezik a stúdióba a Premier League-forduló napján, tíz kigyűjtött József Attila-idézettel (mert aznap volt a költő halálának 80. évfordulója), amelyeket elrejtett a közvetítésében. Egy volt focista József Attila-idézetekkel érkezik? Nem hittem volna el, ha nem a saját szememmel látom.

Mit lehet olyankor csinálni, ha valaki úgy megy be, hogy nincs semmi a fejében?
Sok esetben úgy tűnik, mintha hiányozna a visszacsatolás, a minőségbiztosítás. Alapvetően ez szerkesztői feladat, és én megmondom őszintén, elképzelni sem tudom, hogyan mondhatnak bizonyos helyeken bizonyos emberek folyamatosan nyilvánvaló butaságokat a képernyőn. Az, hogy Harry Kane nem tud a kapunak háttal játszani, vagy passzolni, nem vélemény, hanem a néző félreinformálása: aki látta őt játszani az elmúlt két évben, akár egyszer is, az pontosan tudja, hogy ez nem igaz. Tévedés, hazugság.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin PÉNZFORGATÓK című lapszámában! 
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!