Home»First Class»„Minél többet gondolok Angliára, annál jobban hiányzik” – Interjú Gera Zoltánnal

„Minél többet gondolok Angliára, annál jobban hiányzik” – Interjú Gera Zoltánnal

1
Shares
Pinterest Google+

A szigetországot megjárt, többszörös válogatott labdarúgó nem számít könnyű mérkőzésekre a szezon végén, véleménye szerint Georges Leekensszel türelmesnek kell lennünk, és megérti Nemanja Nikolics döntését, aki többet nem húzza fel a piros-fehér-zöld mezt. Gera Zoltánnal az NB1-ről, a West Bromról, a Fulhamről, a stadionokról, illetve a jövőjéről beszélgettünk – ez utóbbiról szerinte majd az élet fog dönteni.

Milyennek értékelte a hétvégi Videoton-FTC rangadót?
Nagy volt a tét, ez rá is nyomta a bélyegét a mérkőzésre, nem volt egy jó ütközet. Egyik csapat sem kockáztatott, de úgy gondolom, inkább mi érdemeltük volna meg a győzelmet. Ilyen a futball, megmaradt az egypontos különbség, a Videoton jobban örülhet a döntetlennek.

Négy mérkőzés vár a Ferencvárosra, milyen reményeket fűz a bajnokság végéhez? (Az interjú a mérkőzés előtt készült, az eredmény 1-1 lett – a szerk.)
Minden meccs fontos, különösen most, amikor ennyire kiélezett a küzdelem. A Vasas, a Diósgyőr és a Balmazújváros is a kiesés ellen harcol, nem számíthatunk egyszerű mérkőzésekre, a Honvéd ellen pedig sosem könnyű. Én bízom abban, hogy a csapat jól fog teljesíteni, nem véletlenül állunk az első helyen. Ennek megfelelően a szükséges magabiztossággal kell pályára lépni. Mindig az előttünk álló feladattal kell foglalkozni, ez most konkrétan a Vasast jelenti, a többivel ráérünk utána törődni. Négy meccset nem érdemes előre mérlegelni. A lényeg, hogy mérkőzésről mérkőzésre hozzuk a kötelező győzelmeket.

Ahogy említette, a „Honvéd ellen sosem könnyű”. Milyen formában van idén a tavalyi bajnok klub?
Hullámzó a teljesítményük, ez várható volt. Azt gondolom, erőn felül teljesített a kispesti csapat, de tavasszal nem volt meggyőző a játékuk. Ugyanakkor a Fradi ellen mindenki kettőzött erővel hajt, mert be akarják bizonyítani, hogy képesek a jó teljesítményre. Nehéz mérkőzésre számítok, de a Honvéd nem lett jobb csapat, mint amilyen tavaly volt. Persze nekünk nem ezzel kell foglalkoznunk. Ha kihozzuk magunkból a maximumot, akkor nem lehet baj.

Követi a Premier League-et?
Természetesen, és sajnálom, hogy a volt klubom kiesett. Hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi kupákban láthatóan jobban teljesítettek az angol csapatok, mint az elmúlt években.

Mi az oka, hogy mindkét egykori csapata a másodosztályba került?
A Fulham FC már jó pár éve ott van, remélem, hogy hamarosan visszajutnak. A West Bromwich Albion FC-nek szerencsétlenül sikerült az edzőváltás, utólag kiderült, hogy nem jól választottak, amikor Alan Pardew-t nevezték ki: miután elküldték, megtáltosodott a csapat, de sajnos a hátrányt már nem tudták behozni. Nagyon bízom benne, hogy együtt marad a gárda, akár még erősödhetnek is. Remélem a következő szezonban visszajutnak az első osztályba.

Hogyan emlékszik vissza a légiós időkre?
Milyen értelemben?

Akár szakmai, akár személyes értelemben.
Természetesen kellemes érzésekkel, nagyon sok jó dolog történt velem, és nemcsak a foci területén, hanem a magánéletemben is, hiszen kint születtek a gyermekeim. Továbbá mondhatom, hogy sok sikerélmény is ért. De megpróbálok keveset merengeni ezen, mert minél többet gondolok rá, annál jobban hiányzik Anglia.

Annak idején gondolkozott azon, hogy más külföldi bajnokságban is kipróbálja magát?
Lett volna lehetőségem más országba menni, persze utólag bármit mondhat az ember, a lényeg az, ami megtörtént. Előfordult, hogy el akartam hagyni a szigetországot, általában akkor, mikor nehezebb helyzetbe került a csapatom, de összességében örülök annak, hogy nem váltottam, és tíz évet tölthettem Angliában.

Hova ment volna?
Spanyolországba vagy Olaszországba. Utóbbit az életstílus miatt szeretem, az előbbit inkább a foci miatt. A Távol-Kelet, Oroszország, Törökország és a hasonló helyek sosem vonzottak. Szerettem volna mindig a top-bajnokságokban maradni.

Nem jutott eszébe, hogy az Egyesült Államokban fejezze be a karrierjét, ahogyan azt sokan teszik?
Nem szerettem volna, hiszen családom van, fontos, hogy olyan helyre menjek, ahol ők is jól érzik magukat. Ha nem sérültem volna le, és még tudok játszani, akkor valószínűleg odakint vonulok vissza. De nem mindig történnek úgy a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezi. Nem bánom, hogy így alakult a pályafutásom, hiszen a Fradival bajnokságot és kupákat nyertem, sőt még az Európa-bajnokságon is játszottam.

Ha már megemlítette az Eb-t, arra hogyan gondol vissza?
Egyedülálló lehetőség és alkalom volt nekem és a csapatnak, hosszú idő után jutottunk ki, remélem, hogy a következőre nem kell majd ennyit várni. Sajnos az elmúlt másfél év nem alakult úgy a válogatottnál, ahogyan azt vártuk. Nagyon bízom benne, hogy jön egy olyan szintet képviselő generáció, amely eléri az Eb-szereplést.

Mi a véleménye Georges Leekensről, a nemrégiben megválasztott szövetségi kapitányról?
Nincs könnyű helyzetben sem az edző, sem a csapat, hiszen a legtöbb játékos kiöregedett, a keret viszont nem változott, egyeseknek pedig visszaesett a teljesítménye, mert keveset játszottak a csapatukban. Tudomásul kell venni, hogy nincs 45 olyan játékosa a kapitánynak, akik egyforma szintet képviselnek, olyan anyagból kell dolgoznia, amilyet kapott. Időre van szüksége, hogy megismerje a játékosokat, türelmesnek kell vele lennünk.

Meddig tarthat még ez a türelem?
Meg kell nézni, hogy azok a játékosok, akik a keretben vannak, alkalmasak-e arra a célra, amit kitűztek a vezetők. Ha a realitások talaján maradva nem érik el a megfelelő szintet, akkor el kell dönteniük, hogy mi a következő lépés. A legnagyobb problémát az jelenti, ha nem támasztanak reális elvárásokat sem a csapat, sem az edző felé. Fontos, hogy egy jó keret alakuljon ki, és azok a fiatal játékosok, akik meghatározó szerepet tölthetnek majd be a későbbiekben, elérjék a megfelelő szintet.

Mit szól ahhoz, hogy Nikolics Nemanja lemondta a válogatottságát?
Megértem, hogy csalódott, nem úgy alakult a helyzet, ahogyan várta volna. Sajnálom, mert egy nagyon gólerős játékosról van szó, de elfogadom a döntését, és sok sikert kívánok neki az Egyesült Államokban.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SPORTSZÍV című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Skandináv ízek egy magyar konyhából: az ESCA-ban jártunk

Következő cikk

Hard Body Hang – innovatív street workout