Baráti ökörködésnek indult, mára mégis négyszázezres követőtábora van a TrollFoci Facebook-oldalnak, amely görbe tükröt tart a magyar futballnak. A mára megkerülhetetlen szatirikus focis brand egyik kreátorával, Szabó Leventével a szintén saját alapítású Ziccer – TrollFoci Sport Pubban beszélgettünk sikerükről, az új szövetségi kapitányról és 13 000 lejárt szavatosságú tamponról, miközben a fal egyik festményéről Puskás Öcsi figyelt minket.

A mémgyártás és a blogolás mellett márciusban egy vlogot is elindított a TrollFoci. A YouTube-csatorna csak egy újabb felülete a szórakoztató tartalomgyártásnak, vagy szeretnétek vele bekerülni az influencer-piacra
Korábban is volt már TrollFoci YouTube-csatornánk, de csak arra használtuk, hogy a Facebook által jogdíjproblémák miatt letiltott videóink ne vesszenek el. Év elején megkeresett minket egy ügynökség, hogy érdemes lenne megpróbálkoznunk a videóblogolással is. Elsőre furcsa ötletnek tűnt, mert bár mémgyártásban és cikkírásban erősek vagyunk, a kamera előtti szereplés nem a mi világunk. Én például mindig izgulok és befeszülök, ha kamerát látok. Végül mégis belevágtunk, aminek egyik oka az a felismerés volt, hogy a Facebook új irányelvei miatt érezhetően lecsökkentek az eléréseink, sokkal kevesebb emberhez jutottak el a tartalmaink, ezért muszáj volt nyitnunk valamerre. Az új platformmal szerettünk volna új lendületet adni az oldalnak. Két hónap alatt 17 videót készítettünk, és 8500 feliratkozónk lett. A számok azt igazolják, hogy jó döntést hoztunk. Persze nem titkolt szándékunk az sem, hogy meglovagoljuk ezt az influencer-hullámot.

Kaptatok már szponzorációs megkereséseket a YouTube-csatornátok kapcsán
Igen, de egyelőre jegeljük a reklámokat és a hirdetéseket, mert ez még túl korai lenne. Ezeket az érdeklődőket megpróbáljuk a Facebook-oldalunk felé terelni, mert az hirdetési szempontból is kiforrottabb platform.

 

2012-ben hoztad létre néhány társaddal a TrollFoci Facebook-oldalt. Mi volt a motivációtok?
Nem volt motiváció, egy egyetemi buli után másnaposan üldögélve görgettük a Facebookot, és rátaláltunk egy angol nyelvű troll-oldalra, ami a focit fricskázta. Megnéztük az oldalon található posztokat, jókat nevettünk, és arra gondoltunk, hogy ezt mi is tudnánk csinálni. Kezdetben egy sima zárt csoportot terveztünk létrehozni, ahol 10 ember vicces, focis mémeket és videókat küldözgethet egymásnak, de véletlenül mellényomtunk, így nyilvános oldal lett belőle. Három-négy hét után azt vettük észre, hogy már nemcsak mi kedveljük az oldalt, hanem más haverjaink és az ő ismerőseik is. Három hónap alatt több mint kétezer kedvelője lett az oldalnak, majd kicsit több mint fél év alatt elértük az 50 000-es tábort.

Mit gondolsz, minek volt köszönhető ez a gyors felfutás?
A magyar futballközéletben ez egy hiánypótló oldal. Korábban is léteztek különféle szakértői sportoldalak, ahol mérkőzéseket elemeztek, de olyan, ahol görbe tükröt tartottak volna a magyar futballnak előttünk nem létezett.

Szépen kinőtte magát ez a baráti a mémgyár: kiadtatok két könyvet, és éppen a saját tulajdonú TrollFoci Pubotokban beszélgetünk, és ahogy látom, sok szponzorált megkeresésetek van a Facebookon. Mennyire kezelitek üzletként ezt a vállalkozást?
A kezdeti, fő irányvonal nem változott. Nem célunk, hogy minden második posztunk hirdetés legyen. Az üzleti megkereséseket igyekszünk diszkréten kezelni, nem szeretnénk aktív hirdetőtáblává tenni a felületünket, hiszen azzal elárulnánk a követőinket, és a hirdetéseket is próbáljuk vicces köntösbe bújtatni. Eddig jól balanszíroztunk az üzlet és a szórakoztatás határán. Az embereket nem zavarják a reklámok és a megrendelők is elégedettek a számokkal, amiket a hirdetések produkálnak. Sok megkeresésünk van, de csak azokra mondunk igent, amivel tudunk is azonosulni. A kedvencem az első megkeresésünk volt: arra szerettek volna rávenni minket, hogy az oldalon keresztül adjunk el 13 ezer darab lejárt szavatosságú tampont. A cégnek az volt a víziója, hogy mivel a magyar foci szívás, és a tampon pedig szív, ez megteremti a kapcsolatot a két dolog között. Meglepő módon visszautasítottuk.

Mennyire vagy nagy futballrajongó? Rendszeresen látogatod a mérkőzéseket?
A foci kezdetektől fogva az életem része. Édesanyám a terhessége alatt egy válogatott meccs nézése közben annyira felizgatta magát, hogy megindult a szülés, így a vártnál egy héttel korábban születtem meg. 25 évvel ezelőtt édesapám vitt ki az első meccsre. Az ő labdarúgás iránti rajongása átragadt rám is, fanatikus lettem. A TrollFocival is sokat járunk meccsekre, a vlognak is fontos részét adják a mérkőzések. Jobban kedveljük a kis megyei meccseket, az amatőr vonalat, mert őszintébb a játék és intimebb a közeg. Nincs benne annyi pénz, nincsenek túlfizetett zseléfejű huszárok. Én folyamatosan járok a válogatott meccsekre is. A vb-selejtező összes külföldi állomására elkísértem a csapatot Lisabontól Reykjavikig. Mindenhol ott vagyok, ahol a magyar válogatott játszik. Nyilván szapulom őket, hiszen én is szurkoló vagyok. A TrollFoci is azért lehet sikeres, mert szurkolók csinálják szurkolóknak, köntörfalazás nélkül. Vannak szakportálok, ahol szépen megfogalmazzák, hogy ez most miért nem volt olyan jó. Mi pedig konkrétan kimondjuk, hogy ez szar volt.

Meglehetősen sztereotip a magyar futballszurkolói közeg megítélése itthon. Sokszor hallani azt az álláspontot, hogy a szurkolók sokkal inkább futballhuligánok, akik csak a balhézás miatt mennek a meccsekre. Hogy látod, milyen emberek a magyar drukkerek?
Mindenkinek megvan a kedvenc csapata, akinek szurkol, de most annyira mélyponton van a magyar futball színvonala, hogy a szurkolók már csak a közösség miatt járnak ki a mérkőzésekre. Régen a média nagyon felfújta a kisebb-nagyobb szurkolói incidenseket. Egy hétig volt hír, ha egy drukker műanyag poharat dobott egy rendőrre. Vannak ugyan balhék, de csak elenyésző számban. Magyarországon alapvetően egy kulturált, normális réteg jár a meccsekre. A stadionépítések miatt egyébként most divatos utálni a focit. Én sem értek egyet az ész nélküli beruházásokkal, nem a stadionoktól fog megváltozni a magyar foci helyzete, de az aktuális körülmények miatt nem kellene így elítélni ezt a sportot.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SPORTSZÍV című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!