Home»Egyéb»Magyarok az óraiparban

Magyarok az óraiparban

9
Shares
Pinterest Google+

A legendás, történelmi magyar órakészítésről keveset hallani. Mindössze mesék, hiányos információk, feljegyzések és igazán régi újságcikkek kerülnek elő, de a végén be kell látnunk, hogy a magyar óraipar nem rengette meg az európai időmérők világát – az pedig már csak pluszérdekesség, hogy a hazai, ipari szintű órakészítés valahogy mindig összeért a gránátok időzítőszerkezeteivel.

Pedig találkozhatunk nagyapáink fiókjában elfeledett zsebórával, a repedt, fehér porcelánszámlapon „Brauswetter János Szegeden” felirattal, vagy a nyomógombos televízió mellett a MOM ébresztőórával. És az sem titok, csak régen volt már, hogy Szentgotthárdon óragyár működött, sőt 1907-ben jelent meg a Magyar Órások Szaklapja ötödik számában, hogy alkalmazotti bojkottot hirdetett a szentgotthárdi gyárral szemben a Svájci Órás- és Vésnökipari Szakmunkások Szövetsége. Eztán a háborúk és a hetvenes évek kvarcválsága végleg elnyomta a magyar óraipart.

A huszonegyedik század viszont – csakúgy, mint a technológia és a tudományok számos területén – az óraiparban is egészen új dimenziókat nyitott meg. Könnyebb tanulni, könnyebb vállalkozni, és a terveket, álmokat valóra váltani. Ez így elég meseszerűen hangzik, a magyar óraipar jelene mégis legalább ennyire meseszerűen alakul.

Hogy ne vesszünk el a technikai részletekben és az órásvilág mély és sötét bugyraiban, nem fogjuk bekezdéseken át részletezni, hogy a többtengelyes tourbillon miért jó, hogyan működik és mennyibe kerül, vagy hogy káros-e a csőbe zárt trícium, és kik voltak a „rádiumlányok”. Ezekről majd máskor esik szó, most röviden bemutatjuk a huszonegyedik századi órakészítés három fontos, mégis különböző alakját, márkáját. Mindhárman szerelemből csinálják, és mindhármuk óráin az első pillanattól érezni, hogy nem kötelességként, hanem szenvedélyként fogják fel az órakészítést. A három szegmens képviselői tehát a Bexei Watches és Becsei Áron, az Evolvens Budapest és Mezei István, valamint a Phestom Watch Works és Varga Balázs.

Bexei – Haute Horlogerie Magyarországon

Az 1979-es születésű Becsei Áron óráscsalád sarja, az apja és nagyapja egyaránt órásmester volt, így már gyerekként magába szívhatta a mesterség esszenciáját. A középiskola után órás végzettséget szerzett, és órajavításban, felújításokban segédkezett édesapjánál, majd a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki karán CAD-CAM-re specializálva folytatta tanulmányait. Már ebből a pár sorból is érezhetjük a meseszerűséget, amelyet korábban említettem. Az alkotni vágyás felülkerekedett a sokszor változatos, de mégiscsak egyhangúbb szervizelésen és felújításon, és 2003-ban elkészült az első, saját készítésű órája, az apró Miniature Zappler, egy három és fél centiméteres miniingaóra, amelynek a szerkezete mindössze kettő centiméter. És ez olyan aprólékos, részletgazdag kidolgozással, amilyet a nagyobb gyártók limitált kiadásai között tapasztalhatunk. 2005-ben, másfél évnyi tervezés és építés után elkészült a Tourbillon No 1. elnevezésű asztali óra naptár, holdfázis, járástartalék és hőmérő komplikációval.

Az óraiparban komplikációnak nevezzük az idő kijelzésén kívül szinte az összes többi funkciót. Komplikációnak számít a dátum – az egyszerűbbek közül –, a stopper, az ébresztés, a naptár (legyen az a hagyományos, éves vagy öröknaptár), a holdfázis kijelzése, a második és harmadik időzóna, a hőmérő, a különböző csillagászati funkciók, a percütés és még sorolhatnánk hosszan. Minél több komplikációt tartalmaz egy óraszerkezet, óraiparilag annál értékesebb, és a legtöbbször annál bonyolultabb is. 

A Bexei órák esetében nehéz megtalálni azt a pontot, azt a részletet, amelyet még jól érthetően el lehet magyarázni olyasvalakinek, akinek nincs komolyabb háttértudása, mert a zsenialitása a manufakturális készítési módon kívül az egyedi, de mindenekelőtt különleges szerkezeti megoldásokon alapszik, annyira magas szintű, részletgazdag kidolgozással, felületkezeléssel, hogy azok már nemcsak szemet gyönyörködtetők, de szakmailag is megsüvegelendők.
A Bexei 2008-ban mutatta be az első karóráját, a Primust, háromtengelyes tourbillon szerkezettel. A tourbillonról most elég annyit tudni, hogy rendkívül összetett és bonyolult megoldás, amellyel alapvetően az óraszerkezetre ható gravitációs erőt és annak a járásra gyakorolt negatív hatását, tehát a járáseltérést kompenzálták még a zsebórák idejében, amikor az óra leginkább egy pozícióban volt, függőlegesen. A háromtengelyes tourbillon viszont ennél egy sokkal komplikáltabb megoldás, amely három különböző tengelyen mozog egy időben, egy középpont körül, ezzel szinte megszüntetve a gravitáció óraszerkezetre gyakorolt hatását, nem csak egy pozícióban, mint a hagyományos tourbillon, hiszen ez az úgynevezett tourbillonketrec 12,5 perc alatt 3750 különböző pozícióban áll – vagyis mozog.

2011-ben készült el a Dignitas Power Reserve elnevezésű darab, majd a Dignitas Pure. Mindegyik típusnak megvan a maga egyedi irányvonala, és minden egyes darab különleges, hiszen kézzel készül, egyedi megrendelőknek, és nemcsak nekik, hanem velük együtt.
Bár a szerkezetben vannak részek, amelyek nem házon belül készülnek, de ezek olyan apró alkatrészek, amelyek előállítása manufakturális módon nem lehetséges. Viszont a fogaskerekek, tengelyek, a szerkezet hídjai és további összetevői mind kézzel készülnek a Bexei műhelyben. Az alkatrészek kivágása, felületkezelése egyaránt, és itt érdemes megjegyezni, hogy az óraiparban használt felületkezelési eljárások, mint az anglázs, a perlázs vagy a genfi csíkozás mind-mind aprólékos, viszont szemet gyönyörködtető eljárás, csakúgy, mint a számlap gilosálása. Áron nem enged a maximalizmusból, a számlap- és tokgravírozáson kívül szinte semmit nem enged ki a kezéből. Így egyrészről biztosítékát adja, hogy a tökéletességre törekvése minden egyes alkatrészen megmutatkozik, egyben determinálja az alacsony darabszámot.

Áron az AHCI (Académie Horlogère des Créateurs Indépendants), tehát a Svájci Független Órakészítők Akadémiájának tagja, amióta 2005-ben az elnökségnek bemutatta addig elkészült óráit, felismerték a rendkívüli tehetségét, az akadémia legfiatalabb tagja lett. Mostanra rendszeres kiállító a legnagyobb nemzetközi órásrendezvényen, a Baselworldön. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Bexei órák az Haute Horlogerie vonalát, tehát az órakészítés magasiskoláját képviselik. Mivel minden egyes modell egyedi, így az áruk is – az árkategória érzékeltetéseképpen elmondjuk, hogy 50 000 eurótól indulnak.

Evolvens Budapest – Ha nincs, majd elkészítem

A márka története 2011-ig nyúlik vissza, amikor Mezei István az óraboltok kollekcióit böngészve rájött, hogy azok az órák, amelyek igazán tetszenek neki, meghaladják az anyagi lehetőségeit, ezért a vágyott órát inkább elkészíti magának. Ő pedig nem azok közé tartozik, akik csak ábrándoznak a lehetőségről, hanem meg is valósította a tervét. 2014-ben, tehát három évvel később már elkészült az első darab, 2016 végén pedig az első hazai tulajdonos is átvette a saját Evolvens Budapestjét.

Az Evolvens Budapest az órakészítés egy másik irányzatát és módját követi. István megtervezi a tokot, a számlapot, az indexeket, a mutatókat, ezeknek egy részét maga is készíti el, megkeresi hozzá a megfelelő szerkezetet, amelyet a látványosabb részein az Evolvens Budapest arculatára szab, majd ízlésesen csomagolja. Noha ez így egyszerűnek tűnik, közel sem az. Az általa választott indusztriális stílussal egy szűk piaci rést talált meg. A nagyobb márkák kevésbé terveztek ilyen jellegű órákat, mivel a kommersznek semmiképp nem nevezhető stílusnak lényegesen kisebb a célközönsége, a microbrandek, tehát az apró gyártócégek pedig nem fedik le a teljes piacot. Ha alaposabban megfigyeljük, az elmúlt két évben sem jelent meg komolyabb konkurencia ezen a téren, az Evolvens Budapest pedig egyre elterjedtebb, és ha óraipari szemszögből nézzük, igen szép tempóban fejlődik.

Az első kollekcióhoz képest javult a felhasznált szerkezet is, a japán Miyota cég 9000-es szériáját használják, amely az elmúlt pár év tapasztalatai alapján megbízhatóság és pontosság szempontjából is egy lapon említhető akár az alsó-középkategóriás svájci vetélytársakkal is, mint például az ETA 2824-2-vel, valamint ezen cikk írásakor kezdik kiszállítani az első darabokat a legújabb, svájci Sellita SW200-as werkkel szerelt modellek közül.
A tokok két különböző méretben és stílusban készülnek, 44,8 és 49 milliméteres átmérővel. Ezek nemcsak hogy nem átlagos, hanem kifejezetten nagy méretű tokok, viszont István azt mondja, hogy sokat gondolkodott az optimális méretválasztáson, de úgy érzi, hogy ehhez a dizájnhoz és hangulathoz ez a méret illik a legjobban. Azt tényleg el kell ismerni, hogy az Evolvens Budapest modelljeiről az elpusztíthatatlanság juthat eszünkbe először.

A kollekció jelenleg öt alapmodellből és azok változataiból áll, mindegyiknek a legszembetűnőbb érdekessége a tríciumcsövek használata a számlapon. A trícium egy sugárzó anyag, amelynek a felezési ideje 12,32 év, tehát nem világít örökké. Az órák számlapján régóta használják az órákat jelző indexeken és a mutatókon mint világító anyagot, hogy sötétben is könnyen leolvashassuk az időt. Bár az óraipari felhasználását 1998-ban betiltották, egy módon, csövekbe töltve napjainkban is „tokozzák”. Ilyeneket találunk az Evolvens Budapest típusainak számlapján is. Apró csövekbe tríciumot töltenek, így külső hatástól függetlenül az indexek folyamatosan világítanak. Egészségkárosító hatása egyáltalán nincs, viszont van egy múlt századi romantikája, valamint egy modern kori érdekessége is, hiszen folyton világít.

Az Evolvens Budapest modelljeit nagyjából 180–400 ezer forint között szerezhetjük meg. Ezért a pénzért hazai tervezésű és összeszerelésű, kifejezetten minőségi japán vagy svájci szerkezetes, zafírüveggel szerelt, vízálló, kiemelkedően masszív órát kapunk, amelyet bizonyos keretek között személyre szabhatunk, kifejezetten ötletes csomagolásban.

Phestom Watch Works – új élet a régi órákba

A Bexei és az Evolvens Budapest márka egyedi preferenciák, vágyak és gondolatok mentén jött létre, viszont harmadik szereplőnk, a Phestom Watch Works és alapítója, Varga Balázs más úton indult: csak ki akart kapcsolni.

Balázs munkavédelmi vezető volt a hazai Prysmian kábelgyárakban. Ezt kimondva érezhetjük, hogy ez inkább a stresszesebb beosztások közé tartozik. A zsebórák szeretete, gyűjtői szenvedélye már a kétezres évek elején áthatotta őrhalmi otthonát és mindennapjait. Később csak próbaként, kikapcsolódásként fogott egy régi werket, és megpróbálta szétszedni, majd összerakni. Teljesen autodidakta módon képezte magát, videókat nézegetett, és szakirodalmat olvasgatott. Folyamatosan tanult, egyre szakszerűbben nyúlt az órákhoz, pedig az alapvető motiváció a kikapcsolódás és az önkontroll gyakorlása, a feszültséglevezetés volt. Tudta, hogy ha valami nem sikerül, higgadtnak kell maradnia, hiszen az óraszerkezet semmit nem tűr a finom, érzékeny mozdulatokon kívül.

Ha egy rövid mondatban próbálnánk összefoglalni, Balázs beépítéseket készít. A beépítés egy kifejezetten érdekes műfaj. Már-már menthetetlen, nem használt, de a tulajdonosának érzelmileg mégis fontos, szeretett zsebórákat hoz vissza az életbe karóraként.

A zsebóraszerkezetek lényegesen nagyobbak voltak egy karórába való werknél, legalább annyival, hogy napjainkban divatos méretű karórát készíthessenek belőle. A legfontosabb egy beépítésnél mégis az óra eredeti értékeinek, szépségeinek, egyedi jellemzőinek megőrzése. Jellemzően egy üres, nagy méretű karóratokba egy szerkezettartó gyűrű segítségével rögzítik a szerkezetet, és rákerül – ha jó állapotban fennmaradt – az eredeti zsebóra számlapja és mutatói. Egy beépítésnél viszont számos részlet személyre szabható. Készülhet egyedi, új számlap, a tokot is lehet egyedileg gravírozni, a szíjat pedig szintén a megrendelő választja az ízlése szerint. 

Innen indult tehát az, ami mostanra tényleg egyedi órakészítéssé vált a Phestom Watch Worksnél. A név egy mozaikszó a Phoenix Design Custom rövidítéseként. A főnix szó használata pedig nem véletlen, hiszen a romos állapotban, szinte élettelenül Balázshoz került zsebórák főnixmadár módjára születnek újjá. 2013-ban hagyta ott a kábelgyárat és döntött az órakészítés és a vállalkozói lét mellett, és az első két sötét év után fellendült a vállalkozás. Egyre több beépítéssel keresték meg, és elkezdte fejleszteni saját tervezésű és kivitelezésű óráját is.

Érdekes egyébként, hogy munkái az idő múltával egyre szofisztikáltabbak, részletgazdagabbak lettek. Míg a korai időkben tényleg csak az egyszerűbb, értékmentő beépítésekkel foglalkozott, ez egyre inkább művészi irányt vett, ennek legjobb példája egy Chopard beépítése. Balázs ennél a darabnál határozta el, hogy szükség van az ilyen extravagánsabb beépítésekre, amelyek nemcsak életre keltik a régi zsebórákat, hanem egy egészen más kontextusba is helyezik őket. Egy ilyen beépítés elkészülte 4-8 hónap, 150-200 munkaóra.

A Phestom legújabb projektje egy pilótaóra, az Altair Alpha. Az előző számban már megismerhettük az első, pilótáknak szánt karórának, a Cartier Santosnak a rövid történetét, amelyre az Altair Alpha egyáltalán nem hasonlít. A karóratrend változásával az igények is mások lettek. A második világháborúban a napjainkban is népszerű fliegeruhrok („pilótaórák” németül) terjedtek el, amelyek legfontosabb tulajdonsága a nagy méret és a könnyű leolvashatóság volt. A Phestom pilótaórája valós pilótaigények alapján készült, a dizájnját pedig a repülőgépek magasságmérő műszere ihlette. Az óra természetesen egyedileg tervezett, készített, a lelkét az egyik legmegbízhatóbb svájci alapwerk, az ETA 2824-2 adja, a hangulata tényleg egy pilótafülkét idéz. Az első sorozat, a prototípusszéria 10 darabos lesz, mindegyik különbözik egymástól, apró fejlesztések, módosítások történtek bennük, és amint halad előre a projekt, később egy 100 darabos sorozatot is gyártanak a típusból, valamivel éppen 2000 euró fölötti áron, ami, figyelembe véve az egyediséget, a darabszámot, a mögötte levő filozófiát, máris érthető.

Milyen érdekes, hogy a modern kori magyar órakészítés a szemünk láttára írja történelmét, a szakma több szegmensében is. Látjuk felnőni ezeket a vállalkozásokat, látjuk fejlődni és sikeressé válni őket, és nem lehet nem észrevenni, hogy készítőik 40 év alatt vannak. Lényegesen több van előttük, mint amennyi eltelt, és ez a tény engedi elhinni azt, hogy a hazai óragyártás egyre látványosabban kerülhet fel az óraipar nemzetközi térképére. 

A cikk a Business Class Magazin MAGYAROK című lapszámában jelent meg. Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„Nincsenek csúnya nők, csak lusták – Estée Lauder különös élete

Következő cikk

A magyarok és az autógyártás kapcsolatának rövid története