A szerzőről

Ligetfalvi Viktor

Ligetfalvi Viktor

A kezdeti pittyegős Casiók és a tinédzser kori automata Swatch után 2012-ben tértem az óraimádat rögös útjára, és egy-két éven belül menthetetlenné váltam. Végigjártam a szamárlétrát, megtanultam mindent a maga helyiértékén kezelni, és objektíven, átfogóan vizsgálni az óraipart, hogy a lehető legtávolabb maradjak az elfogultságtól. A kronometer.hu 2017-es indításakor az vezérelt, hogy azok, akiket hasonlómód beszippant az órák világa, magyar nyelven kaphassanak releváns információkat, szórakoztató formában, online. A Business Class Magazinnal 2018 őszén indult együttműködésünk számomra világos üzenetet hordoz: az óra is az üzlet része – lehet a tárgya, lehet az önkifejezés eszköze, és lehet művészet. Hogy ki mit lát bele, már nem rajtam múlik.

Amikor megtudtam, hogy az e havi rész témája a film lesz, számtalan gondolat és irány kezdett hatalmas képzeletbeli ricsajjal tombolni a fejemben, és amennyi ötlet jutott eszembe, pontosan annyira vesztem el, hiszen bármelyik irányt is választom, fáj elengedni a többit. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább elmondok egy történetet, amely több szálon fut, először egymástól igen távol, majd a kilencvenes évek elején találkoznak.

Az órákat sokan csak időmérő eszköznek tekintik, de vannak, akik meg vannak őrülve a bennük rejlő mechanikai megoldásokért. Vannak, akik már ötvenezer forintért is sokallják, míg mások milliókat költenek rá. Többek csak használják, míg néhányan befektetésként tekintenek rá.

A karácsonyi időszak egyrészről szeretteink megajándékozásáról szól, a szenteste előtti kellemes izgalomról, a családról. Másrészről pedig a tömegről, ideges és feszült ajándékkeresésről, a határidőkről és az év végi zárásokról. A legszebb ebben az időszakban – az ünnepi étkeken kívül – a fenyődíszítés. Az óraiparban a karácsonyt elsősorban mint egy rendkívüli gondossággal kialakított kirakat- és marketingfelhőt lehet értelmezni. Viszont a megjelenítés ennél szebb és jelentősebb területe a számlap-, és tokdíszítés. A megtévesztő cím is erre utal, mert cikkünkben az órák világának két jelentős részletét mutatjuk be, olyasmiket, amik szofisztikáltságuk okán nem kapnak elegendő figyelmet.

A legendás, történelmi magyar órakészítésről keveset hallani. Mindössze mesék, hiányos információk, feljegyzések és igazán régi újságcikkek kerülnek elő, de a végén be kell látnunk, hogy a magyar óraipar nem rengette meg az európai időmérők világát – az pedig már csak pluszérdekesség, hogy a hazai, ipari szintű órakészítés valahogy mindig összeért a gránátok időzítőszerkezeteivel.

Az óra legtöbbünk képzeletében kerek, legfeljebb ovális, a bőrszíj pedig inkább elegáns, mintsem sportos. A karóra-történelem első fontosabb szakaszában, tehát a XX. század első harmadában ez mégsem így volt, sőt. A négyzet, pontosabban téglalap alakú órák világát két ikon jellemzi még napjainkban is, pedig a történetük az ezerkilencszázas évek elején indult.