Home»Startup»Tanulást segítő alkalmazás egyetemistáknak és tanároknak: Cogito

Tanulást segítő alkalmazás egyetemistáknak és tanároknak: Cogito

1
Shares
Pinterest Google+

Mivel a tanulás is egyre inkább átcsúszik az online térbe, néhány egyetemista szükségét érezte egy olyan közösségi platformnak, amellyel a hallgatók és az oktatók közösen szerkeszthető tananyagot készíthetnek – így kifejlesztettek egy alkalmazást, a Cogitót. Majtán Máté ügyvezető igazgatóval és Stubnya Bence értékesítési és marketingigazgatóval beszélgettünk.

A Semmelweis Egyetem diákjai vagytok, mégsem egy egészségügyi applikációval rukkoltatok elő. Honnan jött a Cogito ötlete?
Majtán Máté: A saját problémánkat akartuk valamilyen módon kezelni és megoldani. Az általános orvosi karon nagyon nehéz tanulni, és azt tapasztaltuk, hogy kevés olyan megbízható jegyzet van, amelyből a hallgatók azonnal fel tudnának készülni a vizsgáikra, és elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mi lenne a legjobb módszer, amivel ezt a mostani modern online környezetben is meg lehetne valósítani. 

Hogyan épül fel a platform?
M. M.: A Cogito célja egyrészt az, hogy egy olyan, kollaborációra lehetőséget adó oktatási menedzsmentrendszer legyen, amellyel a hallgatók közösen ki tudják dolgozni a tételeket, témaköröket a vizsgáikra, majd amikor elkészültek, akkor a tanáraik lektorálhatják őket, így kialakulhat egy megbízható, bármikor elérhető, mindenki számára világos követelményrendszert biztosító tudásbázis. A másik célja, hogy inspirálja a diákokat, hiszen azt tapasztaljuk, hogy amire kikerülnek az egyetemről, sokan elbizonytalanodnak a pályaválasztásukkal kapcsolatban. Hiába van rengeteg, szemléletet erősítő oktatási anyag, nincs meg az a felület, amelyen keresztül a hallgatók megkaphatnák az inspirációt. Azt látjuk, hogy a social media hálózata az, ahol a fiatalok fejlesztik magukat, és befogadják az új tartalmakat, ezért a Cogitóba mi is tervezünk beépíteni egy hírfolyamot, amelyen keresztül a hallgatók olyan tartalmakért követhetik majd a tanáraikat, mint egy livestream műtét vagy egy konzultáció, esettanulmány, teszt, amelyet a hallgató a buszon ülve is meg tud nézni, és abból is tanulni tud.

Hol tart most a fejlesztés?
Stubnya Bence: Jelenleg éppen szerződünk a Semmelweis Egyetemmel, és az Érsebészeti Tanszékkel közösen elkezdjük a program béta verziójának tesztelését 400 hallgató és oktatóik részvételével.
M. M.: Még szükség van a kollaboratív funkciók kiépítésére, mivel jelenleg egy adatbázisban jelenítettük csak meg a tételeket, de már ez is hatalmas segítség, mert így a hallgatók pontosan tudják, mit várnak el tőlük, miből kell készülniük a gyakorlatra vagy a vizsgákra.
S. B.: Ez már annyiban interaktív, hogy a feltöltött dokumentumokhoz a hallgatók és az oktatók is megjegyzéseket adhatnak, amelyek like-olhatóak, illetve a saját hozzászólások törölhetők. Itt már kialakul egy kommunikációs lehetőség a szakmai anyagok megvitatására.

Mi alapján állítottátok össze a platformot, végeztetek például piackutatást?
S. B.: Láttuk a saját problémáinkat, és láttuk, hogy nehéz a tankönyvek, tananyagok szintjén lépést tartani ezzel a gyorsan fejlődő világgal, ahol az interneten meglévő anyagok ilyen ütemben duplikálódnak. Az egyik cél az volt, hogy legyen egy olyan rendszer, ahol friss, hiteles anyagok érhetőek el egységes környezetben. A másik a tanár és a hallgató közötti kommunikációs nehézségek, küszöbök átlépése volt. A Semmelweis Egyetemen végeztünk egy piackutatást, amelyen arra voltunk kíváncsiak, hogy az általunk megálmodott ötletek másnak is megoldást jelentenének-e ugyanarra a problémára, amelyet mi is éreztünk.  
M. M.: Nagy problémánk volt a jelenleg használt rendszerekkel is, ezek 15-20 évvel ezelőtt kifejlesztett ötletek, amelyek 8-10 éves technológiákkal és dizájnnal készültek, és a piacvezető lapok szerint még a top 20-ba tartozó rendszerek között sincs olyan funkció egyikben sem, amely elősegítené a kollaborációt. Márpedig úgy gondoljuk, hogy ha ilyen sokan tanulunk ugyanazon a karon, akiknek nem áll rendelkezésére ilyen lehetőség, akkor kimarad sok információ.
S. B.: A hallgatók egyre inkább involválódni szeretnének az oktatásuk folyamatába. Már nemcsak tanulni akarnak, hanem részt akarnak venni benne, és egyik rendszer sem ad arra lehetőséget, hogy összegyúrja az oktatást és a tanulást egy közös platformmá. Vannak olyan YouTube-csatornák vagy online kurzusok, ahol a hallgató tud tanulni, és bár ugyanazért a célért vannak, más utat járnak be. Arra gondoltunk, miért ne lehetne ezt egy úton csinálni?

Ha jól értem, egyetemeknek akarjátok eladni az alkalmazást. Értékesítési szempontból miben különbözik az üzleti tervetek olyan termékek eladásával szemben, amelyek egyenesen a fogyasztókat, a kritikus tömeget célozzák meg?
M. M.: Teljesen más az üzleti stratégia, más marketingeszközök kellenek. Azért céloztuk meg az egyetemeket, mert azt vettük észre, hogy itthon a B to C modellben (közvetlen értékesítés a felhasználónak – a szerk.) az eladás során nehéz nagy tömegeket elérni, és abban sem voltunk biztosak, hogy a jelenlegi funkciókkal el tudunk indulni úgy, hogy azt mondjuk, „lépjetek be, regisztráljatok, fizessetek, de a tartalmat nektek kell előállítani”. Ezért gondoltuk, hogy az egyetemekkel partnerségben könnyebb lehetne a termékfejlesztés ezen fázisában olyan teszteket végrehajtani, amelyekből kiderülhet, hogy a hallgatók hogyan használják a platformot, mit gondolnak a megoldásról, ami hosszú távon az egyetemnek is nagy előnyt jelenthet. Az egyetemi piacon nagy a verseny, így az a platform, amelyik jobb szolgáltatást tud nyújtani a mi megoldásunknál akár az online térben is, az versenyelőnyt szerezhet.

A Semmelweis Egyetemen kívül másokkal is tárgyaltatok?
S. B.: Igen, felvettük a kapcsolatot az International Business Schoollal, a BME-vel, a Corvinusszal, Pécsen is zajlik egy tárgyalásunk, és eközben már Erdély felé is terjeszkedünk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel együttműködve.

Hogy fogadják a Cogitót?
S. B.: Egyöntetűen pozitív visszajelzéseket kaptunk a termék jelenlegi állásával kapcsolatban, az oktatók sokszor megkérdezik, hogy nem jelent-e több munkát. Majd saját maguk meg is válaszolják a kérdést: kezdetben több hozzáadott energiát igényel, de hosszú távon hatékonyabban tudnak oktatni általa, megnöveli az oktatás élményét és a munka hatékonyságát. Minden egyetemnek lesz egy teljesen egységes keretrendszere, amelyet az oktatás és a tanulás igényeihez mérten fejlesztünk le, a hallgató ezen a rendszeren belül minden információt meg fog találni. Így egy gyakorlat nem azzal kell hogy kezdődjön, hogy a tanuló megkérdezi, hogy milyen lesz a ZH, hol talál köpenyt és hasonlók, mert ezeket már előre elolvashatja. Az oktatóknak ezeket az alapkérdéseket jelenleg rengetegszer meg kell válaszolniuk, viszont ha egy rendszerben benne van minden szükséges információ és forrás, érdekesebben telhet a gyakorlat már az első perctől kezdve. Az egy főre jutó munkaerő csökkeni fog úgy, hogy a hozzáadott érték emelkedik.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin CINEMA MAGICA című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Mint a madár fent a fán

Következő cikk

Organikus világkép és matematikai pontosság: Textúra étterem