Home»First Class»„Inspirátorokra van szükség, nem influencerekre” – Interjú Trunk Tamással

„Inspirátorokra van szükség, nem influencerekre” – Interjú Trunk Tamással

1
Shares
Pinterest Google+

Élsportoló, végzett DJ, a hazai sneakerkultúra megkerülhetetlen jelensége, influencer, Z generációs szakértő, aki előadásaival nemzedékek között teremt párbeszédet mindössze tizenöt évesen. Ha valaki meg szeretné érteni a „bambán mobilozó, semmirekellő” fiatalságot, az mindenképp olvassa el ezt a beszélgetést!

Reggel még Ausztriában versenyeztél. Síelésben szlalom- és összetett U16-os magyar bajnok lettél, amihez gratulálok! Most késő délután egy üzleti magazinnak adsz interjút Budapesten. Milyen terveid vannak az estére? Lazítasz egy kicsit, vagy dolgoznod kell?
Ez is, az is. A munka nekem egyfajta pihenés. Nagyon szeretem azt, amit csinálok, így nem választható szét, hogy dolgozok-e éppen, vagy a szabadidőmet töltöm.

Élsportolóként hogyan látod a pályafutásodat? Egy olimpiai szereplés vagy akár olimpiai éremszerzés elérhetőnek tűnik számodra?
Nehéz lenne pontosan meghatározni a céljaimat a síeléssel kapcsolatban. Még csak tizenöt éves vagyok, rengeteg minden változhat még a karrierem során. Sosem voltam egy klasszikus tehetség, de az utóbbi időben mentálisan nagyon megerősödtem, kitartóan és sokat dolgoztam azért, hogy a legjobb versenyzővé váljak. Az idei szezonom nagyon jól sikerült, sporttörténeti eredményt is elértem, egy kiemelt nemzetközi versenyen, a Pokal Lokán – amelyen 33 ország vett részt – dobogóra kerültem, és minden nemzetközi versenyről dobogós helyezéssel jöttem haza, Zágrábban első lettem. Egy olimpiai szereplés mindenképp cél, egy olimpiai helyezés hatalmas öröm lenne számomra.

Mi a versenysport titka szerinted?
Szerintem egy sportoló akkor lehet igazán sikeres, ha a pályán kívül, a civil életében is vannak a sporthoz hasonló szenvedélyei. Ha megnézzük, azok a legnépszerűbb és legsikeresebb focisták, akik a pályán kívül is markánsan tudnak képviselni valamit. A céges partnerek is egy ügyet szeretnének, amitől más vagyok, mint a többiek, nem csak egy számszerű eredmény, a nyelvtudásom pedig a külföldi kapcsolatrendszerem alapja. Nekem a síelés volt az első szenvedélyem, amihez aztán mellékágon hozzánőtt a videózás, a sportcipők imádata és a generációmról szóló motivációs előadásaim. Mindegyik tevékenységre kultúraként tekintek, nekem ez fontos. Nem dőlt még el, hogy később mi lesz a fő csapásvonal, de nehéz is lenne ezeket a területeket markánsan szétválasztani az életemben, mert mindegyik belőlem, a személyiségemből fakad és táplálkozik, ráadásul nagyon szépen kiegészítik egymást. Az egyikből tanulok valamit, amit aztán a másiknál alkalmazni, kamatoztatni tudok.

Rengeteg szerepkörben helytállsz. Hogyan definiálnád magad, mi vagy te igazán?
2019-ben egy fiatalnak minden lehetősége megvan arra, hogy kibontakozzon. Otthon elkezdtem videózni, szépen fokozatosan felépítettem a YouTube-csatornámat, amivel hasonló érdeklődési területű fiatalokat és idősebbeket szólíthattam és ismerhettem meg. Ez egy zseniális dolog. Nem szeretném magam egyféleképpen definiálni. Minden, amivel foglalkozom, egy bizonyos szinten összetartozik. A szenvedélyeim egymásra hatva építik és erősítik a személyiségemet. A rövid válaszom az lenne, hogy

minden szeretnék lenni, ami csak tudok.

Többször említetted, hogy a munkásságoddal, a tevékenységeiddel segíteni szeretnél az embereknek, hogy jobban megértsék a generációd gondolkodásmódját, életfilozófiáját. Fel tudsz idézni néhány konkrét példát, szituációt a saját életedből, amikor ebből a meg nem értésből vagy generációs szakadékból konfliktusod adódott?
Ez a generációs szakadék az élet sok területén jelen van. Például az idősebb korosztálynak nehéz lehet azt elfogadni, hogy bizonyos tizenéves srácok sportcipők vételéből és eladásából komoly vagyonokat halmoznak fel. Az ő idejükben még nem így működött a világ, szóval meg tudom érteni, hogy sok, általunk művelt dologgal nem tudnak azonosulni. Sokan hangoztatják, hogy mi vagyunk az első meg nem értett generáció, de ezzel nem értek egyet. Minden generáció más volt, ezért ez a szakadék mindig is létezett valamilyen szinten. Az előadásaim során azt tapasztalom, hogy a felnőttek, az idősebb generáció sokszor nagyon pozitívan viszonyul ehhez a problémához, és próbálják áthidalni azt a bizonyos szakadékot. Szeretnének közelebb kerülni a gondolkodásmódunkhoz, szeretnék megérteni a mozgatórugóinkat. Én csak azért tarthatok Z generációs előadásokat, mert az emberek nyitottak, és igényük van rá.

Belegondolva, szomorú lenne, ha nem létezne generációs szakadék, mert az azt jelentené, hogy nem tudunk változni.

Mit gondolsz, miben különbözik a Z generáció az elődeitől?
Sokan mondják, hogy egysíkúak és egyszínűek vagyunk. Ezzel nagyon nem értek egyet. Mi vagyunk az első generáció, amely bárminek utánanézhet, bármit megtanulhat és bármiben elmélyülhet. Akkora a szabadságunk, mint még soha. Minden szükséges információ a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy teljesítsük az álmainkat. Épp ezért nagyon sokrétegű és összetett generáció vagyunk. Információkat kell „újrakevernünk”. Remixerek vagyunk, egy nagyon sokrétegű és összetett generáció. De nem létezik továbblépés monoton munka nélkül, ezt viszont ennek a generációnak kell elfogadnia. Engem így neveltek, így számomra ez természetes.

Mennyire tartod magad példaképnek a korosztályod körében?
Nem tartom magam példaképnek, de nagyon szeretem motiválni az embereket, mint ahogy engem is motivál a környezetem. Sokszor mondanak nekem felnőttek érdekes dolgokat, például egy anyuka arról panaszkodott, hogy a fiát csak a rovarok érdeklik, emiatt elhanyagol minden mást. Szerintem ez zseniális. Én is egy olyan banális témán keresztül tudtam kifejezni önmagam, és elérni valamit, mint a sportcipők. Szerintem minden fiatalnak van valamilyen szenvedélye, van valami, ami iránt igazán érdeklődik. Lehet, hogy egy gyerek csak „kockul”, és egyfolytában gépezik, de ez azt is jelentheti, hogy később e-sport-karrierbe fog kezdeni. Sőt aztán lehet, hogy az e-sport-karrierből kifolyólag lesz belőle focista. Az is lehet, hogy a focis videojáték fogja felhívni a figyelmét arra, hogy mennyire jó dolog focizni a való életben.

Pár évvel ezelőtt írtál egy könyvet Márkák. Sneakerek. Z Generáció címmel. Mi volt a motivációd 13 évesen? Miért akartad megírni ezt a könyvet?
Azt éreztem akkor, hogy el akarom mondani a véleményemet a világnak. Beszélni szeretnék a gondolataimról. Talán ma az lenne a kézenfekvőbb, hogy videókat csináljak erről, de akkor úgy éreztem, hogy inkább írni szeretnék. Fogalmam se volt róla, hogy mi fog belőle kisülni. Még abban se voltam biztos, hogy ezt tényleg meg tudom csinálni. De leültem, és nyáron az edzések és a szabadidő mellett először csak egy-két órát, aztán egyre többet foglalkoztam vele, és egyszer csak azt vettem észre, hogy készen lettem.

Ott tartottam a kezemben egy könyvet, amit én írtam, és az én gondolataimat tartalmazta. Az egy leírhatatlan érzés volt.

Mit szóltak a szüleid, amikor bejelentetted nekik, hogy könyvet írsz? Az elejétől fogva tudták, hogy ez egy komoly elhatározás?
A szüleimnek nagyon hálás vagyok, mert mindenben támogatnak, amiben csak tudnak. Ma például hazahoztak a sípályáról, hogy itt tudjunk beszélgetni. Ők a kezdetektől fogva hittek bennem, és nem gondolták azt rólam, hogy őrült vagyok. Nem is a könyv volt talán a legextrémebb, hanem hogy kitaláltam, hogy én most cipőkkel akarok foglalkozni. Akkoriban még nem volt ennyire felkapott ez a téma, mint most, pláne itthon. A szüleim azonban észrevették, hogy ez nemcsak egy múló hóbort lesz a részemről, hanem igenis komolyan akarok ezzel foglalkozni. Segítettek, amiben csak tudtak. Volt, hogy karácsonykor cipőt kértem, de sneakerekkel kapcsolatos könyvet kaptam helyette. Ezt is nagyon köszönöm nekik.

Anya, apa, köszi, hogy nem néztetek hülyének!

Talán egy televíziós nyilatkozat alkalmával említetted, hogy elkezdtél egy gyerekeknek szóló mesekönyvet írni. Hogy áll ez a projekt? Mesélnél a történetről?

A projekt teljes mértékben áll. A síszezonban nem volt rá túl sok időm. Egyszer eszembe jutott, hogy mint új generációval foglalkoznak velünk, pedig már nem is mi vagyunk a legújabb nemzedék. Vannak már nálunk is fiatalabbak. Néha azt érzem, hogy ez a cipős világ is kezd kicsit megőrülni, így hasznos lehet az igazán fiatalok számára egy könnyed motivációs mese erről a szubkultúráról. Szeretném őket is ösztönözni és segíteni a magam módján. A könyv címe Sniki, a sneaker lesz. A főszereplő kisfiúnak a legolcsóbb, márka nélküli sneakere a legkedvesebb sportcipője. Ez a cipő olyan szoros történettel kapcsolódik a kisfiúhoz, hogy a drága, több száz dolláros cipők sem tudják felvenni vele a versenyt. Ez lenne a fő szál, e köré építem majd fel a történetet.

A szereplések, előadások, médiamegjelenések által már gyerekként helyt kell állnod a felnőttek közegében. Nem okozott ez zavart az identitásodban? Nem nőttél fel túl korán?
Messze nem érzem magam felnőttnek. Még szerencse, hiszen csak tizenöt vagyok. Nekem ezek a kreatív tevékenységek, a cipők, a videók, a motivációs beszédek egyfajta magasabb szintű legókockák, amikkel ugyanúgy játszom, és örömet szerzek magamnak, csak itt nem egy legóépítmény a végtermék, hanem adott esetben egy YouTube-csatorna. Nekem ez teszi ki a gyerekkoromat, ez tesz boldoggá. Persze tudok klasszikus gyerekként is működni. Találkozom a barátaimmal, mozizunk, jól érezzük magunkat. Igazából a generációmban sok hozzám hasonló srác van, aki fiatalon belekezd valami nagyobb kifutású dologba. Így élünk mi.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin JÁRMŰIPAR című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Pénzügyi tanácsadás fiataloknak

Következő cikk

„Jó szakember vagyok, és nem csak egy fiatal tehetség” – Interjú Berczeli András vállalkozóval