Az előző részt úgy zártam, hogy a következő alkalommal bemutatom az óraipar eddig legnagyobb válságát. Viszont a jelen szám témája a nők, ilyenkor pedig semmiképpen sem illik válságokról írni, beszéljünk inkább a női órákról.

Be kell vallanom, hogy nagy rajongója vagyok a női daraboknak. Az én szememben egy minőségi karóra hatalmas pluszt képes hozzátenni a megjelenéshez, és nem feltétlenül a látszat vagy az óra értéke, sokkal inkább a kifinomultság, de legalábbis az efféle részletekre való odafigyelés miatt.

Női órából pedig rengeteg van, jobbnál jobb darabok, minden szempontból.

Nem azt szeretném most fejtegetni, hogy kinek való a gondozást szinte nem is, legföljebb két-három évente elemcserét igénylő kvarcszerkezetes, és kinek a klasszikus mechanikus óra, amelyet ha leteszünk a polcra, két nap múlva megáll, és viselni kell ahhoz, hogy folyamatosan járjon. Inkább feldobnék néhány ötletlabdát, amelyek az órát kereső hölgyeknek – vagy hölgyeknek órát kereső uraknak – hasznos támpontok lehetnek.

Mindkét nemnek egyaránt javaslom, hogy ha úgy adódik, hogy karórát veszünk ellenkező nemű szerettünknek, akkor semmiképpen se a saját ízlésünkre hagyatkozzunk, hanem annak az embernek a stílusára, akit megajándékoznánk, mert nagy eséllyel a másik szemével teljesen más megítélés alá esik egy-egy darab.

A legfrissebb példa most decemberi. A feleségemet terveztem meglepni, születésnapja van. Kapott már tőlem órát, nagyjából ismerem az ízlését, de régóta szerettem volna meglepni egy 26 milliméteres, tehát a legkisebb Rolex Datejusttal. Évjáratra nem volt kikötés, színre sem feltétlen, úgy voltam vele, hogy ha megtalálom azt, amelyik magával ragad, viszem.

Úgy gondolom, hogy az óra esetében egészen más a használt és az új közötti különbség, mint mondjuk ruha, vagy akár autó esetében.

Egyrészt a használt óra tartja az értékét, másrészt egy tisztes órásmesteri beavatkozással nemcsak szerkezetileg, hanem külsőleg is teljesen újjá varázsolható egy karóra. Azoknak, akik nem engedhetnek meg maguknak új áron felső kategóriás márkákat, szoktam javasolni a használt darabokat, tisztességgel felújítva.

Az egyik szakvásárban nagy meglepetésemre elérhető áron találtam egy 1981-es fa (!) számlapos, tényleg nagyon ritka Rolex Datejustot, el is hoztam, de találtam még körülbelül 2008-ból egy gyémántlünettás, gyémántindexes arany-acél Omega Constellationt. Az eladóval sikerült megalkudni, azt is elhoztam. Itt meg is jegyezném, hogy bár egy óra pillanatok alatt karcos lehet, mégis „frissen polírozva”, tokfelújítás után illik ajándékozni. 

Olyan elképesztő lelkesedéssel értem haza külföldi utamról, és olyan izgatottsággal vártam a másnapot, hogy megmutathassam neki a különösen ritka, fa számlapos Datejustot, hogy ilyen lelkesedésre még abból az időből emlékszem, amikor megismerkedtünk, és vártam a következő találkozót. Meg is mutattam neki:

„Nézd, milyen szép, fa számlapos Datejust, és milyen szép állapotban!”.

Kezébe vette, nézegette, felpróbálta, különösebb lelkesedés nem mutatkozott rajta, de meglátta a felgöngyölhető bőr óratartóban a Constellation kilógó, jellegzetes szíját – van már neki ebből a típusból egy gyémántok nélküli, fehér számlapos darab. Levette a Rolexet, és nyúlt az Omega felé, „Mutasd csak, mi van még itt!” – mondta.