Tudomány az óraiparban
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/cover-750x500.jpg)
Az óraipar elmúlt 250–300 éve kifejezetten tartalmasan telt. A kulcsos felhúzású zsebóráktól eljutottunk a GPS-vevős, rádiószinkronizálós, napenergiával működő sokfunkciós karórákig. Egy könyvet meg lehetne tölteni az óraipar technológiai történelmével, igyekeztünk azonban rövidebben, tömörebben átvenni a legfontosabb eseményeket.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/cover-1024x683.jpg)
A kulcs nélküli felhúzás megoldása
Jean Adrien Philippe 1842-ben alkotta meg a kor egyik legjelentősebb óraipari fejlesztését, a felhúzókoronát. Eddig – és egy darabig még ez után is – egy zsebórát úgy kellett felhúzni, hogy a szerkezethez készített kulcsot a tok hátulján lévő nyílásba helyezték, és a kulccsal felhúzták a főrugót.
Ez abból a szempontból mindenképp macerás volt, hogy a kulcsot nem veszíthettük el, és egy rövid utazásra is magunkkal kellett vinni. A felhúzókorona éppen ezt váltotta ki. A különálló kulcsot integrálta az óra szerkezetébe. Innentől kezdve az óra részének tekinthető koronával húzhattuk fel az órát.
Az első automata felhúzású óraszerkezet
Abraham-Louis Breguet neve többször is előkerül, hiszen ő az óraipar egyik legfontosabb úttörője, számos fejlesztés, szabadalom fűződik a nevéhez. Ilyen például az automata felhúzás is. Ennek lényege, hogy nem kulccsal – vagy 1842 után a felhúzókoronával – kell felhúzni egy óra főrugóját, hanem ez megtörténik magától: egy lengősúly mozgás hatására egy áttételrendszeren keresztül felhúzza a főrugót.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/automatabreguet-1019x1024.jpg)
Bár Breguet már 1775–1780 között kifejlesztette ezt a technológiát, jó darabig nem terjedt el a használata, arra az 1930-as évekig kellett várni.
Svájci horgony-gát szerkezet
Amikor a mechanikus óránkat halljuk „tikk-takkolni”, akkor valójában ezt a horgony-gát szerkezetet halljuk működni. Egy brit órásmester, Thomas Mudge az 1750-es években indult el ezen fejlesztés irányába, ezt Breguet 1787-ben fejlesztette tovább, és 1800-ban George Savage formálta közel véglegesre. A huszadik században az órák már szinte száz százalékban svájci horgony-gát szerkezettel működtek.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/svajcigatszerkezet-944x1024.png)
A tourbillon
A svájci horgony-gát szerkezet érzékeny volt a gravitációra és az ebből adódó pozicionális hibákra, eltérésekre. Egy mechanikus óraszerkezet pontossága a legtöbb esetben ugyanis a szerkezet aktuális pozíciójától függött, tehát hogy fektetve, döntve vagy állítva tartják-e. Mivel a zsebórákat többnyire a mellényzsebben vagy a zakó belső zsebében, állítva hordták, érdemes volt ebben a pozícióban megfigyelni a billegőre – a gátszerkezet egy alkatrészére – ható erőket.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/kép-tourbillon-1024x683.jpg)
A gravitációs erő hatásának következtében kialakuló járáseltérésre fejlesztette ki Breguet a tourbillon gátszerkezetet, amelynek lényege, hogy a billegő egy külön konzolra illesztve körkörös mozgást végez. Míg a billegő folyamatosan dolgozik, a tourbillon kerete egy perc alatt tesz meg egy kört. Azáltal, hogy a megtett kör során a gátszerkezet mindig más pozícióban áll, ki lehetett egyensúlyozni a gravitáció okozta jelentős járáseltérést.
Aki igazán népszerűvé tette a karórát
Az nem más, mint Louis Cartier. A kor jeles ékszerésze jó kapcsolatot ápolt Alberto Santos-Dumont-nal, a brazil–francia repülőssel, aki a Wright fivérekkel egy időben lett a repülés első időszakának kiemelkedő személyisége. A XX. század első éveiben a karóra még nem terjedt el, a zsebórák klasszikus használati módja mellett sok esetben nagyméretű, tokszerű bőrszíjba tették a zsebórát, és viselték karóraként. Ez viszont nagy és kényelmetlen volt, a kezelése pedig körülményes, ami pedig nem volt szerencsés, hiszen a pilótának éppen elég feladat volt az, hogy a levegőben tartsa a gépet. A fennálló igény kielégítésére Dumont tervei alapján Louis Cartier megtervezte, majd a svájci órakészítővel, Edmond Jaegerrel elkészíttette az első karórát, amelyet részben a barátjáról nevezett el, így jött létre 1904-ben a Cartier Santos. Érdekesség, hogy a Santos típuscsalád a mai napig kiemelt szerepet tölt be a márka kollekciójában.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/vintagesantos.jpg)
Ide vehetjük Cartier második jelentős karóráját is. Louis Cartier a haditechnika szerelmese volt. A francia haderő kétszemélyes harckocsija, a Renault FT-17 szabályosan elbűvölte Cartier-t. Ennek tükrében várható volt, hogy létrehoz valami olyat, amit a tank ihletett meg: ez lett a Cartier Tank. Az azóta ikonikussá vált tokforma felülnézetből idézi a harckocsit. A tok két széle a lánctalpakat, a belsőbb, ötperces osztású skála pedig a harckocsi tornyát ábrázolja. A Santos mellett a Tank is része a Cartier kollekciójának, amióta az első darabot elkészítették.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/tank-1024x724.png)
Egészen addig a karórát inkább női ékszernek tekintették, és a zsebóra számított a férfiasabb viseletnek, az első világháború során a karórát viselő katonák révén a karóra elkezdett „menő” lenni. Akármennyire is érdekesen veszi ki magát ez a szó ebben a kontextusban, a katonai viselet tette divatossá a karórát a hétköznapokban is.
Búvárórák
A cseppállóságnál lényegesen nagyobb kihívás volt a több tíz méteres vízállóság a búvárórák esetében. Bár az Omega Marine 1932-ben egy moduláris tokkal megmutatta, hogy lehet 73 méter mélységig vízálló órát készíteni – sőt öt évvel később 132 méterig jutottak, igaz, laboratóriumi körülmények között –, mégsem ez lett a legismertebb búváróra. Sőt kifejezetten kevesen ismerik, hiába készített az Omega egy XXI. századi újrakiadást.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/omegamarine.jpg)
Az óraiparban több alkalommal is találkozhattunk szoros befutókkal, megkérdőjelezhető első helyekkel és városi legendákkal. Az alaptézis jelen esetben az, hogy az első búváróra a Rolex Submariner. Igaz, erre semmilyen hitelesnek tekinthető dokumentum nem utal, az tény, hogy a Rolex készítette el az első, 100 méter mélységig tesztelt búvárórát. Ahhoz, hogy búvárok számára alkalmasnak tekintsünk egy karórát, a vízállóság mellett kellett egy egy irányba forgatható, percosztásos lünetta, amelyet be lehetett állítani a merülés kezdetének időpontjához, és onnantól a lünetta skáláján látható volt, hogy hány perce tart az alámerülés. Szükség volt továbbá világító mutatókra és indexekre, és legalább annyira egy menetes koronazárra. Napjainkban az ISO 6425-ös szabványnak kell megfelelni, de 1954-ben még sehol sem volt a búváróra ISO-szabványa.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/kep-submariner-1024x683.jpg)
Azt több helyen is olvashatjuk, hogy az első, 100 méterig vízálló búváróra a Submariner volt, de azt már kevesebb helyen, hogy az első búváróra a 91,44 méterig, tehát 50 ölig vízálló Blancpain Fifty Fathoms volt, 1953-ban. Történelmi szempontból 8,5 méteren vérzett el. Ettől még első, de mégsem ez ragadt meg az emlékezetünkben. Mindkét darab a korai modellekhez hasonló formában kapható napjainkban is.
![](https://bcmagazin.hu/wp-content/uploads/2020/01/01_FÖLDKALANDILYESMI.jpg)
A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin FÖLD,KALAND,ILYESMI című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!