Eke Angéla szabadúszó-színművész-bábszínésszel, az online tér tudatos használójával beszélgettünk a környezetünket és társadalmunkat érintő kérdésekről, a színházak helyzetéről, azokról a munkáiról, amelyek különleges helyet foglaltak el az életében az utóbbi időkben és a pandémia pozitív hozadékairól is. 

Hogyan indult a közösségi médiában az aktív szereplésed?

Nem volt egy meghatározó pillanat, nem egy tudatos döntés volt, hogy követőtábort építsek, hanem egyszerűen így élem az életemet, aminek bizonyos szegmenseit megmutatom a közösségi média platformokon. Ez nem egy tudatos, megtervezett elhatározás volt, hanem ösztönből jött, talán éppen ezért lett sikeres, azok körében, akikhez közel áll a munkásságom és az életszemléletem.

Mikor kezdődött nálad a környezettudatos életmód? 

Alapvetően a neveltetésemből fakad. A tudatos életmód nekünk nem volt tudatos. Vidéki életet éltünk, nem voltunk gazdagok, és az anyagi helyzetünk miatt mindig nagyon oda kellett figyelnünk arra, hogy mikor mit veszünk meg és ne pazaroljunk. Ez magával hozta azt, ami a tudatos életmódba beletartozik.

Azt gondolom, ha valakit kettőnél többen követnek, kutyakötelessége a környezetünket és a társadalmunkat érintő kérdésekre irányítania a figyelemnek egy részét.

Mindenképp számít, ha az ember hangot ad ezeknek, mert ha túloldalon csupán néhány követőhöz is célba ér ez az üzenet, már megérte.

Inkább a kutyák örökbefogadására bíztatod a követőidet, mintsem vásárlásra. 

Az örökbefogadás lehetőségét népszerűsítem, amikor csak tudom, mert teljesen felesleges súlyos pénzekért tenyésztőktől kutyákat vásárolni, amikor rengeteg, több százezer kutya vár arra a gyeptelepeken és menhelyeken, hogy szerető gazdához kerüljön. Azokat az önkéntes és jótékony tevékenységeimet pedig, amik ehhez kapcsolódnak, szerencsére most a karanténban sokkal jobban tudtam érvényesíteni, hiszen több időm volt rá. A párommal ideiglenes kutyabefogadóként is kipróbáltuk magunkat, ami azt jelenti, hogy magunkhoz vettünk egy tíz hónapos kiskutyát és addig nálunk maradt, szocializáltuk, neveltük, gondoztuk őt, amíg találtunk neki gazdát a Mindenki Fogadjon Örökbe egy Kiskutyát alapítvánnyal. 

Jótékonysági vásárt is szerveztél.

Mivel szeretem felhívni a figyelmet az örökbefogadás fontosságára szerveztem egy jótékonysági adományvásárt tavaly decemberben, ami az említett alapítvány munkáját erősítette. Szerettem volna egy olyan nagy akciót létrehozni, ami még jobban felhívja erre a figyelmet. Hiszen ha csak önmagában arra kérem az embereket – főleg  karantén közepén –, hogy egy bizonyos számlaszámra utaljanak egy támogatói összeget, ami a menhely munkáját segíti, akkor annál hatékonyabb lesz, ha egy nagyobb szabású dolgot tervezek és viszek véghez. Így jött az ötlet, hogy hazai tervezőket kerestem meg, akik saját felajánlásokkal segítették a kezdeményezést. Ezeket az egyedi ruhadarabokat a saját Instagram felületemen vásárolhatták meg az érdeklődők, a befolyt összeget pedig teljes egészében az alapítványnak ajánlottam fel. Én is vittem házhoz ezeket a ruhákat, így személyesen is találkozhattam a résztvevőkkel. Végül egymillió kétszázezer forintot sikerült összegyűjteni, ami szuper teljesítmény. 

Mi alapján döntöd el, hogy milyen ügyet támogass?

Mindig megvizsgálom a munkásságukat. Az MFÖK működése például számomra példaértékű. Rengeteg önkéntes dolgozik ott, és az ideiglenes örökbefogadás vagy adománygyűjtés alkalmával is megtapasztalhattam, hogy egy komoly, felkészült és egységes szakmai háttérrel, egy teljesen jól szervezett működésben léteznek, ami nagyon szimpatikus és bíztató. 

Milyen hatással volt a koronavírus az életedre szabadúszó színészként?

Mostanra tudom összegezni magamban azt, hogy milyen változásokat hozott az életemben a koronavírus.

Úgy érzem, lenyugodtam és még jobban felnőttem bizonyos dolgokhoz, feladatokhoz, emellett formálódott a világhoz való hozzáállásom.

Rájöttem, ha az ember minél inkább hajszolni szeretné a munkát, annál jobban aláássa magát és nem marad már kellő energiája és figyelme egy-egy adott projektre. Az elmúlt időszak megtanította számomra, hogy most, amikor volt egy-egy alkalmi feladatom, milyen felemelő és nagyszerű érzés volt, hogy fókuszáltan csak egy dologgal tudtam foglalkozni és nem szabdaltam szét magam. Ez olyan erős tanulás számomra, hogy remélem a jövőben is fogom tudni tartani. Ez most egy kényelmi helyzet is, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozhatok, de mivel a mai életben ez luxus. Ha visszaáll az élet, remélem majd több megkeresés is megtalál majd, amire már nagyon vágyom, de úgy gondolom, jobban fogok tudni szelektálni.

Miért döntöttél úgy, hogy nem szerződtél le egyetlen társulathoz sem?

Amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemet elvégeztem, úgy éreztem, olyan sok energia és kíváncsiság van bennem az egész szakmánkkal kapcsolatosan, hogy ha leszerződöm egy helyre, egy színházhoz, akkor talán nem ismerem meg annyira minden szegmensét és műfaját ennek a hivatásnak. Így, hogy szabadúszó maradtam, általában négy-hat színházban játszottam párhuzamosan és ezek mind különböző műfajt képviseltek. Ez a tanulási és fejlődési folyamatomnak is jelentős részét képezte és részben ebből merítve önálló projekteket is létre tudtam hozni. Nagyon frissen tartott engem ez az életforma és tart a mai napig, az önállóságomat is csak erősítette az, hogy szabadúszó voltam. Bár nagyon szeretem a közösséget és szeretek csapathoz tartozni, és időnként hiányzik, hogy egy állandó családias légkör részese legyek, szerencsére az alkalmi projektek során is szoros kötelékek szövődnek. 

Melyek azok a munkáid az utóbbi időkben, amelyek különleges helyet foglalnak el az életedben?

Nagy öröm volt számomra, hogy forgathattam a Frici és Aranka című irodalomtörténeti tévéfilmben, ami Karithy és írótársai, feleségeik, szerelmeik izgalmas életét és a magyar irodalom legendás korszakát mutatja be. A karantén utáni első nagyobb munkám volt. Azt hiszem, többek között ezért is foglal el különleges helyet a szívemben ez a munka. Nagyon szeretetteljes és pozitív légkör uralkodott az egész forgatás alatt, ami mindenki számára szívderítő élmény volt. Egy másik számomra fontos munka Az aranjuezi szép napok című előadás Szilágyi Bálint rendezésében, ami egy kétszereplős társalgási dráma. Ezt az előadást négy éve játszottuk utoljára és most újra elővettük, hogy online platformra szánva rögzítsük. Nagyon különleges tapasztalás volt, hogy mennyit érik, formálódik az évek során az emberben egy projekt, amit néhány év után ismét felelevenít. Ha nincs a pandémia, lehet nem is lett volna lehetőségem ezt a szerepet újra eljátszani.

Emellett nagyon örülnék, ha a Trojka Színházi Társulással a pandémia miatt felfüggesztett következő bemutatónkat, a Dogville-t elkezdhetnénk próbálni. Már nagyon vágyom rá, hogy újra dolgozzunk a társulattal és Grace karakterével elkezdhessek foglalkozni a próbateremben is.

Lassan visszatérhet az élet a normális kerékvágásba.

Most még parkolópályán vannak a színházak, mindenki próbálja készenlétben tartani magát és felkészíteni arra a pillanatra, amikor megnyomják a start gombot. Kitartást és nagyon sok szerencsét kívánok magunknak, mert nagyon nagy szükség lesz rá, hogy újra talpra tudjunk állni. Ugyanakkor az is kiderült a pandémia alatt, hogy a színház különleges és nagyon értékes, egy olyan dolog a világban, ami egyedülálló, hiszen egy élő műfajról van szó. Ez az, ami soha nem fog kimenni a köztudatból, mindig lesz szükség színházra, de azt biztos, hogy egy nagy feladat elé állít minket, amikor újra lehet játszani, hiszen az is kérdéses, hogy a nézők hogyan fognak viszonyulni ehhez a helyzethez. 

A színházak online közvetítésekkel próbálnak túlélni, de ezzel nem pont az egyedülállóságát veszélyeztetik?

Az online platformokon való színházi programok, színházközeli események nagyon hiánypótlók és lélekmentő hatásuk is tud lenni, de ezek jelenleg mindannyiunk számára egy vészmegoldást jelentenek.

Úgy gondolom, senki nem hiszi azt, hogy a színház valamikor is képernyőre kerül, hiszen a színház lényege, hogy ott legyünk élőben. Vannak bizonyos műfajú előadások, amelyek kevésbé alkalmasak arra, hogy képernyőre ültessük át, hiszen a sok részlet, a monumentális hatású díszletelemek összessége és a színészi játék akkor teljesedik ki, ha ott vagyunk élőben. De az általam említett társalgási dráma, Az aranjuezi szép napok, ami majd látható lesz online, sokkal alkalmasabb az online felületre, hiszen nem túl mozgalmas és nagyon szövegközpontú előadás. Vagy a Szkéné színház Köztünk marad című online színházi játékában is részt szoktam venni, ami egy olyan interaktív színházi játék, ahol a nézőkkel közösen egy szobában vagyunk, és ők azok, akik aktívan alakítják a történés folyamát az este során: a játékmesterek segítségével kitalálják és megalkotják azt a karaktert és azt a szerepet, amit a két színésznek el kell játszania. Az este végén improvizatív formában játsszuk el annak a történetnek a kifutását, amit a nézők megalkottak számunkra. Ebben az esetben nem csak ülnek és néznek egy képernyőt, hanem ők is bevonódnak.

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2021/5. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.