Továbbra is azon a véleményen van Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára, hogy a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) általános segítséget kellett volna nyújtani. A szakember összességében bizakodó, és reméli, hogy esetleges negyedik hullámot már felkészültebben tudjuk kezelni. 

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2021/6. számában jelent meg.

Szeptemberben beszéltünk legutóbb, még azelőtt, hogy a járvány második hulláma berobbant volna. Akkor azt mondta, hogy a válság legelején sokkal több pénzt kellett volna invesztálni a gazdaságba, a kormány viszont a fokozatosság elvét választotta, amit valamennyire logikusnak talált. Így a harmadik hullám vége felé mit gondol, jó döntést hozott a kormány?

Alapvetően az irány és a szándék jó volt. Például nem szállt el végletesen az államadósság. Megemelkedett ugyan a tíz évvel ezelőtti szintre, tehát amit sikerült nagy nehezen ledolgozni az elmúlt években, az most visszajött, de mégis kézben tarthatónak látszik. Másfelől viszont Európában látunk ennél lényegesen nagyobb állami támogatásokat – itthon is kaphattak volna többet a vállalkozások. 

Legutóbb azt is mondta, hogy általános segítségre lenne szükség, tehát nem célzottan kellene támogatni szektorokat, ahogyan azt a kormány tette. 

Azokat az ágazatokat, ahol adminisztratív zárás történt, ilyen volt a turizmus-vendéglátás is, jelentősen és kiemelten segíteni kell. Ezek húzó iparágak a magyar GDP-termelés szempontjából. Csak úgy lehetünk túl a válságon, ha a gazdaság szövete nem bomlik szét. Hiába múlik el a pandémia, ha teljes szektorokat kell újraszervezni. És igaz az is, hogy általában mindenkit érintett a járvány. Ezért javasoltuk azt, hogy érintettségi alapon minél több életképes vállalkozás kapjon annyi támogatást és adókedvezményt, hogy talpon maradhasson – szektortól és TEÁOR-számtól függetlenül!

A Magyar Nemzeti Bank vállalati konjunktúra indexe már alig van a nulla alatt, mínusz két százalékponton áll. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások átlagosan most már majdnem semlegesen látják a jövőt. De ha az átlagos adat mögé nézünk, egész mást látunk:

a mikrovállalati körben, ahol közel félmillióan vannak, óriási a baj, nem múlt el a válság.

A középvállalatoknál érezhető egy mérsékelt optimizmus, a nagyvállalatok bizakodóak. Az ország teljesen szétszakadt az újra induló nagyobb cégekre és a sok-sok hazai mikro- és kisvállalkozásra, amelyek helyzete továbbra is ingatag. 

A mikrovállalatoknak nem segített a tízmillió forintos kamatmentes hitel, vagy a bértámogatás feltételeinek a javítása?

Ezeket a lehetőségeket valóban sokan kihasználták; a támogatások jelentős részét a kkv-k vették igénybe, ők voltak az elsők, akik „rámozdultak”. De még egyszer mondom, van közel félmillió mikrovállalkozás, amik közül legjobb esetben is nagyjából százezren éltek ezekkel a lehetőségekkel. Aki így döntött, annak jobbak az esélyei, de a támogatási mértékeken lehetett volna emelni. Minél kisebb egy vállalkozás, annál sérülékenyebb, és ez sajnos a pandémia ideje alatt is beigazolódott. Ezért mondtam, hogy általános, nagyobb mértékű segítségre volna szükség. 

A rugalmasságot is kiemelte, mint elengedhetetlen képességet, ha egy vállalkozás életbe akar maradni. Meddig lehet egy kkv rugalmas? Nyilván ez függ a bevételektől és a törzstőkétől is. 

Nevezhetjük tartalékoknak, erre mindenképp szükség lenne. Egyes vállalkozások át tudnak állni másik tevékenységre is; gondoljunk csak arra, hogy nagyon sok vendéglátásban dolgozó cég „mozgó vendéglátásra” váltott, magyarán ételkiszállításba kezdett. Még jól is jöttek ki a helyzetből, vannak erre jó példák. De mondjuk egy ortopéd cipőket készítő családi manufaktúra nem tud kibírni fél-egy évet, amíg minden visszaáll a régi kerékvágásba. Aki a helyi piacra termel, helyi kapcsolatai vannak, az találhat magának megoldást, de nem egyformák a piaci-üzleti lehetőségek – ahogy a fenti speciális tevékenység példája is mutatja – és a pandémia alatt sokaknak gyorsan elfogynak a tartalékaik, ezért nekik  nagyobb mértékű támogatásra van szükségük. 

A Növekedési Hitelprogramban egy friss jelentés szerint 34 ezer kkv vett részt. Ezek szerint az összes vállalkozáshoz mérten csak kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. 

A nagyjából félmillió kkv-hoz jön még közel háromszázezer egyéni vállalkozó.

Akik igénybe veszik a hiteleket, különböző támogatásokat, jó eséllyel túlélik a válságot, és még akár meg is erősödhetnek, piaci tapasztalatokat szerezhetnek.

De ha megnézzük, akkor a kkv-k többsége továbbra is nagy bajban van. 

Milyen támogatásokat nyújtana nekik, ha tehetné?

A kormányzati támogatási eszközökkel nincs probléma, de a mértékeken javítani kellene. Az 50 százalékos bértámogatás lehetne magasabb is, mert például a turizmus-vendéglátásban vannak olyan vállalkozások, akik a bevételük 70-80 százalékát, vagy még többet elvesztették. Magyarul majdnem nullán, a padlón vannak. Nekik az elérhető támogatások nem elégségesek. 

Varga Mihály pénzügyminiszter a minap pozitívan nyilatkozott: azt mondta, hogy a fellendülés időszaka előtt állunk. Ön nem így látja?

De, mi is így gondoljuk, és a nemzetközi tapasztalatok is ezt mutatják. A gazdasági szereplőknek pozitív a várakozása. A Beszerzési Menedzser Index (BMI) az eurózónában 63,3 pontot ért el; ilyen magas érték 1997 óta nem volt. A közeli környezetünkben és a világ más országaiban is megkezdődött a konjunktúra. Optimisták vagyunk, és a mi vállalkozásaink is azt várják, hogy lesz egy fellendülés. 

Pedig ezt nem feltétlenül lehet ennyire egyértelműen kiolvasni a számokból. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint például nőtt a munkanélküliség. 

Ha a támogatások mértéke magasabb lett volna, akkor a munkanélküliség sem nőtt volna ennyire. De az adatok nem olyan rosszak, mint ahogy elsőre tűnik – ez elsődleges munkaerőpiacon 16 ezer fővel dolgoznak többen. Viszont igen, vannak még csontvázak a szekrényben, ugyanis márciusban a foglalkoztatottak 7,5 százalékának, tehát mintegy 350 ezer embernek ugyan élt a jogviszonya, de nem dolgozott egyáltalán. Rendkívül kockázatos és bizonytalan a foglalkoztatási helyzet továbbra is. 

Sajnos megismétlődhet az is, ami a 2008-09-es válság során volt, hogy csak egy-két év múlva mennek tönkre a vállalkozások.

Ezért nem szabad feladni a támogatásokat. Sok cég még tetszhalott állapotban van, nem szabad hagyni, hogy megszűnjenek a munkahelyekkel együtt. Életet kell lehelni beléjük, akár állami eszközökkel is. 

Mi kell ahhoz, hogy ne csődöljenek be az érintett vállalkozások?

A kormány hozzányúlt a csődtörvényhez, amivel egy évtizedes hiányt pótolhat be, de még a részletek nem ismertek. A jelenlegi szabályozás nem biztosítja a vállalati vagyon reorganizálását, de az eltüntetésére komoly lehetőséget ad. Segíteni kell azokat a vállalkozásokat, amelyek túl tudnak élni: azzal is, hogy megakadályozzuk, hogy a menthetetlen gazdasági szereplők a létrehozott érték eltüntetésével magukkal rántsák a túlélési és növekedési potenciállal rendelkező gazdálkodó szervezeteket is. 

Varga Mihály nemrég nyújtotta be a Konvergencia Programot, amit szakértők mér megvizsgáltak. Ebből derül ki, hogy a kormány számol a minimálbér növekedésével, és a szociális hozzájárulási adó (szocho) csökkentésével. 

A 2016-ban megkötött hatéves bérmegállapodás alapelve az, hogy a bérekre rakódó terhek csökkenjenek. A kormány tavaly is csökkentette a szochót; úgy értékelte – nagyon helyesen –, hogy ez is egy munkahelyeket támogató eszköz. A statisztikák azt mutatják, hogy a bérterhek csökkentését a munkaadók valóban a munkabér növelésére fordították. Az átlagbérek tíz százaléka körül emelkedtek átlagosan évente, és a minimális bértételek sem sokkal maradtak le ettől: tavaly például nyolc-nyolc százalékkal nőttek. Idén a minimálbér eddig visszafogottan nőtt a válság miatt. 

A Versenyképességi Tanács nemrég ülésezett, ami után Varga azt mondta, hogy a turizmus-fejlesztési hozzájárulás elengedésének a meghosszabbítását, illetve adókönnyítéseket és kedvezményeket javasol a kormánynak. Mit jelenthet ez?

Minden forint fontos, minden segítség létfontosságú lehet, minden adókönnyítés hozzájárulhat a vállalkozások talpon maradásához! Ezek mellett a meglévő bértámogatási rendszert kellene meghosszabbítani még néhány hónappal. Egyes szektorokban a bérleti díj támogatás, rezsitámogatás jöhet szóba, valahol az adókedvezmények segítenének. A mostani eszközöket fokozni kell, mert a jövőbe kell beruházni! Amennyiben megindul a nemzetközi turizmus, akkor szükség van a jól működő cégekre. 

Idén számol azzal, hogy beindul a nemzetközi turizmus? A határok folyamatosan nyílnak meg egyes országok előtt. 

Úgy látjuk, az idén még nem fog visszaállni a válság előtti szintre. A belföldi turizmus nagyobb súly kap majd. Visszapattanásról az egész évet tekintve nem beszélnek a szakértők sem. Év végén, jövő év elején, ha nem lesz negyedik hullám, és megszabadulunk a vírustól, akkor várható az egész évet tekintve visszapattanás, vagyis a 2019. évi szint elérése és meghaladása. 

Hogyan értékeli azt, hogy az Európai Unió (EU) helyreállítási alapjából a háromezer milliárdos hitelt nem, „csak” a kétezer ötszáz milliárdos vissza nem téritendő támogatást igényeltük?

Ha ennél kedvezőbb hitelt lehet a piacról is felvenni, akkor onnan is finanszírozhatjuk magunkat, de az EU-hitelek elég kedvezőek. Nem mondta azt a kormány, hogy soha nem veszi igénybe. A jelenlegi álláspontja szerint nem akarja növelni az államadósságot. Meglátjuk, hogyan alakul a helyzet. Az uniós forrásokra továbbra is szükség lesz. EU-tagként olyan kondíciókat kellene elérnünk, hogy megérje felvenni a hitelt az uniótól. Bízom benne, hogy ez megtörténik.

Ha nem presztízs beruházásokra mennek el a források, hanem olyan intézkedésekre, amelyek bekapcsolják a gazdaságot a nemzetközi értékláncokba, amelyek értéktöbbletet termelnek, akkor az lesz a jövő fejlődésének a záloga és akkor szükség van a hitelekre és ki kell használni ezeket a lehetőségeket. 

A tavaly nyáron meghirdetett mentőcsomaggal kapcsolatban is kialakult egy heves vita, ugyanis a támogatások egy része ment el csak a magyar vállalkozásokra, a kormány a jelentős részét presztízs beruházásokra fordította. 

Nem lehet csak a kkv-kat támogatni. A kormányzat akkor jár el helyesen, ha támogatja az üzleti szektor egészét, ha biztosítja az infrastruktúrához, energiához való hozzáférést. Az államra nagy szükség van, egyre nagyobb, de vigyázni kell a jövőben, mert ha az állami beruházások túlsúlyba kerülnek és kiszorítják a vállalkozásokat, akkor romlani fog a piaci verseny és a hatékonyság. Piaci verseny és támogató, együttműködő állam a XXI. század sikerének a záloga.

Amikor bejelentették a nyitás első lépéseit, akkor örült? Sokan úgy voltak vele, hogy járványügyileg még nem jött el ennek az ideje. 

A gazdaságnak természetesen jót tesz a nyitás, hiszen – ahogy már volt róla szó – a tartalékok elfogynak. Viszont a rövidtávú érdekeket nem szabad a hosszú távúak elé helyezni. Ha korán van a nyitás, akkor gyorsan befordulhatunk egy emelkedő, negyedik járványhullámba, amit újabb drasztikus zárás és intézkedések követhetnek, az emberi élet- és egészségvédelem érdekében. De az egy járványügyi kérdés, hogy mikor jön el a pont, amikor már kézben lehet tartani a vírust, és biztosítani lehet a lecsengést. 

Mi történik akkor, ha lesz egy negyedik hullám?

Erre nehéz higgadtan gondolni, mégis muszáj felkészülni! Még mindig magasak a járványügyi adatok, hiába van jelentős csökkenés minden mutatóban. Szépen zöldül az ország, mára már talán nincs is a vörös zónában lévő – vagyis magas fertőzési esetszámokkal rendelkező – kistérség, de vigyázni kell arra, hogy így is maradjon. Mi azt támogattuk, hogy kiszámíthatóak legyenek az intézkedések.

Ha a vállalkozások nem tudják a szabályokat, akkor – a lakossággal együtt – a kiskapukat fogják keresni és a szabályozatlan helyzetek kezelhetetlenné válhatnak.

Ehhez képest sokkal jobb például az, hogy átálltunk a négyzetméter alapú vásárlásra. Az emberek előtte betódultak a hipermarketekbe, a szakboltok meg zárva maradtak. Fegyelmezettnek és tervezettnek kell lenni minden lépésnek. Ha a vállalkozások látják, hogy milyen fokozatai lehetnek a korlátozásoknak, akkor tudnak tervezni, és csökken a kockázat. 

Legutóbb azzal zártuk, hogy akkor lesz vége a járványnak, ha az emberek 60-70 százaléka megkapja az oltást. Már ennek a közelébe kerültünk, pár hónap lehet hátra. Hogyan tovább, mit lesz a következő lépés?

Szakértők szerint kizárólag oltással nem lehet megfékezni a járványt, egyebek mellett a mutánsok miatt. Nagyon oda kell figyelni, a bizonytalanság még nem múlt el, és még egy darabig biztosan nem tudunk teljes mértékben visszatérni a korábbi életünkhöz. A harmadik hullám lassan lecseng, és talán nem indul el a negyedik, de ha el is indul, akkor már felkészültebbek leszünk. Az egyéni védekezésben még nem lehet lazítás! Az is látszik, hogy a nyájimmunitáshoz már nem elég a 60-70 százalékos immunizáltság (oltással, vagy a betegség átvészelésével), mint ahogyan azt szeptemberben beszéltük, inkább 75-80 százalékra van szükség. De már ez sincs messze. A kockázat – mégha csökken is, de – egyelőre velünk marad, ezért annak a tudatos és higgadt kezelésére kell felkészülnünk és akkor uralni tudjuk a folyamatokat.

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2021/6. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.