Amennyire apró kis lények a méhek, olyannyira nagy horderejű dolgokra képesek. Történelmi tény, hogy idestova 16 ezer éve élnek már köztünk, az általuk előállított méz legendái pedig visszanyúlnak egészen Hippokratész koráig. Az istenek eledelének és az ifjúság forrásának is tartott ragacsos nektár azonban ma már nem csak íze és gyógyító hatása miatt kerül a középpontba.

Hosszú és rögös út vezet az akácosig, és sajnos valóban. A világhírnévnek örvendő magyar méz előállítása ugyanis elég soktényezős történet.

Évente nagyságrendileg 25.000 tonna magyar méz terem, aminek közel 80%-át exportáljuk külföldre.

 

Ezek azonban csak iránymutató számok, hiszen számos dolog befolyásolja egy adott év megtermelhető mézmennyiségét. Sarkalatos momentum az időjárás, illetve számos, a méhpopuláció pusztulását okozó betegség is. Nem beszélve a mezőgazdaságra jótékony, a méhcsaládokra nézve azonban végzetes agrokemikáliás szerekről sem, amelyek két évre történő uniós betiltása ugyan egy jó kezdetnek ígérkezett, azonban annak ilyen rövid időperiódusra történő korlátozását még a szakemberek is kevésnek tartják. Márpedig a tavaszi vetés és a növényvédelmi előkészületek óhatatlanul is előidézhetik a méhcsaládok pusztulását, amely veszteség mértéke rendre megjósolhatatlan. És ha nem az ember, akkor a természet is keresztbe tud tenni a méheknek, gondoljunk csak pár, mínusz fokok között töltött áprilisi éjszakára, vagy a nyár végi aszályra, ami miatt a begyűjtendő virágporból sem terem elég.
Öröm az ürömben, hogy a kivételesen képzett és tanult magyar méhészek gondos odaadásának köszönhetően ilyen esetekben – még ha meg is csappan a méhek száma – a méhpopulációk egyesítésével képesek fenntartani magukat.

A MÉZBOTRÁNY ÉS AMI MÖGÖTTE VAN

A mézbiznisz hullámhegyeinek és hullámvölgyeinek kialakulásában sajnos nemcsak a természet erői, de az emberi kéz „munkája” is közrejátszhat. Először a rendszerváltás idején, majd az Unióba való belépésünkkor, legutóbb pedig 2015-ben érte el Magyarországot is a mézhamisítás újabb hulláma. Az egyik legismertebb ilyen eset érintettje a családi vállalkozásból magát nagyvállalattá kinövő Aranynektár Kft. volt még 2008-ban, ami a mai napig az egyik legnagyobb magyarországi mézfelvásárló és mézfeldolgozó cégként tevékenykedik, közel 80 embernek adva munkát. A mézexporttal foglalkozó cégnél – amely a világ több mint húsz országába szállít csomagolt mézet – az új üzem megnyitását követő évben szám szerint negyvenegyszer történt hatósági, egészségügyi és adóhatósági vizsgálat. Az akkori és az azt követő ellenőrzés és vizsgálathullám mögött a cég a hazai mézpiac megszerzésére irányuló külföldi konkurens cégek törekvéseit vélte felfedezni. A vizsgálatok végül nem igazolták, hogy az Aranynektár Kft. által feldolgozott méz minősége ne lenne megfelelő, amire maga a cég is ráerősített egy a brémai laboratóriumtól kért átfogó vizsgálattal. Viszont a történet itt még természetesen nem ért véget. A későbbi razziák során számos olyan berendezést és összetevőt – cukrot, enzimeket és virágport találtak az ellenőrök, amelyek alkalmasak lehettek a hamisításra. Továbbá papíron fiktív, külföldi címekre kiszállított mézszállítmányokat is találtak, ráadásul gyanúsan több méz került a részükről értékesítésre, mint amennyi felvásárlásra. A cég, végül, a több szász millió forintos bírság befizetése, majd az üzem átmeneti bezárása és újranyitása után – amit a közel 300 milliós uniós támogatásra hivatkozva, és a magyar méhészekre való tekintettel rendeltek el – ma már Kelet-Közép-Európa legnagyobb mézfeldolgozójaként tevékenykedik, olyan partnerországokkal fuzionálva, mint Japán, Szaúd-Arábia vagy épp Szingapúr. A nyersmézet is piacra dobó Aranynektár ügyvezetője, Takács Ferenc, a sorozatos mézhamisítási hullámokra reagálva, és mert őket is többször vizsgálat alá vonták már, folyamatosan részt vesz mind a belső, mind a külső piacon begyűjtött mintavételi eljárások követésében és az eredmények kiértékelésében, remélve, hogy a hamisítási lobbiharc idővel kiküszöbölhető lesz mind Magyarországon, mind Európában.
A mézhamisításra való állami összpontosítást pedig mi sem példázza jobban, mint a 2015-ös kínai mézhamisítási botrány, amely során több magyar méztermelő céget is górcső alá vettek, a vizsgálat pedig hervasztó eredménnyel zárult. Kiderült ugyanis, hogy

a világ kilencedik méznagyhatalmaként számon tartott országban, Magyarországon is a boltok polcain kapható mézek szinte mindegyike tartalmazott kínai, ipari mézet.

Azzal még önmagában nem lenne gond, hogy a méz kínai, hiszen ebben Kína a világelső, ráadásul, mivel az EU országai évente közel 430 tonna mézet fogyasztanak, aminek csupán a felét tudják megtermelni, rászorulnak a mézimportra. Az viszont már elég nagy problémát okoz, hogy a kínai méz előélete igencsak ismeretlen, amit pedig tudunk róla, azt is csupán a brémai QSI laboratórium által végzett, 2015-ös, mézbotrányt kiváltó vizsgálati eredményekből tudjuk, vagyis hogy

a kínai méz jó része kommersz, ipari méz.

Mindez persze még továbbra sem okozna akkora fejtörés az EU vezető méznagyhatalmainak, azonban a szabályozások továbbra sem teszik kötelezővé, hogy a polcokon sorakozó keverékmézeken fel legyen tüntetve az összetétel, a mézek aránya és a származási helye. Igaz, némi vigaszra ad azért okot, hogy a NÉBIH bevezetett egy bejelentési és nyomkövetési rendszert, ami valamelyest kiszűri a hamis mézeket, ez azonban a kistermelők helyzetén továbbra sem lendít.

Tény, hogy a magyarok, ha tehetik – de főleg a tavalyi, kínai mézbotrány kibontakozása óta –, inkább a kistermelőket keresik fel a minőségi mézekért, ezzel azonban fordított arányban csökken azoknak a multiknak a száma, akik inkább az olcsóbb, importmézet vásárolják fel, és csak mintegy ízfokozóként adnak hozzá termelői mézet.

A gyengébb minőségű, vagy épp ipari mézzel való európai mézkeverés hátterében, érthető módon, a primőr, kistermelői méz ára és a férc kínai vagy a jóval olcsóbb kelet-európai mézek közti árrés lehet a válasz. Mert míg a tiszta hazai akácméz kilónkénti felvásárlási ára 2,5 eurótól indul, addig a román, bolgár és ukrán méz felvásárlási ára éppen hogy csak 2–2,3 euró körül mozog, a nyugat pedig tökéletesen beéri az olcsóbb, de gyengébb minőségűvel is.

A teljes cikkünket olvassa el a Business Class Magazin ÉLENJÁRÓK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!