Az Aranycipó Kft. egy 1991-ben alapított családi vállalkozás, amely Pécsváradon indult, kezdetben hat fővel, meglehetősen szerény körülmények között. Ma már a dél-dunántúli régióban abszolút piacvezetőnek számítanak, termékeik országszerte megtalálhatóak a multinacionális cégek polcain, szakboltjaik pedig jelen vannak Baranyán kívül Győrben és Budapesten is. A családi vállalkozást jelenleg az alapítók gyermekei, az üzleti végzettségű Büki László és testvére, az élelmiszermérnökként végzett Büki Tamás vezetik szüleikkel közösen, így az Aranycipónál jelenleg is zajlik a generációváltás. A testvérpárt kérdeztük.

Mennyire volt része gyerekkoruknak az Aranycipó családi vállalkozás?
Büki László: Gyerekkorunkban gyakran bementünk az üzembe, hiszen a kemencék világa gyerekszemmel nagyon lebilincselő tud lenni, vagy az, ahogy a pékek a tésztával dolgoznak, és a kezük között a nyers masszából kialakulnak a kenyerek – tiszta varázslat.
Büki Tamás: Ezért is tartottunk több alkalommal üzembejárásokat gyerekeknek, ahol megismerhették a pékek munkáját. A másik dolog, amire emlékszünk, hogy az édesapánk gyakran távol volt az üzem miatt – hiszen a vállalkozói lét ritkán ér végett délután négykor.

 

Az Aranycipónál hogyan zajlott le a generációváltás?
BL: Nálunk a generációváltás még nem fejeződött be, jelenleg a folyamat közepén tartunk. Éppen a szinkronizálás része zajlik, folyamatosan beletanulunk a különböző folyamatokba, és fokozatosan veszünk át feladatköröket. Jelenleg három éve dolgozom a vállalatnál.
BT: Én idén kezdtem, és van egy húgunk is, aki most 13 éves, úgyhogy konkrét tervei még talán nincsenek, de ha szeretné, lesz helye a cégben. Jelenleg a két generáció együtt vezeti a vállalkozást.

Tudatosan készültek a cég vezetésére, vagy korábban voltak más terveik is?
BL: Kisfiúként mozdonyvezető akartam lenni, de amikor egyszer lehetőségem adódott egy igazi mozdonyvezető fülkéjében eltölteni egy kis időt, elég unalmasnak tűnt, hogy egész nap csak ott álljak, szóval, az álmaimat illetően, akár innen is datálhatom a nagy váltást. Komolyra fordítva a szót, az iskolaválasztásoknál már egyértelműen úgy döntöttünk, hogy később minél inkább használni tudjuk az ott megszerzett tudást a cégben.
BT: A szüleink nem kényszerítettek semmire, de belegondolva, lehet, hogy tudatosan lettünk így nevelve. Számunkra valahogy magától értetődően alakult ez így.

Hogyan tudják támogatni egymás munkáját?
BL: Nagyon jól kiegészítjük egymást, szerencsére kiváló csapat alakult belőlünk. Nekem üzleti végzettségem van, Tamásnak élelmiszermérnöki, így a marketing oldalról és szakmai értelemben is jól össze tudunk dolgozni.

Szoktak a szüleikhez tanácsért fordulni a fontosabb üzleti döntések előtt, vagy inkább függetlenül járják a saját útjukat ennek minden nehézségével együtt?
BL: A fontosabb, stratégiai döntések előtt mindig egyeztet a családi tanács, nyilván, a kisebb döntéseknél szabad kezet kapunk.

Mit jelent egy, a rendszerváltás környékén alapított családi vállalkozást továbbvinni? Hogyan él tovább a tradíció 2017-ben?
BL: A felelősség óriási, egyrészt 250 család megélhetése függ tőlünk, és naponta több mint 10000 vásárló elégedettsége. Ugyanakkor a tradíció, a szakmai elkötelezettség megőrzése mellett folyamatosan követjük a trendeket, fejlesztjük a termékeinket.
BT: 26 éve teljesen kielégítette a vásárlói igényeket hat sütőipari termék (fehér, félbarna kenyér, kilós és félkilós méretben, kifli, zsemle). Ma már elképzelhetetlen lenne ilyen kevés termékkel fenntartani egy céget, ezért szükséges a termékpalettánk állandó megújítása. Amiben nem kötünk kompromisszumot, az a szüleinktől látott egyenesség és a minőségre való törekvés.

Mennyiben változott meg ez a piac a rendszerváltás előtti idők óta?
BL: Teljesen átalakult, nemcsak a vásárlói igények, de a szakma is. A privatizáció idején megszűntek a rossz termelési hatékonyságú állami óriások, többek között a „kenyérgyárak”. Ma már sokkal színesebb szereplők alakítják a piacot a sütőiparban is, megjelentek a külföldi szereplők, és most már elég kemény verseny van.

Milyen újításokat vezettek be eddig, milyen területen képviselnek más nézőpontot a cégvezetést illetően, az előző generációhoz képest?
BL: Eddig elsősorban a digitalizáció területén, a cég belső kommunikációját, ügyvitelét tettük modernné, hatékonyabbá, környezetbarátabbá.
BT: A másik általunk kezdeményezett dolog a brandépítés, egy egységes arculat kialakítása volt. A marketinges és a kommunikációs rész eddig nem volt hangsúlyos a vállalatnál, de ma már megfelelő mennyiségű forrást és energiát fordítunk rá.

Jelenleg hova pozícionálnák magukat a kenyerek és a pékáruk piacán?
BL: Attól függ, milyen szempontok szerint nézzük. Amennyiben a termelt mennyiség alapján: az első húszban; minőség alapján: az első tízben szerepelünk, de nem szeretnék nagyképűnek tűnni, ennél pontosabban nem határoznám meg. Az tény, hogy ennek a piacnak meghatározó beszállítói vagyunk.

Milyen hosszú távú terveik vannak az innováció és a cég terjeszkedését illetően?
BL: Szeretnénk terjeszkedni. Az első számú cél a gyártókapacitásunk növelése, az újabb és még újabb technológiák alkalmazása, és természetesen szeretnénk növelni a boltjaink számát is.

Kit tartanak konkurenciának?
BL: Jelenleg az összes sütőipari szereplővel versenyben vagyunk. Ebbe beletartozik a többi pékség is, akik saját szakboltokkal rendelkeznek, de a multinacionális élelmiszeripari láncok is, akik helyben sütnek. Akiket kiemelnék név szerint az a Lipóti Pékség, a Jókenyér, és a Félegyházi Pékség. Őket jó példának tartjuk, akiket érdemes figyelemmel követni úgy, hogy közben természetesen a saját utunkat járjuk.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin UTÓDOK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!