Slow Budapest – Lassan járj, hogy tovább és jobban élj!
A lassúság manapság szinte a luxus szinonimája, sőt, kifejezetten negatív képzetek társulnak hozzá, úgymint a lustaság, a rossz munkavégzés vagy éppen a tétlenség. Azonban aki egy kis időt tölt Krajcsó Nellivel, a Slow Budapest mozgalom megalapítójával, teljesen más szemszögből tekint majd a lassítás témakörére.
A Slow Budapesttel személyesen 2015-ben egy slow séta alkalmával találkoztam először. Ez egy vezetett városi kirándulás volt a budai Várban, illetve a Vízivárosban, a végén pedig egy kis piknikkel zárult a program a várfal tövében. Újdonságként hatott, hogy a túra tempója kényelmes volt, és bár milliószor jártam azon az útvonalon, mégis számos olyan apróságra – épületek, rejtett szobrok és a hozzájuk kapcsolódó történetek – hívták fel a figyelmem, ami mellett mindig elrohantam, jó budapestihez híven, leszegett fejjel. Még mindig emlékszem arra, hogy a túra végén sokkal kiegyensúlyozottabbnak éreztem magam, és hogy egy másfél órás szünet után mosolyogva folytattam a napom.
„Szeretnénk megállítani az embereket egy pillanatra, hogy elgondolkozzanak azon, miért és hova rohannak, és hogy ez megéri-e nekik” – hirdeti honlapján a Slow Budapest. Egyik legfontosabb ügyük a tudatos jelenlét, a lassítás, továbbá környezetünk alaposabb megismerése, ami mind-mind hozzájárulhat ahhoz, hogy teljesebb, boldogabb életet éljünk, jól legyünk.
A sikert – legalábbis a tévképzet szerint –, úgy tudjuk elérni, ha egyszerre minél több dolgot csinálunk: többet tanulunk, több projekten dolgozunk, és lehetőleg mindent egy időben, párhuzamosan. Ez ideig-óráig meghozhatja a kívánt sikert, de ugyanakkor jelentősen megnő a hibalehetőségek száma, kiégéshez vezethet, és egy idő után már nem hogy nem fogunk örülni a vágyott sikernek, de nem is értjük majd, miért csináljuk az adott munkát. Egészségünket pedig hosszú távon egészen biztosan tönkreteszi, ugyanis az emberi szervezet egyszerűen nem ilyen sebességre lett kitalálva.
Nem véletlen, hogy a klasszikus menedzserbetegségek már egészen fiatal korban, az iskolásoknál megjelennek, akiknek a nagy terhelés, az iskola melletti különórák, edzések, otthoni házi feladat szorongást okoz.
Ez a jelenség pedig ma már általánosnak mondható a pszichológusok szerint. Lassan elfelejtjük, milyen emberként élni, csak daráljuk a feladatainkat, és próbálunk lépést tartani saját magunkkal, a magunk diktálta sebességgel. Ebben hozhat változást a slow szemlélet.
A lassítás önismeretet jelent, amely rávilágít arra, mi teheti az életünket jobbá. Magában foglalja a jelenlét gyakorlását, a saját gyorsító kényszereink megismerését és a lassító szokások kialakítását. A lassítás mindennapi tudatosságot jelent, amely nem engedi, hogy az egyre gyorsuló és hektikus világ, az információval túlterhelt fogyasztói társadalom felőröljön minket. Olyan változtatásokról szól, amikor a napi rohanásban, egy-egy pillanatra megállva, megvizsgálva a helyzetet, tudatosan teszünk meg dolgokat, figyelve arra, mire van a testünknek és a lelkünknek szüksége. A lassítás saját magunkról való gondoskodást jelent. Olyan pillanatokat hozhat az életünkbe, amikor észrevesszük a felszín alatti mélységet, az apró csodákat és a bennünk megbújó kérdéseket. Ezek azok a pillanatok, amikor a saját jóllétünket segítjük: megteremtjük magunknak az időt a családra, a barátokra, a hobbikra, a mosolyokra. Olyan dolgokra, amelyeket már régen elfelejtettünk, olyan dolgokra, amelyeket mindig is meg akartunk csinálni, csak az örökös rohanásban sosem volt rá időnk. Ezekben a pillanatokban lelassulhat az idő, feloldódhat a stressz, hála és nyugalom szállhat meg minket. De lehet, hogy semmilyen más érzés nem jön, csak az, hogy ez most így rendben van.
Nem csak sebesség, életszemlélet
Krajcsó Nelli egy TED-előadásában elhangzott, hogy a gyors és a lassú nem csak a sebességre vonatkozik, ez egy életszemlélet, az, ahogy magunkra és másokra tekintünk. A gyorshoz számos egyéb jelző társul, mint például: agresszív, türelmetlen, felszínes, és a mennyiséget helyezi előtérbe a minőséggel szemben. Ezzel szemben a lassú türelmes, intuitív, kiegyensúlyozott és a minőség számít a mennyiséggel szemben.
„A lelassult ember a minőséget keresi mindenben, legyen az munka vagy legyenek azok emberi kapcsolatok. A lelassult ember valós és tartalmas kapcsolatokat épít ki saját magával, a körülötte élő emberekkel, a környezetével.
A lelassulás, a közvélekedéssel ellentétben, nem akadályozza a munkát, hiszen ahhoz, hogy valaki jól teljesítsen, töltődnie kell” – mutat rá Krajcsó Nelli.
Sebesség – Életmód- és karrierváltás
Krajcsó Nelli mielőtt 2012-ben megalapította a Slow Budapestet, kommunikációs területen dolgozott. Maga a slow mozgalom is egy kommunikációs projektnek indult, ahol a korábbi tapasztalatait akarta kamatoztatni, most a lelki egészségre, egyensúlyra, a hozzájuk köthető slow projektekre akarja felhívni a figyelmet. A Slow Budapest Krajcsó Nelli személyes „átváltozási projektje” volt. Elmondása szerint kereste a lehetőséget, hogyan tud boldogabb lenni, az állandó stressz és kapkodás során, nemcsak rohanni, hanem megérkezni is szeretett volna. Egyszerre végzett két szakot és tanult három nyelvet, mert úgy gondolta, ez a fontos és célravezető a sikerhez vezető úton. Huszonévesen, sikeres kommunikációs szakemberként már az összes stresszbetegséget megfigyelte saját magán. Életmódjából adódóan sokat betegeskedett, és ekkor olvasott a nemzetközi slow mozgalomról. Elkezdte beleásni magát a témába, és úgy érezte, hogy ez az, amit keresett, amire szüksége van. Később már előadásokat, workshopokat tartott a témában. Amikor a Slow Budapest elindult, szinte a legelejétől nagy figyelem kísérte a média és az emberek részéről. Krajcsó Nelli szerint ez érthető, hiszen a közvetlen környezetében is azt látta, hogy az emberek szenvednek attól, hogy nincs idejük semmire, különösen nem saját magukra.
A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin PLAKÁTVAGÁNYOK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!
A szerző
