Élete a luxusról és a csillogásról szólt, ám óriási vagyonát és mesés karrierjét nem a tehetős családi háttérnek, hanem kitartásának, akaraterejének és ambícióinak köszönhette Pető Judit, vagy ahogyan a világ ismerte, Judith Leiber. A holokauszt borzalmas évei után az Egyesült Államokba menekült, hogy valóra váltsa álmait. Ebben pedig hűséges társa és egyetlen szerelme, Gerson Leiber segítette. A minden idők legnagyobb ívű pályáját maga mögött tudó magyar származású táskatervező és üzletasszony 97 éves korában hunyt el 2018. április 28-án, szeretett férje után pár órával. A Business Class Magazin a következő összeállításban tiszteleg a világhírű dizájner viszontagságos élete, példaértékű házassága és egyedülálló divatbirodalma előtt.

Judith Leiber neve ma egyenlő a kiváló minőséggel. Termékeit olyan ikonikus divattörténeti mérföldkövekkel említik egy lapon, mint Louis Vuitton monogramos kiegészítői vagy Hermés Birkinje. Több ezer dollárt érő ékszer- és kézitáskáit előszeretettel viselik a gazdag és híres nők, így az amerikai first ladyktől kezdve a hollywoodi filmcsillagokon át az ismert popsztárokig. Vajon hogyan jutott el a holokauszt legsötétebb gettóiból New York csillogó üzleti életébe, az előkelő társasági körökbe és a vörös szőnyeges gálák reflektorfényébe?

Hol volt, hol nem volt…

Volt egyszer egy kislány, aki Pető Judit néven látta meg a napvilágot 1921. január 11-én, Budapesten. Anyja osztrák felmenőkkel rendelkező háztartásbeli, apja pedig magyar üzletember volt. A kis Judit az iskolai tanulmányai során kiemelkedően jól teljesített a reál tantárgyakból, így szülei vegyésznek szánták. A kozmetikai ipar területén szeretett volna elhelyezkedni – akárcsak a szintén magyar származású Estée Lauder –, ám a történelem közbeszólt. A II. világháború kitörése előtt – erős német nyomásra – a Magyarországon is egyre fokozódó antiszemita hangulat miatt 1938-ban a londoni King’s College-ba küldték a szülei, hogy biztonságban legyen. A következő év nyári szünetében hazalátogatott, és soha többé nem tért vissza Londonba. Hitler megszállta Lengyelországot, a szörnyű hírek hallatára pedig úgy döntött, hogy ő inkább a családjával marad. Öntudatos, szorgalmas lányként nem várta ölbe tett kézzel, hogy a politikai helyzet rendeződjön, inkább munkát vállalt a Pessl kézitáska-készítő vállalatnál. Itt lépésről lépésre sajátította el a táskagyártás folyamatát, technikáit, a bőr megmunkálásának fázisait, illetve a különféle díszítési módszereket. Kitartó, lelkes tanulóként és dolgozóként mesterdiplomát szerzett, amellyel egy zöld szerszámosládát is kapott szakmai elismerésként. Nem volt kérdés, hogy a vegyészi pálya gondolata szertefoszlott, Judit sorsát pedig végérvényesen megpecsételte ez a kis zöld láda.

 

Harc a túlélésért, az új élet kezdete

Egy kiváló szakmával a zsebében alig kapott lehetőséget a származása miatt. Mint ahogy Európában minden zsidó család életét, így hazánkban a Pető família sorsát is teljesen átírta a második világháború. Mindennapossá váltak a gyűlölködésekkel járó megkülönböztetések, a kirekesztés és a zsidóüldözés. Három nagybátyját megölték, amiért nem voltak hajlandóak viselni a sárga csillagot. Apját munkatáborba hurcolták, ahonnan nemzetközi kapcsolatai révén a svájci nagykövetségtől kaphatott diplomata útlevelet és egy kísérőlevelet, amelyen ez állt: „és családja”. Ez a két szó mentett meg őket a biztos haláltól. Az irat segítségével végül egy biztonságosnak vélt, a svájci nagykövetség fennhatósága alá tartozó házban húzhatták meg magukat. Judith Leiber később egy interjúban így emlékezett vissza ezekre az évekre:

„Egy egyszobás apartmanban 26 ember volt, ez elég szörnyű.”

 A saját érdekükben nem hagyhatták el az épületet. A fiatal lány a mindennapok szörnyűségei elől úgy menekült el, hogy lehunyt szemmel, képzeletben szebbnél szebb táskákat tervezett. Kitűzött céljai és dédelgetett álmai segítették abban, hogy ne rokkanjon bele a családját ért borzalmas eseményekbe. 1944-ben Magyarország német megszállása miatt el kellett hagyniuk a követség által kijelölt házat. Náci tisztek elhurcolták őket, és mindannyiukat zsidó gettókba szállították, hogy onnan továbbvigyék őket valamelyik haláltáborba. A hamarosan érkező szovjet megszállás miatt a család megmenekült, egy pincében bujkáltak másik 60 emberrel. A háború után felcsillant a remény, amikor az amerikai misszió megérkezett Budapestre. Judit pedig hajthatatlan volt, szerette volna visszakapni azokat az éveket, amelyeket sanyarú körülmények között, rabságban töltött. Az amerikai küldöttség néhány titkárnője csinos kézitáskák készítésével bízta meg. Az így megkeresett pénz pedig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a család újra élelmiszert vehessen.

A kapcsolatait ügyesen kiépítő Pető Judit ezekben az években megismerkedett egy amerikai katonatiszttel, Gerson ’Gus’ Leiberrel. Találkozgatni kezdtek, az életrajzírók szerint az első randevú egy igazán exkluzív helyen történt, ugyanis Gerson a szétbombázott Budapesten – a vaskos amerikai valutának köszönhetően – az Operába vitte el kedvesét. 1946-ban összeházasodtak és New Yorkba menekültek, ahol Bronx egyik utcájában kivettek egy bebútorozott szobát. Pető Judit új életet kezdett egy új országban és új néven. Itt már mindenki Mrs. Leibernek szólította.

Egy világmárka születése

Judith Leiber Magyarországról csak azt a kis zöld szerszámosládát vitte magával, amit a mestervizsgájára kapott. Lelkesedéssel és kreativitással felvértezve jelentkezett a Garay & Co. céghez, ahol kiváló minőségű táskákat és kiegészítőket készítettek. Ám a háborús évek és a szegénység teljesen megváltoztatta a keresletet és a kínálatot, így az amerikai piacon az európai termékek silányabb minőségű másolatait kellett előállítania. Lelkesedését teljesen elveszítette, mert nem valósíthatta meg azokat a terveket, amelyeket az ínséges évek alatt szövögetett. Rátermettségét bizonyítja, hogy a táskakészítők szakszervezetéhez fordult, ahol közölte, ő márpedig minőségi retikülöket fog gyártani, és maga végzi a kivitelezés teljes folyamatát. Hamarosan bemutatták az akkor oly népszerű New York-i divattervezőnek, Nettie Rosensteinnek, aki szabásminta-készítő segédként alkalmazta. Judith megjárta a ranglétra minden egyes fokát, amíg vezetői pozíciót nem kapott. Az áttörés 1953-ban történt, amikor Mamie Eisenhower férje elnöki beiktatási báljára Nettie Rosenstein egy táskáját választotta kiegészítőként. A gyöngyökkel és kristályokkal díszített darabot maga Judith Leiber tervezte a first lady számára. Az amerikai elitben futótűzként terjedt Leiber munkássága, Rosenstein pedig szabad kezet adott neki, hogy bármit elkészíthet márkája számára. Judith Leiber népszerűsége egyre csak nőtt, a legelőkelőbb körök pedig megjegyezték a nevét.
1960-ban férje unszolására otthagyta a céget, és saját vállalkozás elindításába kezdett. 1963-ban minden pénzüket – és még némi kölcsönt – Judith első kollekciójára fordították. A legnemesebb anyagokat vásárolták fel, hogy kiváló minőségű retikülöket készíthessen, amelyeket egytől egyig megvásárolt az igényes termékekre kiéhezett célközönség. Az első gyűjteményében zöld színű bőrt használt, ám az élénk szín nem aratott elsöprő sikert, a második sorozatához inkább fekete aligátorbőrt választott. Ez jó döntésnek bizonyult. Judith Leiber nyakába vette New Yorkot, hogy minden neves áruháznak bemutassa és értékesítse prémium kategóriás munkáit. Ahogy dizájnerüzlete fellendült, úgy férje is egyre ismertebb festőművész lett amellett, hogy a könyveléssel és a szállítással kapcsolatos ügyeket is ő intézte.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin SPORTSZÍV című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!