Egy óriásplakátra kevesebb szó fér el, mint egy hatszáz oldalas regényben – állítja a korábbi televíziós, kávézótulajdonos, aki már nagyon unja, ha tizennyolc éve történt botrányokról kérdezik. Új könyve a migrációról szól, amely szerinte a legaktuálisabb kérdés jelenleg, viszont a hazai kép nagyon leegyszerűsített a téma ellenére. Frei Tamással a könyv karaktereiről, a bukás lehetőségéről és a politikusok véleményéről is beszélgettünk.

Az interjú időpontját az eredetihez képest el kellett csúsztatnunk, mert ügyvédnél járt. Kiről fog írni? 
Teljesen indifferens, semmi köze a könyvhöz.

Korábbi műveiben olyan karakterek „kaptak szerepet”, akik meglehetősen hasonlítottak napjaink közéleti szereplőihez, például Simicska Lajoshoz, ezért adódik az imént feltett kérdés. 
Ez most nem ilyen lesz. Az új könyvben Magyarországot európai vonatkozásában mutatom be: hova vagyunk bekötve, milyen lehetőségek határozzák meg a helyzetünket, mekkora a mozgásterünk. A fő csapásirány a migránsügy, ami nagyon aktuális. Nálunk ez a kérdés leegyszerűsödik. Egy óriásplakáton sokkal kevesebb szó fér el, mint egy hatszáz oldalas regényben. A migránskérdés mögött rengeteg minden meghúzódik. Ha ezen az ajtón belépünk, és elkezdünk egyre mélyebbre jutni, akkor az is kiderül, hogy a nyugati világ összes eresztéke mozog. A migráció összefügg a fegyverkezéssel, a túlnépesedéssel vagy a nyugdíjrendszerrel. A bolygó minden problémájának és gondjának ez a fókuszpontja. Nagyon szövevényes, ezért a történetem főhősei nem képzeletbeli magyar politikusok, oligarchák lesznek, hanem Európa hasonló szereplői, például egy olasz kormányfő, német fegyverkereskedő vagy amerikai műkincscsempész. 

Meglehetősen eltér a korábbi történeteitől.
Kicsit komplexebb, de lesz magyar vonatkozása is. A főszereplő például egy magyar–olasz származású régész, aki nagyon „magyar szemüvegen” keresztül nézi a világot. Szövevényes sztori, amely több szálon fut, majd a végén kicsúcsosodik. Ebben nem lesz változás. 

Régészünk hogyan kapcsolódik a migrációhoz?
A Közel-Kelet két nagy háborús zónájában, Szíriában és Irakban az Iszlám Államnak 2017-ig a fő bevételi forrása az olaj volt. Borzalmas rombolást végeztek a műemlékekben, a múlt különböző kultúráinak eltüntetése komoly céljuk volt. Miután az olajlelőhelyek elfogytak, a műkincsekből kezdtek pénzt szerezni maguknak. 2018-ban csak Szíriában kétmilliárd dollár bevételre tettek szert. A segélyhajókon, amelyeken a migránsok utaznak, sok minden más is utazik velük: oknyomozó újságírók feltárták, hogy az egyik legkomolyabb csempészútvonal Líbia és Olaszország között van. Itt tűnik fel a főszereplő.

Mitől lesz meglepő a története, ha olyasvalamiről ír, amit újságírók is megtettek már korábban?
Ezeket az ügyeket a magyar média nem dolgozta fel. A kép pedig sokkal árnyaltabb, mint amilyennek Magyarországról látszik. Az volt a célom, hogy bemutassam a migráció elképesztő szövevényességét. 

A jövőben játszódik a történet? Korábban volt, hogy jóslatszerű könyvet írt. 
Abszolút a mában játszódik. Olyannyira, hogy a pár hónappal ezelőtt történt kormányválság is a része. Abban a pillanatban átírtam a sztorivonalat, amikor megtörtént. 

Hogyan kell elképzelni egy ilyen újratervezést?
Vicces, mert egy darabig azt gondoltam, hogy Matteo Salvini (a közelmúltban megbukott olasz belügyminiszter, a jobboldali Északi Liga párt elnöke – a szerk.)hatalomra kerül. A sztoriba ez volt beleágyazva. Ha így vesszük, akkor tényleg egy picit a jövőben játszódik a történet. Ha dátumot kellene mellérendelni, akkor 2020 tavaszát írnánk. Visszatérve: egészen döbbenten néztem, ahogyan eltaktikázza magát. Ezt ki kellett igazítani. Most arra van teóriám, tippem, hogy mi fog történni a közeljövőben, ha a jelenlegi helyzetet nézzük. 

Éspedig?
Ezt nem fogom elmondani. A regényben benne van. 

Mi van, ha nem úgy lesz?
Ez fikció. Nem kell, hogy úgy történjen, ahogy én gondoltam. 

Térjünk vissza ahhoz, amit tudunk: a történet Líbiában és Olaszországban játszódik. 
És Amerikában, Szíriában, Magyarországon, Irakban. 

Mindegyik országban járt? Megnézte a helyszíneit? 
A szír területeken még a háború előtt. Értelemszerűen most nem mentem oda. Olaszországban is sok helyszínre ellátogattam, most egészen Szicíliáig leutaztam. Nem írok semmi olyanról, ahol nem jártam. 

Olaszországban a kormányválság mellett sok minden más is történt a közelmúltban. Előkerül a német hajóskapitány nő, aki dacolt Salvinivel, és segítette a bevándorlókat?
Sok hasonló eset történt Olaszországban. De van egy kapitány, aki lényeges szereplő lesz a történetemben. 

Látszólag az előző műveiben nagyobb hangsúlyt kaptak a hazai karakterek. Nem tart attól, hogy az olvasók nem tudnak majd azonosulni az új könyvével, mert nem elég tájékozottak hozzá? 
Nem tudok ezzel mit kezdeni. 

Az nem szempont, hogy megértsék azt, amiről ír?
Abból indulok ki, hogy az emberek érdeklődőek. Ha valaki tájékozatlan, azzal én nem tudok mit kezdeni. Aki nem ismeri országok miniszterelnökeit, az valószínűleg nem is akarja majd a regényemet elolvasni. 

Kiknek ír akkor?
Az értelmes, tájékozódni kívánó, a világ iránt érdeklődő embereknek címzem a regényeimet. Szerintem nekem ilyen olvasóim vannak. 

A ráismerhetőség hiányában – amely eddig meghatározó volt a könyveiben – a történetszálai önmagában elegek lesznek?
Szerintem természetesen igen, de majd az olvasó eldönti. De rossz vonalon beszélünk! A regényem attól más, hogy kicsit színesebb a perspektívája. Az előzőek sem csak Magyarországon játszódtak, és nem csak magyar szereplői voltak. 

Arra vagyok kíváncsi, hogy miért változott meg a Magyarországhoz fűződő viszonya. 
Amikor a Dossziét szerkesztettük, akkor kétféle elvet követtünk. Csináltunk olyan műsort, amelynek magyar szereplői voltak, és csináltunk olyat is, amelynek nem voltak magyar riportalanyai, de az adott kérdés Magyarországon is irtózatosan izgalmas volt. Ma nálunk a migránsügy sokkal érdekesebb, mint bármi más. Éppen lezajlott az önkormányzati választási kampány: ez volt a fő skatulya, a migráció. Ezt a kártyát játszották ki itthon a legintenzívebben. Mégis, ha megnézzük, hogy Nyugaton mi foglalkoztatja a legjobban az embereket, akkor láthatjuk, hogy már nem ez. Nyugaton ma már van négy-öt ennél égetőbb probléma. Ez a regény egy olyan ügyről szól, amely most Magyarországon nagyon érdekes. Szerintem nem attól lesz izgalmas egy történet, hogy a szereplői magyarok. 

A migránskérdés nem most kezdődött, lassan ötödik éve szervezi a közhangulatot Magyarországon. Miért most állt elő egy ilyen történettel?
Egy ilyen könyv három év munkája. Mindig arról írok, ami a legaktuálisabb. 

Magyarországon ez a legaktuálisabb? Hiszen, ahogy mondtam, 2015-ben kezdődött. 
Igen, azt gondolom, ugyanis a migránsügy nagyon összetett. Ezer oka van a migrációnak, például a túlnépesedés és a klímaváltozás. De azon tényleg túl vagyunk, hogy egy szíriai arab jön Európába. Már az afrikai keresztények is útnak indultak, mert kiszárad a földjük, nincsenek biztonságban, és nagy a munkanélküliség. A szegénységből a gazdagság felé próbálnak tartani. Hívhatjuk migránsügynek, de valójában modern kori népvándorlásról van szó! 

Szándékos, hogy a megjelenést novemberre időzítette? Az önkormányzati választások utánra?
Semmi jelentősége nincs. Az én könyveim mindig karácsony előtt jelennek meg. 

Pedig láttunk már olyat, hogy valakit elmeszeltek egy politikai tartalmú könyv miatt. 
Konspirációs teóriákról írok regényeket, viszont ezen túl nem kell konspirálni. (Nevet)