A sahring economy még nem érte el a felfutás csúcsát, és a folyamatos technikai megújulás és az egyre izgalmasabb innovációs megoldások következtében azt is nehéz megítélni, hogy milyen hosszú távú prognózis várható. A PricewaterhouseCoopers elemzése szerint 2025-re 570 milliárd euróra, vagyis közel hússzorosára emelkedhet az új gazdasági modell legjelentősebb ágazatainak forgalma Európában. Elemzésük szerint kilenc uniós államban eddig 275 sharing economy típusú szervezet működik, a leggyorsabb növekedés pedig a háztartási szolgáltatások területén várható: itt 2025-re közel 50 százalékos lesz a várható jövedelemnövekedés.

Pál Feri atyát, mentálhigiénés szakembert többek között a közösségek hálózatából származó előnyökről, a részvételükkel kiépülő üzleti modellről, a hatékony vezetők létfontosságáról kérdeztük.

A Magyar Nemzeti Filmalap megalakulása után néhány évvel letisztult és átlátható formában működik a hazai filmgyártás. Az utóbbi években a nagy amerikai stúdiók is egyre többet költenek idehaza.

Napjainkban a legapróbb egyéni vállalkozásoktól a giga méretű multikig, sztárok, sportolók, közszereplők, mindenki jelen van a legnépszerűbb online közösségi oldalakon – legyen szó a Facebookról, Twitterről, Instagramról vagy Tumblr-ről – egy kidolgozott marketingstratégiával. De mi a helyzet az írókkal? Annak ellenére, hogy a magyar szerzőknél még nem egy általános tendencia a közösségi oldalakon történő aktív jelenlét, egyre több alkotó – felismerve és kihasználva a lehetőséget – tudatosan építi ki olvasótáborát, rekordidő alatt szerezve népszerűséget és publikációs lehetőséget.

Klímaváltozás, globális éhínség, menekültválság – a nagy problémákra csak úgy adhatunk érdemi választ, ha együttesen próbálunk fellépni, és közösen találjuk meg a megoldást, állítja Hovanyecz Tamás, a SocialFokus társalapítója. Azt is hozzáteszi, hogy a világot ugyanakkor nem lehet megváltoztatni, helyette alternatívákat kell teremteni. Ez hívta életre a SocialFokust is, amely a tudatos vállalkozásépítést tűzte zászlajára, valamint egy egészen új szervezeti struktúra megvalósítását, amelyre világszerte számos működő példa létezik már.

Bár a sharing economy lokális reakciókat kíván, fontos lehet a leglényegesebb alapelvek globális lefektetése. Ennek érdekében az Európai Bizottság a nyár folyamán bejelentette, hogy kidogoz egy működőképes szabályozási keretrendszert, amelyet az uniós tagállamok egységesen alkalmazhatnak. A brüsszeli döntéshozók szerint a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés elősegítése pozitívan értékelendő, és a szolgáltatókat csak akkor indokolt működési, vagy egyéb engedély kiváltására kötelezni, ha ez elkerülhetetlen. A szabályozás azonban valóban szükséges lehet, hiszen a sahring economy cégeivel szemben az elsődleges probléma az adófizetés kikerülése. A cégek megjelenése ráadásul egy addig lokálisan működő, vagyis a helyi vállalatok által feltöltött piacot hamar globálissá tehet.

A sharing economy fogadtatása nemzetközileg teljesen eltérő képet mutat. Vannak úgynevezett smart cityk, amelyek nagyobb befogadókészséget mutatnak a technikai innovációk nyomán hódító startup cégekre, és üdvözlik a közösségi gondolkodást, míg más városvezetők aggódással figyelik a kevéssé szabályozott, és a piaci versenyben gyors felfutással hamar fontos szereplővé előlépő szolgáltatókat.

Az elmúlt pár évben jó néhány cég jött létre a sharing economy égisze alatt, és ezek között található néhány igazi sikertörténet. A legismertebb cégek között ott találjuk az Ubert, az Airbnb-t, a BlablaCart, a Spotify-t vagy a Kickstartert – hogy csak a legsikeresebbeket említsük. De számos kisebb vállalkozás ért el nagy eredményeket mindössze pár év alatt. Az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabb sharing economy startupokat.

A közösségi gazdaság különféle struktúrákat ölel fel, beleértve a forprofit és nonprofit szerveződésű, illetve a cserekereskedelmen és közösségi termelésen alapuló struktúrákat. Berkovics szerint az, hogy egy lakóközösség közösen használ egy fúrógépet vagy egy létrát, jól illusztrálja a sharing economy lényegét, de a valóságban a szolgáltatások működnek, szemben a lokális igényeket kiszolgáló kölcsönösségi megosztásokkal. Ami pedig ennél is motiválóbb, hogy a szolgáltatói oldal olyan extra bevételre tehet szert, amelyhez nem kell feltétlenül tovább képeznie magát. „Van egy autód, van egy ágyad és ezzel keresel pénzt.”

A sharing economy digitális platformokon keresztül internetes elérésű eszközökkel használható, fő elve a bizalom és embereket kapcsol össze egymással. Mindez persze nem teljesen újszerű, ha nem is gazdasági vagy piaci értelemben. A web 2.0 elterjedésével elsődlegesen a tartalomszolgáltatás területét jellemezte hasonló megújulás. Bárki indíthatott blogot, a közösségi oldalak elterjedésével frissíthette aktuális állapotát, megoszthatta fényképeit, élményeit, gondolatait. Az egyéniség, az individuum került középpontba, amelyről aztán azok a közösségek, amelyeknek az online térben részévé vált, eldönthették, hogy mennyire tartják érdekesnek. Ez alapján gyűjthette maga köré hallgatóságát, vagy más szóval a követőit. Talán nem véletlen, hogy sokan az Y generációhoz kötik a sharing economyt, ahogy az azt működtető startup világot is elsősorban az Y tagjai töltik ki.