A sharing economy, a megosztásra épülő üzleti modell sikertörténete

Mit jelent a megosztásra épülő gazdaság, és mely cégek a zászlóvivői? Mekkora szeletet hasítanak ki maguknak a világgazdaságból? Miért tiltották be Berlinben az Airbnb-t, mikor Szöul polgármestere szerint a sahring economy egy csodálatos dolog? Vajon csak egy divatos trendről van szó, vagy a hosszú távú siker a közösségi startupok kezében van? Cikkünkben körbejárjuk a sharing economyt érintő legfontosabb tényeket és információkat, létrejöttének gazdasági hátterét és várható kifutását. A megvilágításban három szakértő segítségét kértük: Berkovics Dalma, sharing economy szakértő, az OuiShare alapítója és képviselője. Dr. Parragh Bianka a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem és az Óbudai Egyetem adjunktusa, jogi szakokleveles közgazdász. Ságvári Bence szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, főbb kutatási területei az ifjúság, az információs társadalom és a társadalmi hálózatok.
Tiltsuk vagy szeressük?

A sharing economy globális fogadtatása

A sharing economy fogadtatása nemzetközileg teljesen eltérő képet mutat. Vannak úgynevezett smart cityk, amelyek nagyobb befogadókészséget mutatnak a technikai innovációk nyomán hódító startup cégekre, és üdvözlik a közösségi gondolkodást, míg más városvezetők aggódással figyelik a kevéssé szabályozott, és a piaci versenyben gyors felfutással hamar fontos szereplővé előlépő szolgáltatókat.

 

 

 

 

 

Berkovics Dalma szerint minden nyitottság és technológia kérdése. Nem mindegy, hogy a városlakók mennyire bíznak egy-egy új szolgáltatóban, mennyire magabiztosan használják az applikációt, de az is fontos, hogy az adott városvezetés mennyire promotálja, támogatja az adott vállalatokat. Szerinte háromféle hozzáállás jellemző ma a fogadtatásra. Az okos városok, mint Szöul, Amszterdam, vagy éppen Vancouver felismerte, hogy ez a trend pozitív változásokat hoz a városlakók életébe, több gazdasági aktivitást generál, pozitívan hat a környezetre, csökkenti például a légszennyezést, és segít kapcsolatot teremteni a lakosok között. Ezekben a városokban a szabályozás sem korlátozza működésüket, hanem egy jófajta mederbe tereli ezeket a piaci szereplőket.

A másik véglet az olyan városokat jellemzi, ahol a társadalom is zártabb, bizalmatlanabb és a technológiai fejlettség sem túl magas. Sajnos Magyarország is inkább ebbe a kategóriába tartozik.

A középutasok között találjuk például Franciaországot, Spanyolországot, Dél-Amerikát, vagy az Egyesült Államok néhány szegmensét. Itt például nem működik a telekocsi mint szolgáltatás, mert nem jellemző, hogy hosszú utakra idegenekkel utazzanak az amerikaiak. Mindeközben az Uber itt is szép sikereket ért már el, sőt, elindították az UberRush nevű szolgáltatását, amely főként kerékpárokkal és hibrid meghajtású autókkal működtetett csomagküldő szolgáltatás.

2015-ben az amerikaiak több mint fele már kölcsönözte és megosztotta tárgyait, termékeit, valamint egy felmérés alapján a lakosság 83 százaléka mutat nyitottságot a közösségi szolgáltatások használatára.

Észtország teljesen legalizálta a carsharinget, és létrehozott egy új jogi szabályozást. Ez alapján a megegyezéses személyszállítás rendszerébe tartozó közösségi személyszállítás más jogi elbírálás alá esik. Az új szabályozással párhuzamosan a taxisoknak is könnyítéseket vezettek be, hogy ezzel is erősítsék a versenyt.

Magyarországon ma körülbelül 20–25 működő platform létezik. Ugyanakkor a hazai internetes elérés és kihasználtság még mindig elmarad az európai nagyvárosokétól, valamint Budapesten kívül nincs másik nagyváros, amely valódi piacot jelenthetne a sharing economynak.

Az első szociális utcát Bolognában hozták létre azzal a céllal, hogy így teremtsék meg a közösségi életet és közelebb hozzák a városlakókat.

Az eltérő fogadtatást Dr. Parragh Bianka is megerősíti. Szerinte nem csak városonként, de szektoronként is van eltérés, így van, ami egy városban jobban működik, míg más szolgáltatók kiszorulhatnak egy adott piacról. Jelenleg Nagy Britannia és Franciaország jár élen abban, hogy hazai érdekeltséget szerezzen a sharing economy vállalkozásokban, azok tulajdonosi szerkezetében. Amszterdamban már 25 felett jár a részben holland tulajdonú sharing economy vállalkozások száma – mutat rá a szakértő. De nyitottság jellemzi Svédországot, Lengyelországot, Olaszországot vagy éppen Belgiumot is. „Az eltérések lokális szinten jelentkeznek, hiszen kormányzaton vagy városi vezetésen, politikai döntéshozókon múlik, hogyan kezelik a sharing economy cégek piacra lépését. A sharing economy számára a nagyvárosok jelentik a fő célállomást. A globális üzlet kihívásai alapján a nagy népesség sűrűségű területek, a magas lakosságszámú városok lesznek a meghatározók.”

Szöul, az egyik már emlegetett smart city például nyitottan fogadta a közösségi gazdaság térnyerését a dél-koreai fővárosban. Mayor Won Soon Park, a város polgármestere kulcsfontosságúnak nevezte a sharing economyt a közösségek fejlesztéséhez és a városlakók életének gazdagításához. Így a városvezetés támogatja ezeket a vállalkozásokat a munkahelyteremtésben, a profitszerzésben és a környezeti kihívások kezelésében egyaránt.
Szöullal ellentétben egy másik világváros vezetője, Bill de Blasio, New York polgármestere többször is aggodalmát fejezte ki a versenyképesség sérülése miatt, amit a sharing economy vállalkozások megjelenésével magyarázott. Aggodalma némiképp érthető, hiszen az Egyesült Államokban már kimutathatóan csökkenni kezdett a gépkocsi tulajdonosok száma a közösségi személyszállítási megoldások megjelenésével, miközben az autóipar még mindig egy nagyon fontos szeletét adja az amerikai gazdaságnak.

New York mellett Barcelona és Berlin is aggodalmát fejezte ki a biztonságot illető kérdések miatt, amely elsősorban a közösségi szálláshelymegosztók miatt jelentkezett. A csökkenő lakásszám a német fővárosban is szankciókhoz vezetett, lényegében betiltották az Airbnb-zést. A szabályozás értelmében nem lehet teljes lakást kiadni, csak a városvezetés külön engedélyével, aki pedig titokban folytatná a tevékenységet, akár 100 ezer euróra is bírságolhatják.

Tökéletes ellenpélda Amszterdam, ahol maga a városi tanács kezdeményezett az Airbnb-vel tárgyalásokat annak érdekében, hogy a szálláshely-szolgáltatók megfelelő szabályok szerint dolgozhassanak, míg a cég garantálta az idegenforgalmi adó összegyűjtését és annak rendezését a helyi önkormányzat felé.

A cikk előző része itt, következő része pedig itt olvasható.

(Forrás: potfolio.hu; Kalóz Eszter: A közösségi gazdaság: elméleti megfontolások és a gyakorlat jellemzői, PricewaterhouseCoopers, sharingeconomy.hu)