Napjainkban a legapróbb egyéni vállalkozásoktól a giga méretű multikig, sztárok, sportolók, közszereplők, mindenki jelen van a legnépszerűbb online közösségi oldalakon – legyen szó a Facebookról, Twitterről, Instagramról vagy Tumblr-ről – egy kidolgozott marketingstratégiával. De mi a helyzet az írókkal? Annak ellenére, hogy a magyar szerzőknél még nem egy általános tendencia a közösségi oldalakon történő aktív jelenlét, egyre több alkotó – felismerve és kihasználva a lehetőséget – tudatosan építi ki olvasótáborát, rekordidő alatt szerezve népszerűséget és publikációs lehetőséget.

Nyáry Krisztián kommunikációs szakember, könyvkiadó, író és irodalomtörténész. Egyike azoknak a szerzőknek, akikben elsőként tudatosult Magyarországon, mennyi alternatívát kínálnak a közösségi platformok. Szakmai pályafutását egy irodalmi folyóirat szerkesztőjeként kezdte, majd néhány évig irodalomtörténetet tanított a pécsi egyetemen, 1996 óta pedig kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett PR-ügynökséget, közvéleménykutató intézetet, és a fővárosi önkormányzat kommunikációs igazgatója is volt. Az írói pályára négy évvel ezelőtt, 2012-ben tért vissza, ekkor kezdte el publikálni a Facebookon magyar írók és költők szerelmi életét feldolgozó történeteit.

Megkeresésünkre elmondta, hogy barátai szórakoztatására kezdte el publikálni írásait Facebook-oldalán, mivel szabadidejében rengeteg irodalomtörténeti könyvet olvasott. Idővel azonban a barátok révén terjedni kezdtek a szövegek, amelynek révén egyre több ismeretlen követője lett, akik igényelték, hogy folytassa bejegyzéseit. Később könyvkiadók is megkeresték, így született meg végül első publikált kötete Így szerettek ők címmel. A kötet a 2012-es év egyik könyvsikere volt, ráadásul 2013-ban olvasásnépszerűsítő hatása miatt elnyerte a Fitz József-könyvdíjat és a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál irodalomtanárokból álló zsűrije által kiosztott Budai-díjat. A közösségi médiában elért sikerességét is díjazták: Facebookon vezetett blogja a HVG GoldenBlog versenyén a PopArt kategóriában első díjat nyert, mivel a zsűri szerint „emberközelbe hozta a Facebook-Magyarország számára az irodalomtörténetet”.

Első nagy sikerével már biztosította további négy megjelent kötetének a népszerűségét – legutóbb a magyar festők magánéletéről szóló Festői szerelmek című könyve jelent meg, amelynek egy festészeti kiállítással egybekötött bemutatóján akkora tömeg sereglett össze, hogy a megnyitóbeszédet kénytelenek voltak az utcán tartani. Írói pályafutása mellett 2015. április 1-jétől – kommunikációs szakmai tapasztalatainak köszönhetően – a Magvető Könyvkiadó és az Athenaeum Kiadó igazgatójának, majd 2016. július 1-jéttől a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatójának nevezték ki. Egy ilyen sikeres pályaívhez a tehetség mellett a népszerűség, ismertség elengedhetetlen. Ezt Nyáry Krisztián a Facebookon közzétett napi bejegyzéseivel érte el néhány év alatt. Publikálásai mindig aktuálisak: vagy olyan jellegű témát érintenek, amivel épp foglalkozik a média, vagy írók, költők, hősök halálának évfordulóin oszt meg kapcsolódó írásokat. Közösségi oldalának jelenleg több mint 46 ezer követője van, és ez a szám napról napra duzzad.
Nyáry Krisztián rámutatott arra, hogy az olvasók mindig is keresték az érdeklődésüknek megfelelő szöveget, akárcsak az írók szövegei az olvasótáborukat, azonban a tartalmak korábbi és mai terjedése között a különbség a megtalálás módja.
Kifejtette, hogy néhány éve

 

 

 

 

 

„platformforradalom zajlik.

Megszűntek a húsz évvel ezelőtt általánosnak számított hagyományos csatornák, megyei folyóiratok, napilapok hétvégi mellékletei, egyetemi lapok, amelyekben verseket, novellákat lehetett olvasni. Helyette viszont rengeteg új lehetőség jelent meg a digitális térben, például a közösségi médiában.”

Azt látja – és láthatjuk mi is –, hogy napjainkban már egyre több író kezd publikálni közösségi oldalakon, ahol idővel lesznek olvasói, majd saját vagy kiadói ötletek segítségével a szövegeiből könyv születik. A közösségi platformok lehetőséget adnak a szerzőknek az olvasóikkal való kapcsolattartásra. Kiemelte:

„kulcsfontosságú dolog egy szerző számára, hogy legyenek törzsolvasói, akik várják a következő írását, és számontartják, milyen szövegen dolgozik éppen az író.

Hiszen könyvet azoknak érdemes eladni, akik keresni fogják,

akkor lehet tervezni hosszú távon, ha vannak törzsolvasók, velük kisebb kockázatot jelent egy könyv kiadása.”

Törzsolvasóinak számát a közösségi média tudatos használatával növeli Lackfi János író is. Napjainkban egyre több magyar író használja a közösségi oldalakat egy szélesebb olvasótábor eléréséhez, de mind közül talán Lackfi a legaktívabb, legalábbis ami az elmúlt évek Facebook-tevékenységét illeti. Követőinek tábora viszonylag rövid idő alatt a 33 ezret is meghaladta. Az internetes kommunikáció előnyeire – mint megtudtuk – 16 évvel ezelőtt figyelt fel. Jónás Tamás költő és informatikus barátja 2000-ben dobta fel az ötletet, hogy hozzanak létre egy irodalmi honlapot dokk.hu címmel. „Ekkor léptünk először aktívan kapcsolatba az olvasókkal és az internetfelhasználókkal, mikor még a közösségi média a jelenlegi formájában nem is létezett. Már akkor nagyon meglepődtünk azon, hogy az egyes témakörök kapcsán mennyi visszajelzést, véleményt kaptunk az olvasóktól” – fogalmazott Laczkfi, hozzátéve, rövid időn belül az olvasók által beküldött írások elbírálását tartalmazó rovat lett a legnépszerűbb az oldalon. Majd jött az iWiW közösségi felület, amelyen külön figyelmet fordított a profiljára, azonban akkor a közösségi oldalakban „még nem látszott ez az irodalmi lehetőség, amely a Facebookon most erőteljesen megmutatkozik”. Lackfi a Facebookban egy „virtuális kispad”-ot lát, amelyre kiül az ember a háza elé, és értesül a hírekről, eseményekről. „A Facebookon zajlik az élet, ott az emberek szabadjára engedik a gondolataikat, nyitottabbak. A közösségi média egy olyan felületté nőtte ki magát, ahol könnyebben el lehet jutni bárkihez, az irodalom pedig pontosan erről szól, hogy megszólítsa az embereket.

Az irodalomnak és a kommunikációnak egy nagyon eleven, pezsgő formája ez az internetes kommunikáció.”

Úgy véli, a magyar irodalom oktatásának egy általános problémája, hogy hiányzik belőle a dialógus, és azt tapasztalja, hogy a szerzők az irodalmi estek során is ritkán kapnak visszajelzést a közönségtől, a résztvevők visszafogottan szólalnak fel a kérdéseknél, mert kínosnak érzik a nyilvánosságot.

„Ezt a bedugult műfajt érdemes kinyitni egy közösségi platformon, ahol az emberek felszabadultan reagálhatnak.”

Lackfi János tudatosan használja a Facebook adta lehetőségeket saját brandjének kiépítésére és olvasótáborának növelésére. Az évek során egy jól bevált receptet fejleszetett ki, s posztjait követői legnagyobb aktivitásának idejére időzíti: naponta három szöveget publikál a már megjelent műveiből, de ezek mellett aktuális interjúkat, eseményeket, akár a magánéletével kapcsolatos információkat is megoszt.

Legnépszerűbb posztjai a régi költők arcképei és a szövegeikből készült parafrázisok, az úgynevezett #lackfimémek,

amelyeket több százan lájkolnak és osztanak meg nap mint nap. Az író minden eszközt bevet annak érdekében, hogy az olvasókat rávegye az irodalomolvasásra. Fontosnak tartja, hogy megosztott bejegyzései mellé egy-egy figyelemfelkeltő, aranyos, meghökkentő vagy szürreális képet is társítson, ezzel is növelve annak az esélyét, hogy a felhasználók a fotókra kattintva eljutnak a szövegeihez is.
Közösségi oldalán kiemelt figyelmet szentel annak, hogy teret biztosítson az író és olvasó közötti feszélyezetlen, közvetlen interaktív kommunikációnak. Legjobb példa erre

a Facebookon végigsöprő verslavina,

amelyet Szabó T. Annával éltettek egy héten át, és amely

ezen idő alatt költészettörténeti rekordot döntött 600–700 ezer felhasználó elérésével.

A lavinát Szabó T. Anna azon verse indította el, amit pár évvel ezelőtt írt Lackfi János 40. születésnapjára, A férfi, ha negyven címmel, és amit idén januárban osztott meg Facebook-oldalán, amelyre Lackfi egy napon belül reagált egy új verssel, melynek A nőci, ha negyven címet adta. Szabó T. Anna reakciója sem váratott magára sokat, s hamarosan a verscsatához más költők is csatlakoztak. Az elsők között reagált Papp-Für János és Hartay Csaba, majd Kiss Judit Ágnes, Mesterházi Mónika, Jónás Tamás, Demény Péter, Molnár Krisztina Rita, és több amatőr költő is beszállt a játékba.

„Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy a versemet néhány nap alatt 330 ezer felhasználó fogja elolvasni”

– vallota be Lackfi.

Szabó T. Anna író, műfordító megkeresésünkre elmondta, nem számított arra, hogy a Facebooknak ekkora ereje lehet, hogy képes ilyen tömegeket megmozgatni. Bevallása szerint, amikor Nyáry Krisztián már elkezdte saját szövegei publikálására használni a közösségi médiát, ő még nem volt fent a Facebookon. Idővel azonban férje, Dragomán György író támogatta az online közösségi felületeken való megjelenésben, és igyekezett felzárkózni. Úgy véli, sokat számított a verslavina ilyen mértékű kibontakozásában az, hogy Lackfi már jóval előtte jelen volt ebben a közösségi térben. „Nagyon sokat számított, hogy ő továbbgörgette a hógolyót. Azok az írók, akik csatlakoztak a játékhoz, mind régebbi motorosok voltak nálam.” – ismerte be Anna hozzátéve, hogy mindezek ellenére gyorsan belejött a csatába.

„Szeretek játszani, és ha ilyen sokan játszanak velem, az csak inspirál, és erőt ad.

Engem is elkapott és magával sodort annak a lehetősége, hogy együtt gondolkodhatom, és együtt érezhetek ilyen sok emberrel.”
Szabó T. Anna visszaemlékezve az online média előtti időkre elmondta, mindig is próbálta megosztani a környezetében élőkkel a vers örömét, a közösségi platformok pedig további lehetőségeket kínálnak ehhez.

„Munkál bennem a nevelői szenvedély; olyan vagyok, mint a madár, ha megtanultam egy új dalt, kiülök a háztetőre, és onnan énekelem, hogy minél többen hallják. Az internet csak egy ilyen háztető. Én akkor is énekelnék, ha senki sem hallaná, de nagyon.”

Facebook-tevékenységére nem jellemző egy Lackfi János oldalához hasonló, kidolgozott rendszerre felépített tudatos brandépítés. „Úgy látom, az olvasóim megértik, ha nem mindig tudom vagy akarom követni a közönség vagy közösség által diktált szédítő tempót.” Bejegyzéseiben régi és új szövegeit osztja meg olvasóival, néha ír az érdekesnek tartott álmairól is, de időnként mások verseire, vagy egy számára kedves idézetre is felhívja a figyelmet. „Aki nézi, amit csinálok, az bevonódik nemcsak az életembe, de a gondolkodásomba is, mert nem én vagyok itt a lényeg, hanem a nyelv és a lélek.”

Mindhárom író a közösségi média adta lehetőségeket kiaknázva már több könyvet publikált. Az elsöprő népszerűségnek örvendő verspárbajból összegyűjtött és publikált Verslavina után ebben a hónapban került bemutatásra Lackfi János és Szabó T. Anna második közös könyve Ikertükör címmel.

Lackfi János képét fotózta: Raffay Zsófia