Bukta Imre különös, egyéni szemléletű és sugárzású műveket alkotó festő, a „mezőgazdaság művésze”, aki az átalakulás után a még vegetáló paraszti létezésmód és kultúra jelenségvilágát viszi vászonra. Munkáiban szó sincs folklórról, sem népművészetről vagy a végérvényesen múltba veszett paraszti hagyomány újraértelmezéséről, még csak az agrárkultúra frissítésére tett bizonytalan kísérletekről sem. Hanem a való világról: elmúlásról, kacattá vált, kidobott holmikról, végkiárusításról, lomtalanításról.