Ugyan a klímaváltozás ténye az elmúlt évtizedekben, sőt a múlt században is – amikor még azt hitték, hogy egy újabb jégkorszakra kell számítani – meghatározó politikai tényezőnek számított, érezhetően az utóbbi pár évben lett igazán forró téma. 

Kína sok mindenben leelőzi Európát, pedig mindig rá mutogatnak mint a klímaváltozás egyik legnagyobb felelősére – állítja Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató. A CEU professzora csak nevetni tud azon a felvetésen, hogy Greta Thunberg egyesek politikai céljainak elérése érdekében szerepel, és úgy látja, az ipari forradalom smafu ahhoz a változáshoz képest, amelyre szükségünk volna. Vannak félelmei, leginkább a légszennyezéstől és a hőhullámoktól tart, de a legjobban azt szeretné, ha a gyerekeinek boldog életük lehetne.

A hőmérsékleti szélsőségek alátámasztják a klímaváltozás tényét – állítja Lakatos Mónika, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) munkatársa. A szakember szerint már szinte csak matematikai esélye van annak, hogy a globális felmelegedést meg tudjuk fékezni, a döntéshozók oldaláról ambiciózusabb törekvések kellenek, pedig közös felelősségünk, hogy változtassunk a körülményeken. Az OMSZ klímamodelljei szerint a század közepére legalább egy, a végére pedig akár négy Celsius-fokkal is melegebb lehet.

„vannak vidékek ahová nehezen vagy el sem ér a környezetvédelem” – írta meg a költő Kányádi Sándor a múlt század végén, amely mondat éppúgy aktuális napjainkban, mint akkor. A különbség csupán annyi, hogy a világ első számú hatalmának, az Egyesült Államok élén Donald Trump foglal helyet, akit egyértelműen nem ez a kérdés foglalkoztat leginkább, pedig a globális felmelegedésnek „kézzelfogható” bizonyítékai vannak, elég csak a múlt hónapok időjárására gondolni. A kérdést érintő politikai és gazdasági folyamatokról környezetvédelmi szervezetekkel és energia-szakértőkkel beszélgettünk.