A hazai fejlesztésű technológiákról és digitális újdonságokról mindig érdemes szót ejteni, ezúttal pedig abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy egy nemzetközileg is sikeres találmányról, sporteszközről számolhatunk be, amely alapvetően átalakítja a fociról kialakult képünket.

Vannak dolgok, amelyeket nem kell feltalálni, elég csak jól megcsinálni. Kicsit olyanok ezek a tárgyak, mint az avantgárd művészet: egy csipetnyi kreativitás, kézügyesség, illetve valamennyi belefeccölt energia, és máris kész.
Bizonyára mindenki ismeri a lakótelepeken található, betonból öntött pingpongasztalokra hasonlító „közösségi bútorokat”, amelyek inkább a fiatalok szocializációjában játszanak szerepet, ülőalkalmatosság gyanánt. Ugyanakkor az is biztos, hogy a világtörténelem során akadtak, akik megpróbáltak ezeken az eszközökön tengózni (ami egy olyan elfoglaltság, mint a tenisz, csak focilabdával játsszák). Arról csak feltételezéseink lehetnek – hacsak olvasóink közül valaki nem tud konkrét esetről –, hogy ezek az ügyletek milyen sikerességgel zajlottak le a labdasportra alkalmatlan asztalokon. És akkor

 

 

 

 

 

2016 őszén a világszerte elismert és közkedvelt Ronaldinho Budapestre látogatott, hogy a hazai fejlesztésű Teqball nagykövete legyen, amely egy pont ilyen sporttevékenységre kifejlesztett találmány.

A hazai sajtó színe-java odacsődült, hogy erről tudósítson, viszont utána majdnem egy év hallgatás következett. Legalábbis ezt gondolhatnánk naivan, pedig komoly munkálatok folytak a színfalak mögött, amelynek következtében megtartották az első Teqball-világkupát is, szintén Budapesten, mi meg csak kapkodtuk a fejünket. Kifejezetten erre a sportágra koncentráló termek jöttek létre, illetve az asztalok „képviselték magukat” a legnagyobb hazai fesztiválokon is, az egyesületek megalakulása pedig csak idő kérdése. Felkerestük hát a találmány mögött álló csapatot, hogy megtudjuk a termék múltját, jelenét, illetve jövőjét.

Valóra vált képzelgés

„Borsányi Gábor a sporteszköz egyik ötletgazdája, aki gyerekkorában rengeteget futballozott barátaival az újpesti grundokon, és miután befejezték a mérkőzéseket, rendszerint a beton pingpongasztalokon lábteniszeztek. Ezek az asztalok vízszintesek voltak, innen jött az ötlet, mi lenne, ha a sporteszköz két végét meghajlítanák. Ötletével azt szerette volna elérni, hogy játék közben a labda mindig a játékos felé pattanjon, ezzel könnyítve meg magát a játékot.” – képviselte szavaival a céget Bor Máté Tamás, amely valóra váltotta a kezdeti elképzelést.
A Teqball ötlete már tizenkét éves korában – szó szerint – kipattant Borsányi Gábor fejéből, viszont akkor még, érthető okok miatt, nem volt lehetősége a megvalósításra. Az iskola után nem kezdett bele rögtön a projektbe, először egy rendezvényszervező céget indított barátjával. Későbbiekben megismerkedett Huszár Viktorral, aki a mai napig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem futsalcsapatának elnöke, és ekkor eljött az idő, hogy közösen megvalósítsák a Teqballt. Első körben az ötlet levédetése és a prototípusok létrehozása kezdődött meg, mely körülbelül két évet vett igénybe. Ezután következett a végleges eszköz létrehozása, ami szintén többéves kutatómunka eredménye. Alapítótársuk, az ország egyik leggazdagabb embere, Gattyán György még a prototípus fejlesztése közben állt a találmány mellé, mert hitt a sport általi értékteremtésben, és a mai napig közösen építik a Teqball jövőjét.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin SZÍVÜZLETEK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!