A misztikummal és várakozással övezett Oscar-gála nem más, mint a legapróbb részletekig megkoreografált eseménysorozat, amelynek első fontos felvonása a jelöltek kihirdetése. A díjátadó napja pedig kivételesen fontos dátum a filmes álomvilágban. 89 éve része globális és kulturális környezetünknek, és jelentősek politikai és gazdasági vetületei is. Cikkünkben igyekszünk betekintést nyújtani ebbe a szédületes világba, megszólaltatva Villány Dániel filmkritikust és filmesztétát, illetve Deák Kristóf rendezőt, akinek Mindenki című rövidfilmje szerepel az idei jelöltek listáján.

OSCAR NAGYBÁCSI LEGENDÁJA

Az Oscar-díj hivatalos neve Akadémiai-díj, mivel az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai ítélik oda. Az Oscar-díj voltaképpen csak egy gúnynév, mely 89 év elteltével, egy nehezen ellenőrizhető, de végül is hihető történet szerint teljesen véletlenül ragadt rá az arany szobrocskákról ismert rangos kitüntetésre.

Bár több legenda is kering az Oscar név eredetéről, a legvalószínűbb keresztanyja Margaret Herrick, az Akadémia első könyvtárosa, majd főtitkára lehetett. A hölgy munkába lépésének napján, 1931-ben ejtette el az azóta legendássá vált megjegyzést, hogy a szobrocska, amelyet életében akkor látott először, kiköpött mása az ő Oscar nevű nagybácsikájának.

 

Oscar Pierce – mint azt gondos kultúrtörténészek megállapították – valóban létező személy volt, akinek egyébként annyi köze volt a filmhez, és annak művészetéhez, mint a sarki fűszeresnek.
Az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia 1927. január 11-én alakult. A szövetkező producerek célja az volt, hogy szakmai és érdekvédelmi hátteret teremtsenek a nagy filmstúdiók képviseletéhez. Az Oscar-díj alapításának ötlete négy hónappal később pattant ki Louis B. Mayer, a Metro-Goldwyn-Mayer alapítója fejéből egy üzleti vacsora közben Los Angelesben. A ma már 6500 tagot számláló szervezet kezdetben mindössze 36 alapítóval indult.
Az Oscar szobrocskát Cedric Gibbons, az MGM díszlettervezője rajzolta meg, amit aztán George Stanley, városi viszonylatban ismert szobrászművész kivitelezett. Az elképzelés az volt, hogy a szobor egy, a kardjára támaszkodó lovagot fog ábrázolni, aki a diadalmas művészet eszményét hirdetve büszkén áll egy filmtekercs dobozát utánzó talapzaton, amelyen öt kerek bemélyedés található. Ezek, az eredeti elgondolás szerint, az Akadémia tagozatait jelképezték volna: producerek, írók, rendezők, színészek és technikai szakemberek. Ez a sorrend és felosztás az amerikai filmipar akkori hatalmi és szakmai viszonyait tükrözik. Azóta rengeteg változás történt, a tagozatok száma például már tizenötre nőtt.

A LEGJOBBAKNAK JÁRÓ ELISMERÉS

Az Oscart eredetileg a kimagasló filmművészeti teljesítmények jutalmazására találták ki. Annak ellenére, hogy ez gyakran így is történt, szép gyűjtemény van olyan esetekről is, amikor csak részben, vagy egyáltalán nem sikerült megfelelni ennek a követelménynek. Például Charlie Chaplin és Alfred Hitchcock, akiket a filmművészet és az utókor is a klasszikus hollywoodi korszak legnagyobb művészeiként tartanak számon, Oscar-díj nélkül maradtak.

Az Oscar-díj körüli ellentmondások mellett azért köztudott, hogy ez a szobrocska a legnagyobb trófea a világ filmiparában, és az akadémikusok kollektív melléfogásai dacára, ez a legbecsesebb művészi elismerés, amely a hetedik művészetben megszerezhető

– nem biztos, hogy a legnagyobb vagy legfontosabb, de határozottan a legbecsesebb.

OSCAR ÉS A MAGYAROK

Magyar filmek 1965. óta indulnak az amerikai díjátadón. A Fábri Zoltán rendezésében készült A Pál utcai fiúk (1968) és Magyarok (1987), a Gyöngyössy Imre és Kabay Barna rendezte Jób lázadása (1983) és Makk Károly filmje, a Macskajáték (1974) azok az alkotások, amelyek díjat ugyan nem, de az Oscar-jelölést megkapták.
Velük ellentétben azonban számos Magyarországon született, majd külföldön sikeressé vált filmes kapott Oscart korábban. Többek között Korda Sándor, aki 1941-ben A bagdadi tolvaj producereként kapott díjat, Kertész Mihály, aki 1943-ban a Casablanca legjobb rendezéséért vehette át az elismerést, Rózsa Miklós zeneműveiért háromszor kapta meg a szobrot (Ben-Hur, Kettős élet, Elbűvölve) és összesen 17-szer jelölték. Trauner Sándort látványtervezőként díjazták az 1961-es Legénylakásért, forgatókönyvíróként Herczeg Géza 1938-ban vehette át elismerést Zola életéért, Székely János 1941-ben az Arise, My Love című filmért, Pressburger Imre pedig 1943-ban kapott Oscar-díjat A negyvenkilences szélességi fokért. George Cukor a legjobb rendezőnek járó díjat zsebelte be 1965-ben a My Fair Lady rendezéséért, 1944-ben Adolph Zukor, a Paramount Pictures alapítója pedig életműdíjat  kapott az Akadémiától. A nemrég elhunyt Zsigmond Vilmos operatőrt összesen négyszer jelölték Oscarra, ebből egyszer nyert díjat: 1977-ben a Harmadik típusú találkozásokért. Magyar születésű színész eddig egyszer kapta meg a legjobb főszereplőnek járó Oscart: Lukács Pál 1944-ben az Őrség a Rajnán című filmért. A légy című magyar rajzfilm Rofusz Ferenc rendezésében 1880-ban nyert díjat. 1982-ben a Mephisto – magyar játékfilmek közül elsőként –, nyerte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. 1989-ben jelölték még Szabó István Hanussen című alkotását, de nem nyert Oscart.

AZ ÚJ MAGYAR FILMES GENERÁCIÓ MEGHÓDÍTJA AMERIKÁT

27 év elteltével végre újra üdvözölhettünk magyar jelöltet az Oscar-díjátadón: Nemes Jeles László Saul fia című alkotását, a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Miután elnyerte a magyar és amerikai filmkritikusok díját, az amerikai operatőr díjat valamint a Golden Globe-díjat, 35 év után ismét Oscar-díjat kapott egy hazai film.

A magyar filmművészet kimagasló eredménye után mindössze egy évvel, idén újra megtörtént – Oscar-díjra jelöltek egy magyar filmet. Deák Kristóf Mindenki című alkotása a legjobb élő szereplős rövidfilmek között került a legjobb ötbe.

Az MTVA gyártásában, a Magyar Média Mecenatúra támogatásával készült rövidfilm rendezője már ezzel a jelöléssel beírta magát a történelembe, hiszen ebben a kategóriában korábban csak egyszer kapott jelölést magyar film több mint 53 évvel ezelőtt: Szabó István Koncert című vizsgafilmje. A 34 éves Deák Kristóf természetesen tudatosan dolgozott azon a stratégián, ami végül az Oscar-jelöléshez vezette. Megkeresésünkre elmondta, hogy miután a stábvetítésen látta az emberek pozitív reakcióját a filmre, elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy minél messzebb, minél több nézőhöz eljusson a film. A stáb tagjaival kitalálták, hogy miden lehetőséget megragadva, pályáznak a filmmel néhány Oscar-nevező fesztiválra. Meglepetésükre a Mindenki elnyerte a tokiói Short Shorts fesztivál nemzetközi kisjátékfilm kategória fődíját, ezzel kvalifikálva magukat az Oscar-jelölésre. Bevallása szerint akkor kezdtek el reménykedni, amikor a film bekerült a legjobb tíz közé. Egy korábban, az Origónak adott interjúban úgy nyilatkozott erről: „Úgy érzem, hogy már megnyertem a lottót, innentől kezdve már csak az van, hogy talán még a Jokert is megnyerhetem”. És megnyerte. A film sikerét a rendező a pozitív végkicsengésben látja, mivel a kisfilmek nagyon nagy részaránya dráma, olyan történetek, amelyek gyomron ütnek, és tragikusan végződnek.

„A Mindenki egy nagyon szerethető, felemelő, átélhető film sok zenével, amely másfaja, szokatlan érzelmi hatást fejt ki.” – emelte ki Deák Kristóf, hozzátéve, hogy sokan a színészi játékot, az operatőr és a látványtervező munkáját dicsérik.

A történet az összetartás erejéről és fontosságáról szól. Arról, hogy mindannyian úgy születünk a világra, hogy képesek vagyunk együttérzésre, és arra, hogy azonosuljunk mások problémáival, és megpróbáljunk rajtuk segíteni. Ez felnőttként valahogy elveszik belőlünk, és már nem biztos, hogy olyan könnyen megtaláljuk a helyes utat, mint egykor gyerekként. Ezért érdemes odafigyelni arra, hogy a gyerekek hogyan érzik ösztönösen, tisztán, természetesen az igazságtalanságot.
A rendező előtt óriási lehetőségek nyíltak meg az Oscar-jelöléssel. Mint mondta,

„egy kisfilm mindenhol a belépő szint a filmkészítésben, nekem is az. Ezzel a filmmel le akartam tenni a névjegyemet, és sikerült. Ezentúl könnyebben meghallgatnak producerek vagy támogató szervezetek döntő tagjai, ha egy filmtervet akarok prezentálni. Remélem, ez nem csak Magyarországon, hanem külföldön is így lesz.”

Úgy látja, annyi szeretetet, támogatást és bíztatást kap mindenfelől, hogy azok a következő tervei elkészítéshez is elegek lesznek. Elárulta, hogy már elkezdték forgatni a Paramount Channel-es minisorozatát, melynek szerzője és rendezője. A történet főhőse egyébként egy egyszerű biztonsági őr, aki egy nap megtudja, hogy amivel figyeli és regisztrálja a biztonsági kamerák képét, az tulajdonképpen egy mesterséges intelligencia, ami majd el fogja venni a munkáját.

Deák Kristóf tehát úgy véli, az Oscar-jelölés már önmagában hatalmas siker, ilyenkor már szinte nem is fontos, a több ezer egyéni ízlésű akadémiai szavazat eredménye, ami a rövidfilmes kategóriában teljesen kiszámíthatatlan.

„Mi mindent meg fogunk tenni, hogy minél többen lássák a filmet, minél többen szavazzanak, és lehetőség szerint ránk, de ennél többet nem tudok most jósolni. Nagyon magas a színvonal, a legnagyobb riválisunknak egy szintén pozitív kicsengésű filmet tartok, a Timecode-ot, ami a kisfilm kategóriában megnyerte a cannes-i filmfesztivál aranypálmáját.”

MÉG MINDIG NINCS VÉGE A MAGYAR SIKEREKNEK

Egy magyar vonatkozású rajzfilmet is jelöltek idén az aranyszobrocskára. A vörös teknős című francia–japán–belga alkotásról van szó. Mivel Franciaországban nem tudtak egy olyan nagy stábot létrehozni, akik ezt a hatalmas mennyiségű animációt elkészítették volna, az egész estés rajzfilmből 50 percnyi rajzolás, valamint a teljes film

kifestése a kecskeméti animációs műhelyben készült. „Ez a harmadik film, amit nyugat-európai megrendelésre készítünk, és a harmadik Oscarra jelölés tulajdonképpen” – nyilatkozta Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. ügyvetező igazgatója. A szöveg nélküli animációs filmben egy hajótörött férfit mos partra a tenger. A magára hagyott túlélő felfedezi a trópusi sziget élővilágát, miközben különös kapcsolatba lép az egyik óriásteknőssel. Az élet örök körforgását bemutató, elsősorban felnőtteknek szóló mese szívszorító módon mutatja be az ember és a természet egymásra utalt kapcsolatát.
Idén is vannak tehát filmek, amelyekre büszkék lehetünk, és amelyekért szurkolhatunk.

OSCAR GOES TO….

Február 27-én 89. alkalommal osztja ki az Oscar-díjakat az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia a filmes szakma legjobbjainak 24 kategóriában a Los Angeles-i Dolby Theatre-ben. A tavalyi évben bemutatott filmek alkotóiból az Akadémia tagjai 5 jelöltet választanak ki minden kategóriában – kivéve a Legjobb film kategóriát, amelyben 2010-től 10-et jelölnek.

Idén is nagyon erős az Oscar-díjra jelölt filmek színvonala. Esetleg mégis lehetséges előre megjósolni, kik az esélyesek? Sokan a Golden Globe-ot tartják az Oscar előfutárának, ami valószínűleg főként annak köszönhető, hogy régen a Filmakadémia tagjainak a Golden Globe díjátadás után néhány nappal kellett leadniuk a szavazataikat, így nem csoda, hogy az Oscar-díjakra is igen nagy befolyással bírt. Ezt a metódust azonban 2003-ban megszüntették, így a két díjátadás győztesei közti elvi párhuzam is elhalványodott.
Villány Dániel filmkritikus, filmesztéta megkeresésünkre elmondta, ez a tévhit már egyre kevésbé tartható. „Teljesen más a döntési mechanizmus a két díj esetében. Egyrészt a Golden Globe-ra közel 90-en szavaznak a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének tagjai, az Oscar-díjról pedig több ezer filmakadémiai tag dönt. Másrész a Golden Globe-on külön szerepel a dráma, a vígjáték és musical kategória, így a legjobb filmek és színészek 2-2 kategóriában is versenyezhetnek. Ennek nem titkolt célja, hogy minél több nevet el lehessen vinni a gálára.” Dániel úgy véli,

„vannak a nagy filmstúdiók, amelyek az Oscar-jelölésekkel promotálják a kedvenceiket különböző okokból, de hogy ezek közül majd melyik fog nyerni, ahhoz nem jó előrejelzés a Golden Globe.”

Mint minden évben, az általában 90 százalékban előre jelezhető papírforma mellett, mindig vannak igazán nagy meglepetések az Oscar-jelölésekben.

A filmkritikusok egységes véleménye alapján a legnagyobb csalódás az volt, amikor Martin Scorsese új filmje, a Silence csak egyetlen jelölést kapott, a legjobb fényképezés kategóriában. Ez a film volt a rendező szerelemprojektje, amelynek megfilmesítését 30 éve tervezte.

Az elmúlt 16 évben mindössze egy filmjét, a Viharszigetet nem jelölték Oscar-díjra, és idén a több évtizede tervezett, a kritikus tömeg által is nagyra becsült Silence is jelölés nélkül maradt, akárcsak maga a rendező. Villány Dániel is nagy reményeket fűzött ehhez a filmhez, bízott abban, hogy ott lesz az Oscaron, így nagyot kellett csalódnia. Legalább akkorát, mint Amy Adams mellőzésében, akinek „mindenki egységesen elismerte kiemelkedő alakítását az Éjszakai ragadozókban és az Érkezésben. Helyette azonban már sokadszorra jelölték Meryl Streepet – aki ezt általában meg is érdemli, de idén egy gyengébb filmjével jelölték, amelyre senki nem számított.” Mindemellett a filmesztéta véleménye szerint

„az, hogy filmeket rangsorolunk, díjakat adunk nekik, toplistába tesszük őket, mind olyan dolog, amelyet mindenki szeret megírni, olvasni, de valójában mindenki tudja azt is, hogy ezek a döntések nem lehetnek objektívek. Lesarkítva: nincs értelme megkülönböztetni az almát a körtétől.”

A tények azonban léteznek. Mint ahogy az is, hogy egy Oscar-díjra való jelölés, eredménytől függetlenül, rengeteg új lehetőséget kínál az alkotóknak. Villány Dániel úgy véli, „nincs is igazán nagy különbség a győzelem és a jelölés között.

Ha már benne van egy film a legjobb ötben, szinte ugyanazokat a lehetőségeket hozza, mint maga a díj. Mivel a filmet meghívják a világ összes fesztiváljára, ezzel együtt az alkotót is, rengeteg ajtó megnyílik a rendező és a stáb előtt, könnyedén építhetik kapcsolataikat.”

Visszatérve arra, hogy mennyire lehetséges megjósolni az Oscar-jelölések eredményeit, már tudjuk, hogy nem a Golden Globe az előfutárunk. Annál jóval biztosabb előrejelzést nyújt az amerikai producerek, rendezők, forgatókönyvírók és a színészek céhe, akik minden évben kiosztják saját díjaikat. A producerek ezt idén már megtették, szavazataik alapján a 14 Oscar-jelölést kapott Kaliforniai álom tarolt. Villány Dániel kifejtette,

„bár nagyon örülnék, ha az Érkezés vagy a Holdfény vinné el az Oscart, nem érdemes szurkolnom, hiszen szinte biztos, hogy előre odaadhatjuk a díjat a Kaliforniai álomnak – amit egyébként különlegesnek tartok. A többi kategória, a rendezők, főszereplők még kérdésesek.”

A nagyszabású műsort február 26-án az amerikai ABC csatorna közvetíti majd élőben Michael de Lucas és Jennifer Todd műsorvezetőkkel. A gála ceremóniamestere idén első alkalommal Jimmy Kimmel lesz. A díjátadó ünnepség amerikai idő szerint este fél 9-kor kezdődik, ami Magyarországon hajnali két órára esik.

Forrás: BCM, Bokor Pál: A siker neve – Oscar, manda.hu, origo.hu, hirado.hu