Az utóbbi években a jól megszokott milliós vagy milliárdos beruházások mellett egyre jellemzőbb lett a kisebb összegű műkincs- vagy műtárgybefektetés. A festmények mellett a fotó, a grafika, vagy az ékszer és a drágakő is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ha műkincset választunk, az értékcsökkenés majdnem biztosan elkerülhető, míg egy kis rafinériával, hozzáértéssel vagy a megfelelő szakmai segítséggel akár jól jövedelmező üzletet is köthetünk. Ám fontos azzal is számolnunk, hogy a műtárgyak nem válthatóak azonnal készpénzre, értékesítésük hosszú és időigényes folyamat lehet, így érdemes olyan vagyontárgyat választanunk, amelyben örömünket is leljük.

Egy befektetés elsődleges célja pénzünk jövőbeli gyarapítása, ám azt, hogy mibe fektessünk, több szempontot figyelembe véve érdemes eldöntenünk. Fontos átgondolnunk, hogy milyen céllal tesszük meg befektetésünket, mekkora összeg azonnali elköltéséről kívánunk lemondani, milyen hozamot várunk, számolunk-e például egyéb kiadásokkal, mint például megőrzés, tárolás vagy adófizetés? Mekkora időtávra kötjük le pénzünket, és milyen likviditást kívánunk elérni befektetésünkkel, végül pedig – és talán ez a legfontosabb kérdés – mekkora kockázatot tudunk vállalni befektetésünkkel? A kérdések mérlegelése után számos lehetőség kínálkozik a hagyományos lekötési formáktól az értékpapíron át egészen az ingó- vagy ingatlan-befektetésekig. Bármit is választunk, szeretnénk, hogy befektetésünk legalább reálértéken megtartsa a befektetett összeget.
Befektetések esetében aranyszabály lehet a diverzitás fenntartása, vagyis egy befektetés helyett akár több opciót választva, különböző alapokba osszuk szét pénzünket, így minimalizálva a kockázatot is, hiszen, ha egy befektetésünk nem prosperál megfelelően, akkor is támaszkodhatunk a többi konstrukcióra.
Golovics Lajos, a mukincs.com festészeti befektetési honlap alapítója szerint, ha befektetésre szánt pénzünk 10%-át szánjuk műtárgyra, érdemes festményt vásárolnunk, amely a legstabilabb értékű műkincs jelenleg. Ez esetben 1 millió forint a belépési limit, amely alatt nem érdemes műtárgyba invesztálnunk.

MŰKINCS, AZ ÉRTÉKTARTÓ BEFEKTETÉS

A műkincspiac első fellendülését az 1998-as tőzsdeválság hozta el, amikor a befektetők új, stabilabb lehetőség után nézve átcsoportosították megtakarításaikat. Bár a különböző válságos időszakok a műtárgypiacra is hatást gyakoroltak, összességében elmondható, hogy ilyen időszakok után megnő a bizalom az ilyen típusú befektetésekkel szemben. Ugyanakkor a „nyugalmi időszakok”, amikor például az értékpapírokból könnyebben realizálódik a nagyobb profit, szintén kedvezően hatnak a hagyományos befektetési formákra, hiszen egyértelműen növekszik a befektetési kedv is.

 

A New York University Stern School of Business egyik felmérése szerint az elmúlt 50 évben a műkincsbefektetéseken elérhető hozam jóval magasabb volt, mint amit a részvénypiacok biztosítottak, ami részben az áremelkedésnek is köszönhető.

A már említett festészeti befektetés mellett további lehetőségek közül is választhatunk, ha a műkincsbefektetésben hiszünk. Egyelőre még csak egy szűkebb piac választja az ékszert mint befektetési formát, ám a nemesfémek és drágakövek szinte garantálják az értékállóságot, míg a kivitelezés minősége és a tárgy kora, múltja előre jelezheti az értéknövekedést. Az ékszerek között továbbra is első helyen állnak a briliánsok és a szecessziós art deco ékszerek.
Az órák is hordozzák azt a többletet, amelyet az ékszerek, vagyis hogy befektetési értékük mellett ajándékként is funkcionálhatnak. A legdivatosabb márkák a Patek Philippe, az IWC Shaffhausen, a Rolex, a Vacheron Constantin, a Jaeger-LeCoultre és az Audemars Piguet, melyek ára pár százezertől milliós összegekig terjed. Ahogy az ékszereknél, úgy itt is meghatározó a nemesfém betét. Egy Rolex Daytona óra 10 éves befektetésnél 200%-os nyereséggel számolhatunk, alacsony kockázat mellett.
Nem megy ki a divatból a golyós- és töltőtoll sem, már ami a befektetést illeti. Itt jellemzően nem a tárgyi érték, hanem a hozzá köthető történetek és események jelentik az értéknövekedést. A Polgár Galériában például 4,2 millióért kelt el az a golyóstoll, amellyel Magyarország európai uniós csatlakozási szerződését írták alá, holott a toll értéke önmagában nem több 30 ezer forintnál.
Végezetül a szőnyegekről is érdemes néhány szót ejteni, amelyek az elmúlt években egyre több galéria aukciós kínálatának részét képezik. Piaci értéküket leginkább koruk és származási helyük határozza meg, így a legalább százéves, Afganisztánból, Kaukázusból, Törökországból vagy Iránból származó tételek lehetnek érdekesek befektetési szempontból.

ÉRTENI KELL HOZZÁ

Műkincs-, vagy műtárgybefektetés esetén elengedhetetlen, hogy ismerjük a piacot, hiszen az árinformációk gyakran nem nyilvánosak, a tételek közötti árváltozások pedig olykor a szakmát is meglepetéssel töltik el. Fontos ismerni az aktuális trendeket, festmények esetén a nagy iskolákat, és nem árt tisztában lenni a műtárgyakra jellemző árkategóriákkal sem. A szakértő segítsége mellett szintén jó döntés lehet műkincs befektetési alapot választani, mert ezek az intézmények megfelelő tájékozottsággal bírnak a fellelhető értékek és a piaci szereplők tekintetében egyaránt. Ha biztosra akarunk menni, választhatunk középkategóriás vagy annál magasabb szintű kvalitásos olajfestményt, de grafikára, akvarellre, vagy fotóra már jóval kisebb befektetési értéken licitálhatunk. Műtárgyak esetében meghatározó az alkotó személyén túl a keletkezés kora, a mű technikája és kidolgozottsága. Minden műnek van művészettörténeti-esztétikai értéke, amelyek ismeretében „rangsorolható” az adott mű.

ÁRVERÉSEN ISMERKEDHETÜNK A PIACCAL

A műkereskedelem legfontosabb eseménye az aukció. A hazai árveréseken általában 1000–1500 résztvevő fordul meg, a vásárlók száma átlagosan 300–500 között mozog. A licit többnyire a kikiáltási ár alatt indul – akár 50%-kal, és ahogy bármelyik másik aukció esetében, itt is a legtöbbet kínálóból lesz a vásárló. A leütési összeghez jön még az árverési jutalék, amely jellemzően a leütési ár 15–20%-a, valamint a két összegből számított 5%-os szerzői díj és az 1%-os kulturális járulék, amennyiben képzőművészeti vagy iparművészeti műtárgy került kalapács alá. Fontos tudni, hogy amennyiben az adott tétel műalkotási védelem alatt áll, az állam – a törvényi szabályozás értelmében – elővásárlási joggal élhet. Külföldi vásárlás esetén ilyen helyzetben külön engedélyeztetés ellenében vihető ki az adott műtárgy az országból.
Magyarországon több aukciósház szervez árveréseket, a legismertebbek a BÁV Zrt., a Kieselbach Galéria, a Virág Judit Galéria, valamint a Nagyházi Galéria. Az árverésre befogadott tételekről az aukciósházak katalógusokat adnak ki, az árverésre kerülő műkincseket pedig jellemzően még a licitet megelőzően meg lehet tekinteni egy kiállítás keretében.

PEZSGŐ HAZAI PIAC

„Magyarország az élbolyban van. A volt szocialista országok közül a magyar aukciósházak képesek biztosítani azt a színvonalat, amely a nyugat-európai és tengerentúli piacok tudnak. Regionálisan úgy gondolom, első helyen vagyunk” – foglalta össze Virág Judit, a Virág Judit Galéria és Aukciósház tulajdonosa válaszát. Magyarországon évente 4–5 ezer festmény cserél gazdát az aukciókon, a forgalomnövekedés pedig dinamikus fejlődést mutat. Míg 1992-ben 200 millió forint volt éves szinten a hazai árverések összleütési ára, az elmúlt húsz évben ez több milliárdosra duzzadt. A hazai árverések forgalmának háromnegyedét adják a festmények, amelyek közül erősen felülreprezentáltak a magyar festők munkái. A csúcsleütések között is tetten érhető a piaci fellendülés. Míg az első kétmillió forint feletti leütés 1992-ben született, 2003-ban rekordnak számított Munkácsy Mihály: Poros út I. című olajfestményének 220 milliós leütési ára. A rekord 2012-ben dőlt meg újra a Virág Galériában Csontváry Kosztka Tivadar 1899-ben készített Traui tájkép naplemente idején című festményével, amely 240 millió (plusz 20%) forintért kelt el a Galéria karácsonyi árverésén. A festmény érdekessége, hogy korábban magángyűjteményben szerepelt, így hosszú idő után most lett először aukcionálva.
Az aukciós piacot évtizedekig a BÁV Zrt. tartotta monopóliuma alatt, szélesebb körben a 90-es évek elején indult el a műtárgyaukciók rendezése. Jelenleg két, a 90-es évek második felében alapított aukciósház emelkedik ki a galériák sorából: a Kieselbach Tamás által vezetett galéria és aukciósház, illetve a Virág Judit Galéria és Aukciósház.
A hazai műkereskedelemnek, becslések szerint, már legalább 80%-át az aukciós forgalom adja. Ám a töretlen felívelést megszakították kisebb megtorpanások. A 2008-as gazdasági válság hatással volt a műtárgypiacra is. Kieselbach Tamás 2009 után inkább a galériás értékesítésre összpontosított az árverések helyett, míg Virág Judit továbbra is megtartotta évi három aukcióját. „2007-ig fantasztikus fellendülés jellemezte a piacot, rohamos léptekkel, soha nem látott eredményekkel és aukciós árakkal ívelt felfelé a piac. A 2007-es év volt a legsikeresebb a műtárgy-kereskedelemben. A karácsonyi aukciónkat 1,2 milliárdos forgalommal zártuk, míg egy jó aukció jellemzően 700–800 milliós forgalmat generál. A válság lassan gyűrűzött be a hazai műtárgypiacra, amely egyébként is 2–3 éves késéssel reagál a nyugat-európai és amerikai piacokra. Volt olyan galéria, aki nem is rendezett aukciókat. Mi azt választottuk, hogy megtartjuk az évi 3 árverést, de lényegesen szűkített tételszámmal, tehát az addigi 250 tétel helyett, ami egy aukciót jelentett, ebben a periódusban 160–180 tételt árvereztünk. A kortárs piac is nagyon megszenvedte ezt az időszakot, a klasszikus piacon pedig a közepes árszinten, a középkategória szintjén érződött leginkább a válság. A minőséget és a kvalitást továbbra is jól el lehetett adni, ha nem is az aukciók keretében. A válság után 2012-től fokozatosan állt talpra a piac, de ami szembetűnő, hogy nagyon lecserélődött a vevőkör, főleg a válság után jelentek meg új vásárlók.”
A műtárgykereskedők véleménye szerint a műkincsek alapvetően középtávú befektetéseknek számítanak, és már 5–10 év távlatában kalkulálható profit realizálható egy ilyen befektetésből. Bár az élvonalbeli festőket sokan túlárazottnak tartják, így a 19–20. századi magyar festmények is inkább itthon forognak, mert belföldön, magasabb áron lehet őket értékesíteni, mint a külföldi piacokon. Virág Judit szerint mindig a minőség dönt, és mindig az számít. Szerinte az egyes tételekre érdemes koncentrálni, mintsem irányzatokra vagy iskolákra.

A hazai galeristák között ma már többen foglalkoznak műtárgybefektetési tanácsadással, köztük Kieselbach Tamás is, aki szerint a műgyűjtést bármikor el lehet kezdeni, de fontos, hogy avatott szemmel és kellő szakértelemmel közelítsünk a piachoz. Emellett a vezető magyarországi aukciósházak gyakorlatában a private sales is egyre fontosabb szerephez jut.

MŰKINCSKERESKEDELMBEN IS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK VEZET

Míg Európában 8 milliárd euró, addig az Egyesült Államokban 10–17 milliárd dollár az aukciósházak és galériák éves forgalma, ám a szakértők véleménye szerint ennél sokkal nagyobb pénz mozoghat a műkincspiacon, a nyilvánosságtól elrejtve. Az Egyesült Államokban bonyolódik a világ műkereskedelmének fele, ahol elkülönülnek a nappali (day sale) és a kiemeltebb esti (evening sale) árverések. A két legnagyobb aukciósház a Christie’s és a Sotheby’s, akik a 80-as évek óta lefedik a művészeti piacon mozgó befektetői tőkét. Akkoriban jelentek meg a japán befektetők is, akik a klasszikusok közül is főleg az impresszionisták iránt mutattak élénk érdeklődést. A csúcsot egy japán üzletember, Saito Ryoei tartja, aki 1990-ben 82,5 millió dollárért vásárolta meg Van Gogh Dr. Gachet arcképe című festményét, valamint 78,1 millió dollárt adott Renoir Bal au Moulin de la Galette című képéért. (A férfi később elrendelte, hogy a két festményt vele együtt helyezzék koporsójába, és hamvasszák el, ám ezt a kijelentését később cáfolta, illetve visszavonta.) Magyar vonatkozásban érdemes megemlíteni Munkácsy Mihály Mézeshetek című festményét, ami 1995-ben a Christie’s egyik New York-i árverésén 34.000 dollárért talált gazdára. A klasszikusok mellett a kortársak is szép eladásokat hoztak az utóbbi évtizedekben, így például Andy Warhol munkái is keltek el már 17 millióért.
A Sotheby’s-t és a Christie’s–t egyaránt Angliában alapították a 18. században, ám az óriássá duzzadt árverőházak azóta kinőtték Európát, így a Sotheby’s másik központja a kétezres évek óta Amerikában, New Yorkban található. 1993-ban az egymásra licitálást árkartellezéssel kívánta megoldani a két aukciósház, amit viszont 2000-ben lelepleztek, ez a bírság megfizetése mellett mindkét elnök és vezérigazgató lemondásával járt.
Mindkét ház biztosít akár egyéni, akár vállalati tanácsadást illetve megbízóik részére vételi és értékesítési döntéseket, de szerveznek pénzügyi- és hitelkonstrukciókat is. Európán belül pedig Svájcban, az UBS Bankház alapított külön üzletágat ügyfelei számára, hogy segítse őket műtárgypiaci befektetéseikben.

AZ ONLINE KERSKEDÉS LENNE A 2017-ES TREND?

Egy elemzés szerint a legfiatalabb gyűjtők jellemzően már online szeretnek vásárolni a műtárgypiacon is. Ez egyelőre az olcsóbb tételek esetében közkedvelt mód, de így is egy új vevőkör megjelenését prognosztizálja a szegmensben.
A mutargy.com kérdésére Sípos Dániel, a Biksady Galéria és Aukciósháztól jelezte az online értékesítések hazai térnyerését, ahogy Csonka Krisztián, a Darabanth Aukciósház szakértője is megerősítette az új trend térnyerését. „2017-ben azt várjuk, hogy az online aukciók még nagyobb teret kapnak, illetve arra számítunk, hogy a műtárgy- és aukciós piac minden szektora bővülni fog; a középkategóriás művek iránt éppúgy erősödik majd a kereslet, mint a csúcsdarabok iránt.” (Forrás: mutargy.com).
Virág Judit azonban nem hiszi, hogy az online kereskedés a közeljövőben átvenné a személyes kapcsolatokon alapuló, galériás és aukciós értékesítést. „A kvalitásos műtárgypiacon ebben nem hiszek. Soha senki nem fog úgy komoly összegekért műtárgyat vagy festményt venni, hogy nem nézte meg élőben. Biztos, hogy nőni fog a pár tízezres grafikai munkák esetében, de hogy a komolyabb műtárgyaknál nem fog megjelenni, abban biztos vagyok.”

(Forrás: BCM, mutargy.com)