Balázs János zongoraművésszel a sikerről, zene és lélek kapcsolatáról, tanításról és Cziffra Györgyről beszélgettünk.

Többször nyilatkozta, hogy hangszere, a zongora mágnesként vonzza, és szinte elválaszthatatlan tőle. Legszívesebben most is a zongora előtt ülne, és játszana?

Hároméves koromban kialakult egy mély kötődés köztem és a zongora között. Nem pótolja semmi más azt a hiányt, amit a zongora nélkülözése tud okozni. De ahogy az ember élete halad előre, és egyre több sikere is van, ami felelősséggel jár, a gyakorlással töltött órák száma egy idő után sajnos apadni kezd. Folyamatosan tudok zongorázni fejben. Van olyan darab, amit már húsz éve játszom, és az előadása nem okoz gondot. Viszont az, hogy hogyan játszom el, már nagyobb kihívást jelent, de ehhez nem feltétlenül kell zongora előtt ülnöm. Tudat alatt most is megy bennem a zene, ha egy pillanatra abbahagynánk a beszélgetést, biztos, hogy újra felerősödne. Mindig felerősítem és lehalkítom, de nem tudom annyira lehalkítani, hogy megszűnjön.

 

 

 

 

 

Más hangszer tanulása soha nem jött szóba? Például nagyapja, ha jól tudom, csellista volt…

A nagypapám fantasztikus csellista volt, de én másfél éves voltam, amikor ő meghalt, nem találkozhattam vele, ezért nem is tudott megbabonázni a cselló hangja – hiszen nem hallottam. Szeretem egyébként a vonós hangszereket, a cselló az egyik kedvenc hangszerem – természetesen a zongora után. Ha azonban azt mondanák, hogy soha többé nem zongorázhatok, és válasszak egy másik hangszert, akkor inkább nem választanék semmit, a lelkem annyira a zongora része, hogy egyszerűen nem tudnám megcsalni.

Külföldön és Magyarországon egyaránt ez a tendencia válik meghatározóvá?

Külföldön még inkább, mint itthon. A magyar közönséget nagyon szeretem. Ők mégiscsak Kocsis Zoltánon, Ránki Dezsőn, Schiff Andráson, Cziffra Györgyön nevelkedtek – rajtuk keresztül ismerték meg a klasszikus zenét. Amerikában vagy Ázsiában rosszabb a helyzet, egyre inkább iparcikké válik a komolyzene. Vannak világsztárnak kikiáltott zongoristák, akiket a magyar Zeneakadémiára talán fel sem vennének, annyira hiányzik belőlük az érzelmi töltet. Ugyanakkor lehet, hogy sokkal tisztábban zongoráznak, vagy sokkal gyorsabban, mint bárki Magyarországon. Külföldön szinte sportot űznek ebből. A magyar zeneképzés viszont szerintem nagyon sokat számít – számunkra kiapadhatatlan forrás, hiszen ezt továbbadom a tanítással is…

Cziffra György inspirálta a pályáján, meghatározó és jelentős művésznek tartja őt. Évente ad Cziffra emlékkoncerteket, és februárban megszervezte a Cziffra Fesztivált is. Miért fontos tudni, ismerni Cziffra György nevét és életművét?

Azonkívül, hogy nekem példaképem – persze azért is, mert zongorista vagyok –, szerintem ő mindenki számára példaértékű lehet. Szeretném minél több emberrel megismertetni a nevét, szeretném, ha tudnák, kiről neveztek el egy nagy fesztivált. A mai magyar fiatalság egyik legnagyobb veszélyének azt tartom, hogy nincs bennük kitartás, és rettentő pesszimisták. Nekik kell elmesélni Cziffra György hányatott sorsát, kitartását, a művészetbe és a fiatal tehetségekbe vetett hitét és motiváltságát. Az embert, aki egy olyan családba született, ahol a művészet szeretete fontosabb volt a napi betevőnél. Akit nyolcévesen felvettek a Zeneakadémiára. Aki galerikben „ténfergett”, bárokban lépett fel, hogy eltartsa a családját, de a közönség mégis felfigyelt rá, és csendben hallgatta. Aki megsínylette a világháború borzalmait, karját törték, kényszermunkára ítélték, és aki elvesztette harmincéves fiát. Akit életének utolsó szakaszában már semmi más nem érdekelt, csak az, hogy taníthassa a fiatal tehetségeket. Aki már csak adni akart – pedig a sors tőle nagyon sokat elvett… Ha ezt egy fiatalnak elmondom, vagy esetleg elolvassa Cziffra György: Ágyúk és virágok című könyvét, akkor utána át fogja értékelni, hogy valóban rossz-e neki, vagy sem. Ezenkívül Cziffra György a zongorázás magasiskoláját képviselte, hiszen ő maga alakította a technikáját, zseniális művész volt. Nem tudunk elég nagy jelzőket találni az ő tehetségéhez.

Fotó: Kiss András

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin ÉLENJÁRÓK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!