A Business Class Magazin életében legutóbb a Heineken versus Csíki Sör története kapcsán találkoztunk ekkora nyilatkozatstoppal a multinacionális cégek részéről, mint most a pszichológusok oldaláról. Forró a talaj sokak számára, nem lehetnek biztosak abban, hogy mit mondhatnak és mit nem az új BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) gyerekek integrálását szabályozó törvénnyel kapcsolatban, amelyről az említett szakemberek mellett pedagógusokat is kérdeztünk.

A szociológusok szerint a modern társadalmaknak három jóléti feladattal kell számolniuk, amelyeket nem, vagy csak nagyon nehezen sikerül megoldaniuk. Az ingatlanárak elérhetővé tétele mellett az egészségügyi és az oktatási rendszerek kielégítő szintű működtetése adja egy jóléti társadalom három alappillérét. A hármas egység hiányosságai hazánkat is nyomasztják, különösen az utóbbi kettő slágertéma a közbeszéd számára. Az elszomorító PISA-tesztek, illetve a magánegyetemeket szabályozó törvény (amely sokakat késztetett kormányellenes demonstrációra) még inkább az oktatás felé fordította a reflektorfényt a közelmúltban. Mindezek mellett a kormányzat a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel (BTMN vagy BTM) küzdő gyerekek sorsáról is döntött, amelyet az ellenzéki sajtó (köztük is elsőként a Népszava) lex Taigetosznak keresztelt el. A feszültség középpontjában az áll, hogy a BTM-es gyerekek a jövőben nem kapnak felmentést az osztályzás, és sok esetben az órák látogatása alól sem. Tehát ahelyett, hogy a „folyosóra kerülnének”, muszáj lesz társaikhoz hasonlóan teljesíteniük. Hiszen ezek a diákok (nem összekeverendő a sajátos nevelési igényű, vagyis SNI-s gyerekekkel) nem küzdenek szellemi vagy testi akadályokkal, nincs szervi károsodásuk, nem diszlexiások, diszgráfiások vagy diszkalkuliások, egyszerűen csak több figyelemre van szükségük. Az eddigi szabályozás lényegében kiskaput nyújtott azon szülők számára, akik látván, hogy gyermekük nem úgy teljesít, ahogyan társaik, BTM-es zavarra hivatkozva felmentést szerezhettek, ezzel megóvva a továbbtanulási esélyeket. Mégsem a szülői magatartással van elsősorban baj, hanem azzal a ténnyel, hogy sok esetben a pedagógusok nem tudnak a heterogén osztályban zavartalanul órát tartani úgy, hogy a „rosszcsont” gyerekeket lekössék, a lassabban haladókat felzárkóztassák és közben kellő figyelmet szenteljenek az átlagos vagy jobb képességű tanulókra is. Zászkaliczky Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának dékánja úgy nyilatkozott a Heti Válasznak, hogy azokban az országokban, ahol a közoktatás jól működik, nem létezik BTM-es kategória. De akkor mi a baj az új törvénnyel, amely nem hagyja, hogy a diákok legitim módon lógjanak az órákról?
A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) közleményben jelezte, hogy a törvénymódosítás csak akkor tekinthető előremutatónak, ha ahhoz a szakma által régóta igényelt proaktív intézkedéscsomag, módszertani fejlesztések, valamint a szakemberhiány problémájának megoldása is kapcsolódik – írta meg a Népszava. „Vitathatatlan, a mentesítés helyett a fejlesztésre kell koncentrálni. Ám számos olyan intézmény van, ahol messze nem teljesülnek a szükséges feltételek – olvashatóak Horváth Péter, NPK-elnök szavai a napilapban, amelyben a szerző azt is megemlíti, hogy a szabályozás alá „díszes” kategóriába tartozó diákok is belekerülhetnek, ezért különösen óvatosan kell bánni a törvény alkalmazásával. Tehát kijelenthető, hogy általánosságban nem a kezdeményezéssel kapcsolatban vannak aggályok, hanem az „időzítéssel”.

 

 

 

 

 

Veszteséges önbizalom

„Véleményem szerint nagyon fontos, hogy ne különböztessék meg a gyerekeket beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézségeik miatt. Ez szégyenérzetet okozhat, amely hosszú távon komoly lelki problémákat okoz számukra; csak fokozza hátrányukat és rombolja az önbizalmukat. Az SNI és a BTM sajnos sok tanár vagy szülő szemében stigmaként jelenik meg, holott ezek a kategóriák csupán arra hivatottak, hogy a fejlesztést vagy a speciális ellátást nyújtó szakemberekhez eljussanak a gyerekek és megkapják a szükséges támogatást. Ezek a diákok nem jobbak vagy rosszabbak a többieknél, csak hátrányaik a társadalmi elvárások tekintetében nagyobb akadálynak tűnnek a pedagógusok vagy a szülők szemében, mint ezen kategóriákba nem besorolható társaiké (hiszen senki sem tökéletes, és vannak dolgok, amelyekben kevésbé jó, mint a többiek), ezért igazságtalan lenne tőlük ugyanazt elvárni” – nyilatkozta lapunknak Juhász Dániel pszichológus. Álláspontja szerint esete válogatja, hogy a diákok mivel járnak jobban, könnyítésekkel, esetleg felmentéssel, vagy éppen valamilyen másfajta segítségnyújtással. Például ha nem azonosítható fejlődésbeli eltérés vagy más organikus ok, sokszor a hirtelen teljesítményromlás mögött pszichés vagy családi problémák azonosíthatóak, amelyek más ellátást igényelnek, ilyenkor például nincsen mindig szükség BTM-re vagy SNI-re. Fontos, hogy a megfelelő szakemberekhez jussanak el a gyerekek, akiknek megvan a felkészültségük ahhoz, hogy megfelelő diagnózist állítsanak fel és aszerint határozzák meg a szükséges segítségnyújtás vagy az enyhítés módjait, akár a felmentést is. Ezért egyedi minden eset.
„Van, amikor csak a felmentés segít. Ha egy gyereknek például organikus (idegrendszeri eredetű) problémája van, akkor ebből kifolyólag egy-egy tantárgyból a minimumszint teljesítése is irreális erőfeszítést kívánna tőle. A szakemberek minden gyermeket részletesen megvizsgálnak egy ilyen döntés előtt, és csak legvégső esetben javasolják a BTM vagy az SNI kategória megállapítását. Ez ráadásul sokszor a gyerekeknek és a szülőknek sem örömteli hír, amelynek hallatán ráadásul az ismerősök, osztálytársak vagy rokonok még a „fogyatékos” bélyeget is rásüthetik a gyermekre. Felmentést tehát nem jókedvükben adnak a szakemberek, és a szülők sem jókedvükben kérik azt. Ha pszichés szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor azt láthatjuk, hogy a mai versenyközpontú iskolákban a gyerekeknek óriási terhet jelent a teljesítményszorongás. A sorozatos iskolai kudarcok – mondjuk egy diszlexiás vagy diszkalkuliás gyermeknek – egész iskolai, később szakmai pályafutására, felnőtt éveire is rányomják bélyegüket. Egy SNI-s vagy BTM-es gyerek sokszor ugyanis hiába próbálkozik, sosem tud elég jól teljesíteni, és emiatt úgy érezheti, hogy kevésbé jó, mint mások. Ez az önértékelési probléma egész életét végigkísérheti és nehezítheti boldogulását, énképének egészséges fejlődését, valamint jelentős szorongáshoz vezethet, amely a pszichés tünetek egyik legfőbb kiváltó oka. Alapvető dolgunk mindannyiunknak, hogy óvjuk ettől az önsorsrontó körtől a gyerekeket. Ehhez egy fontos eszköz az iskolai felmentés, amely sokak elképzelésével szemben nem a kötelezettségek elkerülésének legitimálásáról szól, hanem pont az egyenlő esélyekről” – nyilatkozta a szakember.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin ÉN-KÉPZÉS című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!