Megélhetünk egy hobbiból? Fontos az üzleti terv kidolgozása? Szükség van befektetőkre a működéshez? Miért fontos a brandépítés? Egy garázsműhelyből induló, mára Európában is elismert magyarországi hajógyártó cég, a Flaar egyik alapítójával, Mezey Zoltánnal beszélgettünk álmokról és megvalósításukról.

A garázsból kitúrt autótól a cégalapításig

A Flaar azon sikeres vállalkozások egyike, amely nem kidolgozott üzleti tervek és befektetők segítségével valósult meg, hanem organikusan épült fel a hobbi iránti szeretettől a fogyasztói igények felismeréséig és azok kiszolgálásáig. Mezey Zoltán társtulajdonos és egyben a cég ügyvezető igazgatója érdeklődésünkre beszámolt a kezdeti nehézségekről, az ötlet megszületésétől a megvalósulásig. Déry Attila alapítótársával találkozásuk első pillanatában megtalálták a közös hangot. „Éltem-haltam a hajókért, ezért is doktoráltam a BME Polimertechnika Tanszékén, ahol kompozitokkal, üvegszálas és szénszálas anyagokkal foglalkozhattam. Akkor Attila a Pauger Kft.-nél dolgozott tervezőként és műhelyvezetőként, ahol tanszéki kollégáimmal – akik emlékeztek rá egy szakmai rendezvényről – egy üzemlátogatás keretében felkerestünk. Rögtön kiderült, hogy mindkettőnket ugyanazok a hajók érdekelnek, és elkezdtünk együtt dolgozni.” – emlékezett vissza Mezey Zoltán. Mint elmondta, Déry Attila éppen akkor fejezte be egy saját hajó építését, azt kezdték el lesablonozni azzal a tervvel, hogy készítenek maguknak egy könnyebb, kifinomultabb – és talán eladhatóbb – változatot. „Attila a Balaton partján töltötte a nyarakat, és fiatal korától hajómodelleket épített, majd hajókat újított fel, végül belekezdett egy saját tervezésű vitorlás megépítésébe. Míg én inkább az elméleti, ő a gyakorlati vonalon volt erős.” – magyarázta. Megtudtuk, hogy a kezdetekben nem gondoltak cégalapításra, csak amikor megkeresésekre munkákat kezdtek el vállalni, fogtak bele a vállalkozásépítésbe Budakeszin, Déry Attiláék családi házának egy kis pincehelyiségében.

„Amikor megvettük az első CNC-gépet, a garázsból kitúrtuk Attila szüleinek az autóját. Tényleg garázsműhelyként indultunk.”

 

– fejtette ki csillogó szemekkel, mosolyogva a társtulajdonos, hozzátéve, hogy az első műhelyüket végül Etyeken sikerült megvenniük 2009-ben, a válság hozta alacsony áraknak köszönhetően. Ma már Paloznakon is van egy műhelyük, ahol a hajós munkák folynak, míg Etyeken az ipari munkák és a szerszámkészítés zajlik.

„Miután létrehoztuk a céget – 11 évvel ezelőtt –, főként ipari munkákat végeztünk. Az első öt évben hajós területen csak áttervezésekkel, átalakításokkal foglalkoztunk. Arra nem volt anyagi fedezetünk, hogy piacra dobjunk egy saját modellt, amellyel megmutathattuk volna képességeinket és tudásunkat. Ennek híján viszont nehéz volt meggyőzni bárkit is, hogy képesek vagyunk nulláról egy komplett hajót megépíteni. Lépésről lépésre, lassan épült a bizalom irányunkba.” – mesélte Mezey Zoltán. Kérdésünkre, hogy gondoltak-e akkor befektetők felkeresésén, határozott nem volt a válasz, azzal indokolva, hogy mivel még vállalkozói gyakorlatuk sem volt, kellő piacismeret és önbizalom hiányában nem is fontolgatták ezt a lehetőséget. Felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan tudtak mégis megmaradni a piacon, főként az első években? Mezey Zoltán érdeklődésünkre kifejtette, hogy a CNC-gép segítségével, 3D-s modellek alapján bármilyen tetszőleges formát ki lehet alakítani, ezért bele tudtak kezdeni a szerszámkészítésbe is. „Sok ősmintát, szerszámot gyártottunk más hasonló profilú, ám nagyobb cégnek. Nekik a napi termelésben a darabszámokat kell produkálniuk, nincs idejük a szerszámkészítéssel szöszölni. Mi pont abban voltunk erősek, hogy átgondoltuk, megterveztük, formába öntöttük a szerszámokat, bele tudtunk menni az apró részletekbe.” – tudtuk meg a sikerük titkát.

„Amit alábecsültünk, az a brandépítés, a marketing és az értékesítés. Azt hittük, ha csinálunk egy olyan hajót, ami jobb, könnyebb, gyorsabb és esetleg még olcsóbb is, mint a többi a piacon, akkor az eladja önmagát, de rá kellett, hogy jöjjünk, hogy ez nem így működik. Ismeretlen kelet-európaiként nem egyszerű a nemzetközi piacra betörni.” – vallotta be a vállalkozás felépítésének gyengeségeit.

Szelet fogni a vitorlába

Idővel folyamatosan bukkantak fel olyanok – jellemzően megrendelők –, akik tulajdonrészért cserébe felajánlották a segítségüket, de a cégtársaknak végül mindig sikerült megoldani a problémáikat. „Volt egy megrendelőnk, aki szintén látott bennünk fantáziát, de annyira, hogy még a Flaar névre is le akart csapni. Akkor eszméltünk rá, hogy a jogi viták elkerülése érdekében a védjegyoltalommal is foglalkoznunk kell.” – emlékezett vissza. A kezdeti szakaszban a vállalkozás láthatóan nem tudatosan épült fel, egy szigorú üzleti terv mentén, hanem forrásszegény kis cégekre jellemző módon a tulajdonosok mindig csak reagáltak a körülöttük kialakult helyzetre. Mezey Zoltán elmondása alapján a nagy előnyük az volt, hogy mindig rugalmasan és gyorsan tudtak reagálni a megrendelői kérésekre, ezért egyedi munkák elvállalására is alkalmasak voltak. „Nem olyan régen jutottunk el odáig, hogy sokkal több tudatosságot szükséges vinnünk a vállalkozás üzemeltetésébe ahhoz, hogy az jól működjön. A cégméret növekedésével egyre fontosabbá vált az üzleti tervezés és a tervek végrehajtása, ami sajnos a rugalmasság csökkenését is eredményezi.”

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin PÉNZFORGATÓK című lapszámában! 
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!