Soha nem volt még ennyire sikeres a magyar film, soha nem látogattak ennyi magyar filmet a mozikban. Az elmúlt év két közönségfilmje, a Kincsem és A Viszkis hatalmas siker lett, nézőszámaik pedig rövid időn belül hatalmas rekordot döntöttek. De minek köszönhető ez az eredmény? Mennyit számít a marketing? És mennyit számít egy jó forgatókönyv? Egyáltalán mi a producer feladata a filmkészítés folyamatában? A BCM kérdez, a két sikerfilm producere, Hutlassa Tamás pedig válaszol.

Az elmúlt éveket tekinthetjük a magyar film egyik sikerkorszakának, az a tapasztalat, hogy soha még ennyien nem mentek be a mozikba egy-egy magyar filmért. Ön két közönségfilmet is producerként jegyez: A Viszkist és a Kincsemet. Jelenleg hol tartanak a nézőszámok?

A Viszkist 326 ezren, a Kincsemet 456 ezren látták eddig, ez valóban nagyon szép eredmény.

 

Egy darabig ezek a számok fokozatosan növekednek, aztán már csak lassabban. Ahogy a filmek egyre több moziból kikopnak, úgy érthető módon kevesebben nézik meg őket.

A közönségfilmek sikerei mellett a szerzői vagy művészfilmek sorra söprik be a nívós filmfesztiválok díjait, elegendő csak a Testről és lélekről Oscar-jelölésére gondolni. A közönségfilm és a művészfilm elválasztható abból a szempontból, hogy a nézők vagy a kritikusok meghódítására törekszik?
Az eredeti célkitűzés nagy valószínűséggel mind a két esetben ugyanaz, hogy minél többen megnézzék a filmet. Nehéz elképzelni, hogy egy rendező úgy induljon neki egy filmtervnek, hogy számára közömbös, filmjét hányan fogják majd megnézni. Ismerve a hazai és nemzetközi mozinézői szokásokat, valamennyire lehet előre sejteni, hogy egy-egy téma mennyi embert, esetleg, hogy kiket fog érdekelni. Pontosan megbecsülni persze nem lehet, de azt nagyjából tudni, hogy a könnyedebb téma, például egy vígjáték valószínűleg több embert sarkall a mozijegy megvásárlására, mint egy veretesebb, nehezebb drámai alkotás, amit sok esetben – szitokszóval – művészfilmnek hívnak.

Az Ön érdeklődése jobban kapcsolódik a közönségfilmekhez?
Nincsen bennem semmilyen elhatározás vagy elhatárolódás ezzel kapcsolatban. A legideálisabb, és egyben eddigi egyetlen sikerünk ebből a szempontból a Kontroll volt, amit a külföldi fesztiválokon és a kritikai körökben is nagyon jól fogadtak, de a moziban is sokan megnéztek. Hozzáteszem, hogy A Viszkissel is valami hasonló történt. A külföldi fogadtatása persze nem mérhető a Kontrolléhoz, hiszen talán túl lokális a téma ahhoz, hogy a külföldi kritikusokat izgalomba hozza. Az ideális azonban mégiscsak az, hogy legalább ott, ahol készült, sokan megnézik, de egyébként ki lehet vele lépni egy másik közönség elé is. A szakmai visszajelzések ezt igazolják.

A kiválasztás pillanatában általában már tudjuk azt, hogy milyen karriert szánunk az adott filmnek, mert ez már a forgatókönyv korai szakaszában kialakul.

Tehát fontos az, hogy már a film témája vagy a forgatókönyv felkeltse az érdeklődését?
Mindenképpen az az elsődleges, hogy a forgatókönyv számomra érdekes legyen, jó forgatókönyv nélkül nehezen tudom elképzelni, hogy a filmet érdemben képviselni lehet, vagy éppen küzdeni lehessen érte. Legtöbb esetben sokat kell harcolni azért, hogy a megfelelő finanszírozást és körülményeket elő lehessen teremteni.

A Viszkis és a Kincsem kapcsán mik voltak azok az eszközök, amelyek a magyar filmek iránt kissé érdektelen hazai közönséget becsalogatták a mozikba?
A két film alapján azt a következtetést tudom levonni, hogy jobb, ha olyan történetet kínálunk a nézőknek, amihez valamilyen formában kapcsolódni tudnak. A Viszkisnél ez eléggé egyértelmű volt: a főszereplő egy létező, a nem olyan távoli múltban megismert ember, akihez valamilyen viszony fűzi a magyar nézők sokaságát. Általában már félsiker, ha kapcsolódási pontot találunk a film témája és a nézők között. A Kincsem is ilyen: sokan hallottak erről a lóról, ismerik a legendáit. Ez a kapcsolódás szerintem az első számú belépő. A második a film megjelenése, kvalitása.

A két film kapcsán bebizonyosodott, hogyha a nézők olyan hollywoodi minőséget kapnak, mint amit megszoktak, akkor hasonló élményeket tudnak átélni a magyar alkotások láttán is.

A bemutatás után az is egyértelmű volt, hogyha megfelelő anyagi forrást tudunk biztosítani a kommunikációhoz és a marketingtevékenységhez, vagyis a film hírét minél több emberhez el tudjuk juttatni, és így pont időben felkeltjük az érdeklődésüket, akkor el lehet érni, hogy ezek az alkotások nézettek legyenek. Persze fix receptek nincsenek. Vannak együttállások, amiket megpróbálunk felismerni annak érdekében, hogy eljuttassuk a filmet a közönséghez, de hogy végül valóban hogyan jut el, arra nincs garancia.

Egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy egy jó előzetes összevágása külön szakmát igényel, és hogy valójában ez inkább a producer feladata lenne, mintsem a rendezőé, mert ő az, aki jobban össze tudja kapcsolni a filmet a közönséggel, és jobban tud figyelni az eladhatósági szempontokra. A rendezők sok esetben mégsem engedik ki a kezük közül a trailer összeállítását. A Viszkis és a Kincsem kapcsán hogyan történt ez a folyamat? Mennyire kapott szabad kezet, és mennyire kellett kompromisszumokat kötnie a rendezőkkel?
Mind a két esetben az eredmény kompromisszumon alapult, vagyis inkább azt mondom, hogy közös egyetértéssel született meg. Sikerült elérni, hogy egy külső szem, egy ezen a területen járatos társaság kapja meg a feladatot, hogy előzeteseket készítsen. Egyik esetben sem a rendező csinálta, nem is a film eredeti vágója, hanem egy külső csapat, akik egyébként most már hosszú ideje csak ezzel foglalkoznak. A hatásos előzeteshez valóban segít egy másik szemlélet.

Volt olyan korábbi helyzet, amikor emiatt konfliktusba keveredett?
Ez egy érzékeny kérdés. Mindig az éppen aktuális helyzetben résztvevő személyektől függ, hogy mennyire tudnak megegyezni. A rendezőknek érthető okokból erős késztetésük van arra, hogy minden pillanatot felügyeljenek, mert rengeteg időt és energiát tesznek bele egy filmbe. Attól tartanak, hogyha nem az ő felügyeletük alatt készül például egy előzetes, akkor a film éppen a legfontosabb, döntő pillanatban, az eladásnál sérülhet vagy az egész munka veszítheti értelmét egy esetleges hiba folytán. Ilyenkor meg kell egyezni abban, hogy többet segítünk a filmnek, ha az előzetest egy külső szem készíti. Természetesen a tervet meg kell mutatni a rendezőnek, lehet róla beszélni, és természetesen akár változtatásokat is kérhet.

Ön sosem vágyott arra, hogy rendezzen? Korábban színházrendező szakra is felvételizett.
Azt nem állítom, hogy soha nem vágytam rá, vagy nem fordult meg a fejemben, de azt gondolom, hogy az egy másik szakma, amihez meg kell érni. Röviden válaszolva, ez most nem szerepel a közeli terveim között.

Jelenleg milyen kultúrája van itthon a produceri szakmának? Mennyit változott a presztízse az utóbbi években, és hova érdemes fordulni annak, aki producer akar lenni?
Furcsa a helyzet a producerséggel kapcsolatban – a szakmának az a megnevezése, hogy producer valójában nem létezik sehol, például az úgynevezett filmtörvényben sem. A korábban teljesen állami finanszírozásban készülő filmek, televíziós produkciók valahogy nem igényelték ezt a pozíciót. Mindeközben persze ezt a tevékenységet valakik elvégezték, akiket a televízióban főszerkesztőnek vagy dramaturgnak hívtak. A filmgyártásban stúdióvezetőknek nevezték ezeket a személyeket, akik mai értelemben véve produceri tevékenységet végeztek. A producer elnevezés a rendszerváltással egy időben jelent meg a stáblistákon és a köznyelvben. Kicsit zavarban is volt a szakma, hogy hirtelen kikből is lett producer. Mert vagy a rendezőnek volt olyan ambíciója, hogy a kreatív munkán túl foglalkozzon a finanszírozási és szervezési, praktikus ügyekkel is, vagy pedig a gyártásvezetőknek voltak olyan törekvéseik, hogy a praktikus ügyeken túl a kreatív területre is bemerészkedjenek. Tulajdonképpen ennek a két területnek a feladataiból sok mindent a producer végez. Akkreditált, egyetemi producerképzés itthon most nem létezik. Mindenkinek van arra a lehetősége, hogy az oktatási tervébe valamilyen mértékben beleépítse tantárgyként, de csak így tud megjelenni, önálló szakként nem. A dramaturgok ma is hallgatnak kreatív produceri órákat, de ez csak néhány óra a sok közül. Ezalatt persze sok mindent át lehet adni a diákoknak, és igyekszünk is ezt megtenni.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin PLAKÁTVAGÁNYOK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!