A Business Class Magazin elsősorban az üzleti élet nagyágyúit kapja diktafonvégre, azonban havi témánk, a média aktualitásainak és változásainak bemutatása nem lehetne teljes anélkül, hogy egy ízig-vérig véleményvezér médiaszemélyiséget ne kérdezzünk meg. A mindig sarkos álláspontot képviselő publicista, influencer Puzsér Róbertet lapunk főszerkesztője és felelős szerkesztője faggatta. Figyelem, szókimondó tartalom következik! 

Ön már a YouTube és a Facebook berobbanása előtt influencer volt. Számos platformon és területen otthagyta kéznyomát, legyen szó kulturális, közéleti vagy éppen politikai témákról, mégis médiamunkásságának melyik szegmensére a legbüszkébb?
A Hét Mesterlövésze című rádióműsoromra vagyok a legbüszkébb, az a legjobb minőségű munka, amit kiadtam a kezemből. Ahogy kultúránkban egyre előrébb lép a YouTube és egyre hátrébb a televízió, úgy próbálok ehhez én is alkalmazkodni. A jelenlegi tévés munkáimat is részben már ide készítem – a tévé a premier, a YouTube az archívum helye.

Közben a Facebook-oldala is meglehetősen aktív.
A Facebookkal más a helyzet. Nemrég jött a bejelentés, hogy a Facebook megszűnik szociális agóra lenni, és a fentről lefelé zajló kommunikáció tere lesz. Úgy gondolom, ennek az az oka, hogy az elit felismerte: itt az ő bőrére is megy a játék. A #metoo annyira elszabadult, hogy a gazdasági és médiaelit úgy érzi, elveszíti a kommunikáció diktálásának monopóliumát, illetve befolyását a társadalmi és kulturális folyamatok felett. Meglátásom szerint történt egy megegyezés a globális elit és a Facebook-vezér Mark Zuckerberg között. Zuckerberg kétségtelenül egy hatalmas, gazdag és rendkívül befolyásos ember, hiszen a világ legnagyobb médiumának tulajdonosa, de a globális pénzügyi és kommunikációs elit azért hatalmasabb, gazdagabb és befolyásosabb nála. Zuckerberg algoritmusai mostantól azoknak az oldalaknak az eléréseit támogatják majd, amelyek tulajdonosai fizetnek neki. És itt nem aprópénzről van szó: Magyarországon legfeljebb tíz olyan Facebook-celeb van, aki megengedheti magának annak az összegnek a kiadását, amelyet Zuckerberg elvár. El tudom képzelni, hogy mondjuk Kasza Tibi, aki már egy jelentős profitot termelő cég, ezt meg tudja fizetni. A jövő erről szól: a multinacionális részvénytársaságok kommunikációs felülete lesz a Facebook. Azok a kisebb oldalak, amelyek a #metoo forrásai és motorjai, amelyek ezt a guillotine-nal zajló közösségi kasztrálást végzik, kiszorulnak a Facebookról. A genderideológia és a #metoo szelleme a jövőben is belengi majd az internetet, de a köztérről eltűnik a guillotine. Hogy őszinte legyek, én rendszerint nem az elit, hanem a plebsz pártján állok, ezúttal azonban nem. Szedjék csak szét azt a guillotine-t, és takarítsák el! 

Ennek milyen hatása lesz a hírportálok működésére?
Javítani fogja a helyzetüket, hiszen a Facebook mára gyakorlatilag tönkretette az online médiát, száz kattintásból nyolcvanötöt elszippantott a webes portálok elől. Ezeknek a kattintásoknak a zöme úgy néz ki, hogy visszatér a híroldalakhoz. A kisebbek esélyeit viszont nagyon is rontja majd az új helyzet, ők ugyanis eddig a Facebook révén találták meg a közönségüket: amikor egy portál frissült, a Facebook volt a reklámfelülete – ez most elvész. Persze a giga-híroldalak nem sínylik majd meg a változást, de sokaknak nem lesz pénzük, hogy Zuckerberget kifizessék. Úgy gondolom, hosszabb távon vissza fognak térni a kattintások. Lesznek olyan portálok, amelyek azonnal kiszáradnak, és lesznek, amelyek túlélnek. Ötből egy kattintás megmarad a Facebookon, a további négyért pedig beindul a küzdelem, ezek zömét a nagyobb híroldalak szippantják majd fel.

 

A napokban erős kritikai felhanggal írt egy blogbejegyzést a 444.hu és az Index szerkesztési módszereiről, az ott felsoroltakon túl Ön szerint jól működik az ellenzéki média?
A kormánymédiánál feltétlenül jobban, hiszen ott szellemi segédmunka zajlik. Az ellenzéki médiában ezzel szemben van újságírás, amely ugyan bőven hagy kívánnivalót maga után, de legalább újságírásról beszélünk. Amikor egy portálnak minden cikke egy irányba mutat, és mindegyikből kibűzlik a kormányzati propaganda, az semmiképp sem újságírás. A kormánymédia nem ír semmi másról, csakis arról, ami a Fidesznek a szavazatszerzéshez kell. Ez nem sajtó, hanem hol kockacukor, hol husáng a hatalom kezében: a határon kívüli világ rettenetes, a határon belül minden békés és nyugalmas. A migránsok támadnak, a határkerítés viszont áll. A világ beszűkül erre a végtelenül felszínes és nyomorultul sekélyes tengelyre. Ez már nem média – ez nettó propaganda.

Ön hol helyezkedik el ezen a tengelyen? 10 évvel ezelőtt újságírói minőségben már jelen volt a Hír TV-n, most pedig saját műsort vezet ugyanott.
A kettő között egy sötét és mély gettóba kerültem: teljesen kiszorultam a közéletből. 2004-től 2008-ig fokozatosan begettósítottam magam a kurzusok közti térben. Az RTL Klub Csillag Születik című szórakoztató műsora helyezett vissza a tömegkommunikáció tengelyére.

Az alapelvei változtak?
Nem. Tizennégy éve attól függetlenül vagyok ellenzékben, hogy épp ki van hatalmon. Úgy gondolom, hogy ez az értelmiségi alapállás. Ha nagyon elégedett lennék a kormánnyal, akkor se volnék kormánypárti, mert azzal feladnám a függetlenségemet – anélkül pedig egy polgár nem polgár többé, hanem jobbágy. Ha nagyon elégedett lennék a kormánnyal, akkor egy olyan ellenzéki volnék, aki rendszeresen leírná, milyen elégedett a kormánnyal. Nem a hatalomnak, és nem az olvasónak, hanem az igazságnak tartozom azzal, amit leírok vagy kimondok. Ha pedig meg kell vonni az igazság mérlegét, akkor ki kell mondani, hogy Orbán Viktor a migráció kérdésében Európában egy rendkívül progresszív álláspontot képvisel. Csakhogy Orbán Viktor két éve még Közép-Európa legnagyobb óriásmecsetét akarta felépíteni Budapesten, miközben én meg a kollégáim épp arról beszéltünk, hogy az iszlám Nyugat-Európában milyen súlyos veszélyeket hordoz. Az álláspontok mára közeledtek, mert Orbán Viktor végre azt mondja, amit én négy-öt éve.

Ha már Orbán Viktor. Nem tart attól, hogy a választások után nem lesz olyan médium, ahol dolgozni tudna?
A YouTube ott lesz.

A klasszikusokra gondolok.
A hagyományos tömegmédia így is, úgy is összeomlik – ez elkerülhetetlen. Ahhoz a trendhez képest, amelynek során az internet átveszi az újság, a tévé és a rádió helyét, Orbán Viktor nem tényező, és nem tud annyi pénzt lopni, hogy azzá váljon. Lehet, hogy az én személyes átállásomat előre tudja hozni néhány évvel, de nem miatta vagy a kormánya miatt lesz vége a tévés karrieremnek.

Mennyire fontos Önnek a televízió?
Ha fontosabb lenne nekem a médium, mint a tartalom, akkor most alighanem az RTL-en vezetnék valamilyen vetélkedőt. Nem a tévéhez kötődőm, és ahhoz rendelem a tartalmat, hanem épp fordítva. Ha Simicska Lajos segít legyártani az én víziómhoz tartozó tartalmat, díszlettel és stábbal, fizeti az adót, és mindenkit becsatornáz a koncepcióm alá, akkor én erre nyilván azt mondom, hogy jó. Akkor ott lesz az a tartalom a tévében, amelyet eddig a netre gyártottam, én pedig örülök, hogy eggyel igényesebb formában tudom megvalósítani a koncepciómat.

Amikor elfogadta a Magyar Nemzet és a Hír TV felkérését, nem ütközött morális aggályba?
A morál kérdése ott vetődik fel, hogy mit gyártok, és nem ott, hogy hova.

Az MTVA-nak azért nem csinálna műsort?
Ezt a műsort legyártanám oda is. Sőt, ha az MTVA megbízna, hogy egy olyan szigorúan politikamentes, kulturális műsort készítsek, amilyet csak akarok, mondjuk legyárthatnék egy filmkritikai magazint, amihez megkapnék minden szükséges erőforrást, akkor legyártanám. Persze ettől még továbbra is leírnám a véleményemet a Facebookon a közélet ügyeiről – az pedig nekik nem férne bele, hogy a kulturális arcuk egy másik orgánumon bírálja a politikájukat, úgyhogy rövid úton kirúgnának. Maradjunk abban, hogy ilyen felkérésre nem számítok. Mindenesetre nem csinálnék elvi kérdést abból, hogy ki működteti a csatornát. Nem az minősíti a munkámat, hogy miközben beszélek, a fejemtől kicsit feljebb a sarokban milyen logó látható, hanem az, hogy milyen mondatok hagyják el a számat, milyen tartalmat szolgáltatok. Szerintem így kéne hozzáállni a médiához. Nem hiszem, hogy Hajdú B. István – aki a legkiválóbb szakkommentátor Magyarországon – felelős volna a meccsek szüneteiben leadott gyalázatos propagandablokkokért pusztán mert az M4 Sporton kommentál.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin PLAKÁTVAGÁNYOK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!