Koncerten, meccsnézés közben, valamint futás után. Hogy micsoda? Többek között ez is szóba került a szakemberrel folytatott beszélgetésünk során, hiszen az alkoholmentes termékek piaca az elmúlt években nagyot ugrott, és nemcsak az íz fejlődése miatt, hanem a kiváló tápanyagtartalmának és hidratáló hatásának köszönhetően is, legalábbis ezt vallja Palkó András, a Heineken Hungária marketingigazgatója. Elmondása szerint a társaság nem akarja kiszorítani a kisüzemi gyártókat a piacról, hiszen jól megférnek egymás mellett. Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben komposztálható, növényi alapú poharakból fogjuk inni a sört műanyag pohár helyett, valamint azt is megtudtuk, hogy a tavalyi évet az ominózus Csíki–Heineken-ügy ellenére is jól zárták.

 Az alkoholos vagy az alkoholmentes söröket kedveli?
Alapvetően az alkoholosakat, amelyeket a barátaim társaságában szoktam fogyasztani. Ugyanakkor mostanában sokat sportolok, amely után a citromos radler nagyon jólesik.

A német téli olimpiai csapat tagjai előszeretettel fogyasztottak alkoholmentes sört a torna során, amelynek kiváló hidratáló hatása van. Továbbá ezen termékek piaca tavaly másfélszeres bővülést ért el, amit szakértők azzal magyaráztak, hogy az íz megközelítette az eredeti változatét.
Én ezt kettéválasztanám. Van a klasszikus alkoholmentes sör, amely tekintetében sokat léptünk előre az elmúlt években. A Heineken 0.0 ízben ugyanolyan, mint a hagyományos. Ugyanakkor a vitamin-, ásványianyag- és alacsony szénhidráttartalma miatt nagyon jó sportolás utáni ital. A Nielsen – és a Heineken – az alkoholmentes radlereket is ebbe a kategóriába sorolja. A radler egyébként úgy jött létre, hogy a németek és az osztrákok biciklisták kedvéért söröket üdítőkkel kevertek össze, így az első változat alkoholos volt. Most már többen isznak alkoholmentes radlert, ami a természetes gyümölcstartalom miatt gyors felszívódású szénhidrátot tartalmaz.

 

Jelenthet akkor ez a jövőben új piacot a sörgyártók számára?
Németországban a triatlonok végén a szervezők alkoholmentes Erdinger búzasört szoktak adni a befutóknak. A címkéjén is azt emelik ki, hogy ez egy izotóniás, magas vitamintartalmú ital. Magyarországon még nem jutottunk el ide.

Nehéz lenne a sört a sportitalok szegmensében érvényesíteni?
Ez még nagyon messze van. Mi már azzal is nagyot léptünk előre, hogy az alkoholmentes radlereinket egy lapon említik az üdítőitalokkal.

A sörkülönlegességek viszont már nincsenek messze. A Heineken a közelmúltban jelentette be, hogy piacra dob egy magasabb alkoholtartalmú, tequilával ízesített terméket, a Desperadost. Ugyanakkor a konkurencia is próbálkozik hasonlóval, elég az Asahi Super Dryra gondolni.
Ha kicsit visszalépünk az időben, akkor az látszik, hogy a 90-es évek egy az egyben a borról szóltak. Elindult egy forradalom, a korábbi évek tömegtermelése után hirtelen mindenki elkezdett jó borokat készíteni. Erre épült rá a 2000-es évek elején a pálinka, az is felfutott. Ez most a sörnél is bekövetkezett. A mélypont az EU-csatlakozás környékén volt, amit később megspékelt a válság. Az olcsó és rossz minőségű, részben import, részben helyi gyártású sörök elárasztották az országot. Ebből lábaltunk ki az elmúlt pár évben, van egy komoly fejlődés a sörtudatosság tekintetében. A fogyasztók elkezdték megérteni, hogy mit is isznak. Most már nemcsak arról van szó, hogy „kérek egy sört”, hanem beszélgetünk platóról, szárazanyag-tartalomról, hazai alapanyagról. Ezt több dolog vezeti: van egy általános minőség felé fordulás, amely nemcsak a söröket érinti, hanem szinte mindent. Továbbá nem megkerülhető ebben a kézművesek szerepe, akik elindították ezt az egészet, mindenkinek a nagy örömére. Nekünk az a szerencsénk, hogy a Heineken 350 márkát tudhat magáénak világszerte. Nagyrészt ezek prémium cikkek, nem mellesleg a helyi fejlesztésekben is nagyon jók vagyunk. Szeretünk magunkra úgy tekinteni, hogy mi időben ültünk fel erre a vonatra:

a Soproni Ipa volt az első ilyen termékünk, ezzel rögtön komolyabb sikert tudtunk elérni.

Az Asahi Super Dry egyébként kicsit más történet, az alapvetően nem egy sörkülönlegesség. Annak a logikus következményeként lett a portfólió része, hogy a Dreher az Asahi Breweries tulajdonába került.

A 350 márkából mennyit forgalmaz a Heineken Magyarországon?
Az a célunk, hogy a fogyasztóknak minél szélesebb választékot tudjunk kínálni a kapacitásunk figyelembe vételével, 15 márkával elég jól működünk. Az elmúlt években viszonylag nagy sikerrel mazsoláztunk a nemzetközi portfólióból. Behoztuk a Krušovicét, amely egy régi tradicionális cseh sör. Ugyanakkor két belga termékkel, az apátsági Affligemmel és a gyümölcsös ízesítésű Mort Subite-tel, illetve az olasz Birra Morettivel is büszkélkedhetünk. Általában azokból az országokból szemezgetünk, ahol hasonlóan magas színvonalú a sörkultúra.

Számíthatunk még hasonló különlegességekre?
Mindenképpen.

Említette, hogy a kézműves söröknek a forradalomban komoly szerepük van, hozzátéve, hogy „mindenki nagy örömére”. Ironizált?
Egy kicsit sem. A hazai piacon három nagy sörfőzde van, a Soproni, a Borsodi és a Dreher, vagy ha az anyavállalatokat nézzük, akkor a Heineken, az Asahi és a Molson Coors. Emellett jelentős szerepe van a Pécsi Sörfőzdének, amely korábban az Ottakringer tulajdonában volt, valamint a Carlsberg is jelen van egy importportfólióval. Az, hogy egy ilyen kicsi piacon ennyi szereplő van, azt eredményezi, hogy a versenytársak folytonos árversenyben vannak egymással. Nagyon jót tett, hogy új referenciaárként megjelentek a kisüzemi sörök. Amíg mi 200 forintos sörökkel harcoltunk, addig megjelentek más kategóriájú, teljesen más ízvilágú termékek. Nagyon hálásak lehetünk nekik, mert ők indították el ezt az új hullámot. Mi ezt azért tudjuk meglovagolni, mert ők nem tudnak nagy mennyiségben stabil minőséget, elérhető áron előállítani. Mi ebben vagyunk erősek.

Nem visznek el fogyasztókat a kisüzemi sörgyártók?
Az, hogy valaki mindennap tíz különböző kézműves sört igyon, nagyon valószínűtlen. Egy átlagfogyasztónak csak ritkán, különleges alkalmakkor fér az bele, hogy egy korsó vagy pohár sörért ezer forint körül fizessen. A hétköznapokon általában Soproni IPA-t vagy klasszikus lágert isznak. Nagyon jól megfér egymás mellett a két piac. Mi azért lehetünk számukra hasznosak, mert a jelentős elérhetőségünkkel segítünk terjeszteni az üzenetet, amit ők képviselnek.

Az sem ritka, ha egy kisüzemi sörgyártó összebútorozik egy nagyüzemivel. Ilyen például a Carlsberg együttműködése a Horizonttal, amelynek értelmében az előbbi lett az utóbbi kizárólagos forgalmazója.
Mi is gondolkozunk ilyenekben, nemzetközi szinten nagyon sok ilyen példa van. Az Egyesült Államok egyik meghatározó kézműves sörfőzdéje, a Lagunitas már részben a Heineken tulajdonában van. Angliában és Ausztriában is vannak hasonló esetek, és Magyarországon is van egy együttműködésünk, a fertőrákosi Villa Racus Kézműves Udvar segít a soproniaknak abban, hogy a prémium termékeinket le tudják náluk főzni. Továbbá meg szeretnénk honosítani a magyarországi komlótermelést, amelyben a Yeast Side Sörfőzde Lados Péter vezetésével együttműködik velünk. Ha ez sikerül, akkor piacra dobunk egy limitált kiadást, kizárólag hazai komlóból. És hogy ne csak profi együttműködésekről beszélgessünk, júliusban hirdettünk meg egy kezdeményezést, amelynek célja, hogy a fogyasztók főzzék meg a jövő Soproniját.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin POPSZAKMA című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!