A Human Telex Consulting jóvoltából beszélgethettünk Budapesten dr. Jack Phillipsszel, a ROI Institute elnökével, aki elmagyarázta a ROI (Return on Investment) módszer miértjét és hogyanját. A nemzetközileg legelterjedtebb értékelési rendszert többek között az ENSZ, az NSA és több kormányzat is használja, és abban nyújt segítséget vezetőknek és szervezeteknek, hogy összehangolja az egyes fejlesztéseket és projekteket a szervezeti igényekkel, rámutatva azok hatékonyságára, igazolva a költségvetési igényeket, és fokozva a projektek támogatottságát. És persze azonosítja a kevésbé hatékony programokat is, így segítve a további tervezést.

Szakdolgozati témából önálló intézmény

Return on Investment: a beruházások megtérülése. Így fordíthatnánk a ROI betűszóval illetett amerikai módszertan elnevezését, amely mára meghódította az egész világot. A programot kidolgozó szakember, dr. Jack Phillips azonban egészen más pályán indult el, mielőtt megalapította a ROI Institute-ot, és hetvenöt könyvet publikált a témában. A szakember a nyár elején érkezett Budapestre, egy konferenciára a Human Telex Consulting szervezésében, amely vállalat a ROI hazai képviseletét is ellátja. Így nyílt lehetőségünk beszélgetni Mr. Phillipsszel, aki elárulta, hogy bár 25 éve alapította meg intézetét, első tanulmányának elkészítése 40 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Akkoriban egy repülőgépipari cégnél dolgozott, ahol mérnökök képzésével foglalkozott. Itt mérte meg először egy program ROI-ját, amikor azt vizsgálta meg, hogy az egyetem mellett a cégüknél dolgozó mérnökhallgatók a szakmai gyakorlatuk miatt ugyan egy évvel később végeznek az egyetemen, a módszernek köszönhetően mégis sokkal nagyobb szakmai tapasztalatra és gyakorlati ismeretekre tettek szert, ráadásul diplomájuk megszerzése után is jobb kezdő fizetést kaphattak a céghez kerülésükkor. „350 diákkal indítottuk el a programot, 16 egyetemmel együttműködésben. Egyik nap a főmérnök megkérdezte, hogy ki tudnám-e számolni neki a befektetésünk értékét, hogy mit hozott ez a program a konyhára. Egy szóval: tudni akarta a szakmai gyakorlat ROI-ját. Abban az időben éppen statisztikából másoddiplomáztam, és az abszolváláshoz szükségem volt egy szakdolgozattémára. Ezt a projektet választottam. Kiszámoltam és megmutattam a főmérnöknek a program anyagi megtérülését, vagyis a financiális ROI-ját, és ő nagyon elégedett volt az eredményekkel.” Mr. Phillips szerint, ha rá tudunk mutatni egy tevékenység hatására, ideértve akár annak anyagi hasznosságát, az segít támogatni az egyes döntéseket, és segít felismerni azt, ami nem működik. „Ebben az első projektben megmutattam a csapatnak azt, ami nem működött jól, így kijavíthatták, és még sikeresebbé tehették a programot. Így az eredeti tanulmányomból sokkal nagyobb eredmény született.”

 

NGO-któl vallási intézményekig

A módszertan persze sokat finomodott az évek során, és bármelyik üzletág számára implementálhatóvá vált. „Egy vezetőhöz többféle beruházási kérés érkezik, de a forrásokból ki kell tudnia választani azt, amelyikbe a legérdemesebb invesztálni. Ez a folyamat megadja azokat az adatokat, amelyek szükségesek egy-egy ilyen döntéshez. Legyen szó egy új technológiáról, egy új marketingstratégiáról, emberierőforrás-befektetésekről, rendszerszintű változtatásokról, ez egy olyan módszer, amellyel megismerhetővé válik a ráfordítás haszna.” A ROI mára a világ legelterjedtebb értékelési rendszere, a világ 30 kormánya használja, valamint a legnagyobb NGO-k (non-governmental organization, civil szervezet), mint például az ENSZ, továbbá az USA-ban a Fortune 500 vállalatok mintegy háromnegyede. „A cégek mellett egyetemeken, egészségügyi intézményekben, sőt még vallási intézményekben is használják a módszert. Ez logikus következmény, hiszen bármit is csináljunk, az képvisel egy értéket, amely hatással lesz az egészre.”

A ROI-t tehát számos intézmény, vállalat, civil szervezet vagy éppen oktatási intézmény tette magáévá az elmúlt évtizedekben, amelyek közül a legfontosabb példákat maga az intézmény vezetője részletezte. Az ENSZ-szel például akkor kerültek kapcsolatba, amikor egy komoly adományozó 100 millió dollárral támogatta a szervezetet, hogy így segítse az afrikai csecsemőhalandóság csökkentéséért tett intézkedéseiket az Egészségügyi Világszervezeten és más ügynökségeken keresztül. Két évvel később a szervezetnek jelentést kellett adnia arról, milyen eredményeket értek el a térségben. A donor érdeklődött, hogy az eredményekhez további adományozók is hozzájárultak-e, és amikor igenlő választ kapott, arra volt kíváncsi, hogy kimutatható-e, hogy az ő támogatása ebből hányadrészt járult hozzá a cél eléréséhez. Az ENSZ nem tudta elkészíteni az adományozónak a kért beszámolót, aki ezért visszavonult, és nem támogatta többé a szervezetet. „Ezért fogadta el az ENSZ a folyamatot, és további 17 szervezetük is alkalmazta a módszert, így például a Világélelmezési Program és az ENSZ békefenntartó szervezetei is.”

Az Egyesült Államok három legnagyobb csomagszállító vállalata, a DHL, a UPS és a FedEx is évek óta használja ezt a módszertant. „A FedExnek bemutatjuk a technológiájuk értékét, hiszen évi egymilliárd dollárt költenek el a fejlesztésére. A UPS-nek 450 ezer alkalmazottja van, vezetési programokat, az új futárok kiképzését, az embereikbe befektetett energia és pénz értékét mérjük neki. A DHL-nek vannak kifejezetten a HR-hálózatát érintő programjai, amelyek egy regionális képzési rendszert foglalnak magukba európai vonatkozásban, őket is támogatjuk a módszerünkkel. És ez a három példa jól mutatja, hogyan alkalmazható a technológia és az ipar területén a módszertan.” De többféle kormányzati szervezetnek is dolgoznak, az NSA (National Security Agency, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség) például programot indított a saját kommunikációs szakembereinek. „Azt szerették volna elérni, hogy a nagy potenciájú munkavállalók a cégüknél maradjanak, ezért mesterdiplomát ajánlottak számukra a George Washington Egyetemen, információs tudományok szakon. Befektettek a munkavállalóikba, lehetővé téve azt, hogy a mesterképzést az ügynökségi idő keretében szerezhessék meg, amelyet ráadásul teljes egészében az NSA fizetett. Mi kiszámítottuk nekik a program megtérülését, amely így elindulhatott.”

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin SVINDLEREK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!