A három fiatal magyar zeneszerzőből álló Sound Tailors csapat nemrég elnyerte a JimJam csatorna zenei arculattervezésére kiírt pályázatot, és ma már több mint száz országban az általuk komponált zenéket hallhatják a tévét néző gyerekek. Kozma Katával, Alpár Balázzsal és Sebestyén Áronnal erről a kevéssé ismert média-zeneszerzésről beszélgettünk.

Hogyan lesz az emberből filmes és televíziós zeneszerző?
Alpár Balázs: Jellemfüggő, hogy annak, aki zeneszerzéssel foglalkozik, mennyire esik jól együttműködni másokkal. Vannak olyan zeneszerzők, akiket az inspirál, ha bezárkóznak a szobába egy zongorával, és megalkotják életük művét. De akadnak olyanok is, mint mi, akik élvezik és inspirálónak élik meg, ha valakinek a víziójába kell bekapcsolódniuk egy másik ötlettel, és hozzátenni valamit, ami megemeli azt. Már a gimnáziumi kísérletezések időszakában is zeneszerzéssel kapcsolódtam különféle multimédiás dologhoz. Azok a zenék, amelyeket a legjobban szeretek hallgatni, szintén képiesek, kifejezőek. Nagyon izgalmasnak találom azokat a zenéket, amelyek egy dramaturgiai ívet írnak le. Aztán az élet is úgy hozta, hogy kitanultam a média-zeneszerzés csínját-bínját.

Sebestyén Áron: Abban nagyon hasonlítunk, hogy mindhárman koncepciózusan szeretünk zenét szerezni. Ez azt jelenti, hogy úgy állunk a zeneszerzéshez, hogy a dallam és a szöveg történetet meséljen, vagy akár kötődjön valamilyen társadalmi üzenethez. Katával szoktunk dalokat is írni, és ott is nagyon fontos, hogy egy-egy dal történetet meséljen, legyen karakteres, különben nem fog működni. Olyan munkákat szeretünk készíteni, ahol a zenével valamihez tudunk kapcsolódni.

 

 

 

 

 

B.: Ehhez tartozik az is, hogy mennyire hiszi el a zeneszerző, hogy a zene egy kommunikációs eszköz. Jó-e, hogy nagyon sok emberrel tudok kommunikálni, vagy egyáltalán nem is akarok kommunikálni, csak jöjjön ki belőlem, ami bennem van. Az ösztönös zeneszerzők egyszerűen nem tudják megállni, hogy ne zenéljenek ki magukból valamit. Ha szerencséjük van, akkor ez nagyon sok ember hasonló érzésével rezonál. De ha ezt valaki koncepciózusan akarja csinálni, akkor sok mindent figyelembe kell venni, például hogy melyik az a célközönség, amelyiket ezzel a zenével meg lehet szólítani. Filmben ezt már csak a befektetett pénz és a sikerelvárás miatt is jó előre át kell gondolni, nem lehet ad hoc írogatni valamit, ami vagy jó lesz, vagy nem. Az már a zeneszerzés mesterségbeli része, hogy sok mindent lehet tudni előre: mi miért fog működni, mi az, ami várhatóan hatást fog kiváltani. A média-zeneszerzésben előny, ha ezekkel valaki tisztában van.

Említetted, hogy tanultad is a média-zeneszerzést. Erre van kifejezett képzés?
B.: Én még Bécsben tanultam, de pár évvel később létrejött a zeneszerzésen belül az alkalmazott zeneszak a Zeneakadémián. Nem vagyok száz százalékig meggyőződve róla, hogy ezt mindenképpen egyetemi szinten kell megtanulni, mert általában arról is megoszlanak a vélemények, hogy a zeneszerzést mennyire lehet megtanítani. De nagyon sok olyan mesterségbeli fogás van, ami hasznos. Ugyanakkor sok ellenpéldát is lehet látni, akár amerikai filmekben, amikor olyanok írnak filmzenét, akiknek semmilyen komolyzenei végzettségük nincs, csak ösztönösen jó zenészek, és erős a dramaturgiai érzékük. De lehet tanulni, és a tanulmányok révén kapcsolatrendszert építeni, ami mindenképp előny. Ehhez viszont fontos, hogy a tanulmányok során hasznos tudást tudjunk szerezni. A legjobb, ha minél korábban elkezdi csinálni az ember. Nagyon jó, ha a szakok egyetemi szinten összekapcsolódnak, és egy alkalmazott zeneszerzést hallgató diák minden évben szerezhet zenét mondjuk egy filmes hallgató diplomafilmjéhez, mert ez remek tapasztalatokat ad már a kezdetekben, amikor még van mód a kísérletezésre is, és nincsenek komoly profitelvárások.

Kozma Kata: A képzéssel kapcsolatban sok kérdést hallani akár filmzene, de reklámok kapcsán is. Amerikában tanultam, a Berkeley egyetemen, ahol elég erős a filmzeneszerző szak, de van külön dalszerző és reklámzeneszerző szak is. Mindegyikre érvényes, hogy a négyéves program fele biznisz: Business of Composition, Business of Film Scoring…

A reklámzeneszerzést nekem az az ember tanította, aki a McDonald’s I’m Lovin’ It hangarculatát kitalálta.

Azt vártam, hogy majd beülök az órákra, és azt mondják, hogy ha meglátok egy Pepsit, akkor c-moll… De semmi, egyetlen szó sem volt soha arról, hogy milyen hangot komponáljak. Olyanokat kellett megtanulni, hogy hogyan kommunikáljak az ügyféllel, a rendezővel, mit jelentenek a szakszavak. Ha magadat képviseled a karriered elején, és picit is érzékelik, hogy bizonytalan vagy, akkor megborul az egész. 16 éves korom óta szerzek reklámzenét, viszont az üzleti szemléletet nem ismertem, de az egyetemen nagyon jól megtanították. Egyébként még ők is azt mondják, hogy vessük bele magunkat, csináljuk sokat. Hívjuk fel a helyi pizzériát, és mondjuk, hogy először ingyen csinálunk nekik valamit.

Á.: Sok a tehetséges zenész, sok a tehetséges zeneszerző, és a siker inkább azon múlik, hogy hogyan kommunikálunk, mennyire vagyunk megbízhatóak, és mennyire tudunk teljesíteni egy extrém határidővel. Emellett a tanulmányaink során alapelvárás volt különböző stílusú művek leírása és elemzése is, ami alapot adott arra, hogy később külön-külön is meghalljuk egy zene rétegeit. Ez is segíti a koncepciózus gondolkodást.

B.: Reklámzenéknél gyakori, hogy nekünk kell megkeverve, maszterelve leadni a kész produkciót. Ehhez jó, ha megvan a technikai háttér, akár keverésben, akár abban, hogy virtuális hangszerekkel elő tudjunk állítani egy teljes zenekari hangzást. Ez is egy olyan vonala a szakmának, amely nem kifejezetten az akkordok és a dallamok világa.

Ha már szóba került a célközönség: mennyire lehet megfeleltetni a különböző zenéket az egyes célcsoportokkal?
B.: Abszolút. Például egy reklám célcsoportja az 50 pluszos női korosztály. Mivel rengeteg adat elérhető arról, hogy milyen a zenei ízlésük, így ha valaki beleássa magát, kikeresheti ezen zenék stílusjegyeit, és kap egy tuti receptet, amire ráépítheti a saját kreatív elképzeléseit.

Á.: Hihetetlen elemzések vannak, hiszen bármit csinálsz az interneten, annak nyoma marad. Nagyon sokat vizsgálják, hogy mit hallgatsz, meghallgatod-e az adott dalt, egyszer vagy többször, és ebből pontosan tudják, hogy kire és milyen hatással van egy-egy zene.

Ezek hozzáférhető adatbázisok?
B.: Nem, ezt a reklámügynökség látja. Ők alkotnak koncepciót, és mi abba próbálunk bekapcsolódni. A kampány stílusához adunk egy zenei megoldást.

A zenei arculattervezői piac globálisan mekkora? Ez kívülről nehezen felmérhető, bár látható, hogy minden csatorna megújítja néhány évente az arculatát.
Á.: Szerintem ez nagyon nagy piac. Csak Magyarországon 100–120 csatorna érhető el, nemzetközileg gondolkodva pedig jóval több. Kevésbé tűnik fel, ha megújul egy tévés arculat, de átlagban a nemzetközi cégek öt-hat évente lecserélik vagy megújítják arculatukat. Ahogy haladunk előre az időben, egyre gyakoribb a megújítás, mert a piaci szereplők ezzel próbálják az aktuális trendekhez igazítani a csatornák megjelenését.

Ezekről a projektekről hogyan lehet értesülni?
B.: A szerencse iszonyatosan nagy faktor ebben a szakmában: mikor volt ott az ember, és beszélgetett-e valakivel, aki később bekerül egy ilyen projektbe… Soha nem lehet tudni, miből lesz egy jó munkakapcsolat, de filmeknél és reklámnál is előfordul, hogy akivel már dolgoztak, azt szívesebben hívják meg egy tenderre. A JimJam esetében is egy ismerős ismerősén keresztül ajánlottak be minket, és ennek alapján mi is írtunk a versenyre mintákat. Ami nálunk speciális volt, hogy hárman rövid idő alatt nagyobb palettával tudtunk a tenderen indulni, mint ha egy zeneszerzőnek kellett volna mindent elkészítenie. Így három, direkt eléggé különböző mintát adtunk be egy cégnév alatt, mert ezekből nagyobb eséllyel tetszik valami a megrendelőnek. Végül ki is választották Kata zenéjét. A szerencsefaktor mellett nagyon fontos a kommunikáció. Az első pillanattól bizalmat kell építeni, már azzal, hogy hogyan reagálunk a tenderre. Abból, hogy milyen gyorsan és milyen minőségű anyagot küldünk be, már kap egy képet a megrendelő. A jingle mellé pedig csatoltunk egy magyarázó briefet is, amelyet profin megcsináltunk, és szerintem a pályázat összképe is számított.

Á.: Ilyen megbízások esetében az ügynökség tudja, hogy miért frissít arculatot, és mik az irányok. Ha ezt mi is meg tudjuk fogalmazni, és zenei fogalmakkal is alá tudjuk támasztani, akkor számukra imponáló, hogy mi is hozzá tudunk járulni a folyamathoz a saját ötleteinkkel. Az előremutató, csapatmunkára utaló jelek sokat számítanak. A média-zeneszerzés egyik sajátossága, hogy csapatjátékosnak kell lenni a többi szereplővel, és a mi esetünkben egymással is.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin 4.0 című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!