Egy mesébe illő felismeréssel indult a Sebestyén Pince története – azóta meg már a szekszárdi borok hírnevét erősítik prémium kategóriás termékeikkel. Sebestyén Csabával és Sebestyén Csillával beszélgettünk a családi vállalkozás felépítéséről és a szakma kihívásairól.   

A bor több, mint alkohol – az első felismerés

Szekszárd az egyik legdinamikusabban fejlődő borvidék a helyi fiatal borászok nyitottságának, a közösség összefogásának és a nélkülözhetetlen marketingmunkának köszönhetően. A Sebestyén testvérek egymás munkáját kiegészítve építettek fel hobbiból egy olyan kis családi vállalkozást, amely minőségében túlszárnyal akár több generációra visszanyúló, ismert pincészeteket is.
Történetük a 90-es évek közepén indult. Sebestyén Csaba szeretett pecázni a barátaival, és egy alkalommal Tamásiban, az édesapja horgászházánál a szomszéd stégről átkéredzkedett egy horgász, hogy megkóstolja a mulatozó fiatalok kannás borát, amelyet az édesapja készített. „Töltöttem egy vizespohárba bort, megkínáltam, de mielőtt beleivott volna, elkezdte szagolgatni, nézegetni, így rá is kérdeztem, hogy »valami gond van?«. Hiszen mi abban az időben nem nézegettük, csak azért ittuk, hogy az alkohol hatása érvényesülni tudjon” – emlékezik vissza a maga nyitottságával, felvidulva. Mint kiderült, a fiatalember Franciaországban sommelier-ként dolgozik, és olyan szépen kezdett el beszélni a borokról, hogy a barátok körbeülték, és egész este őt hallgatták.

„Az a pillanat volt, amikor megfogalmazódott bennem, hogy a bor tényleg több, mint alkohol, és milyen sok mindenen múlik, hogy jó minőségű legyen.”

 

Ez után elkezdett könyveket olvasni a bor és a borkészítés témájában, és borászokkal beszélgetett a szakmáról, többek között Takler Ferenc is sokat segített neki a kezdetekkor.

Csaba pályaváltása – Sebestyén pincészet születik

Néhány évnyi olvasás, tanulás és kísérletezgetés után 1998-ban Sebestyén Csaba úgy döntött, hogy az addig csupán hobbipincészetet komolyabban veszi, és kicsit átalakítja. Az akkori szakmája, az autószerelés mellett csak esténként és hétvégenként volt ideje a borászattal foglalkozni. „Az első hordó borom egy zweigelt-cabernet sauvignon házasítás volt, amelyet egyben szüreteltünk le – abban az időben még nem tudtuk, hogy a két szőlőfajta leszüretelése között másfél hónap különbség kell, hogy legyen: elsőként a kadarkát kell, majd a zweigelt, és végül a cabernet sauvignont” – meséli Csaba, aki még arra is emlékszik, hogy kacagva mondták a szüleiknek, hogy „ha nem sikerül, kifőzzük pálinkának”. Ehhez képest mindössze két év kísérletezés után áttörő sikert ért el: egy 2000-es évjáratú cabernet sauvignonja a legmagasabb pontszámot érte el egy európai borversenyen. Ez a siker és a borászok – Takler Ferenc, Vida Péter, Heimann Zoltán – elismerései, akik megkóstolták és ajánlották a vendégeiknek, nagy önbizalmat adtak a fiatal borásznak. Akkor ismerte fel a bor értékesítésének a lehetőségét, olyan nagy volt rá a kereslet. Elkezdtek területeket vásárolni, és szépen, ütemesen fejlődni. Nem volt befektetőjük, ezért nem tudtak hirtelen mindent a legfelső szintre emelni, de mindig ott fejlesztettek, ahol arra szükség volt. Időközben érték sikerélmények különböző borversenyeken, és 2002-ig 300 palackról felnőttek 5000 palackra.

A nagy fordulópont 2003-ban jött el, amikor a Bortársaság meglátta a lehetőséget a Sebestyén pincészetben, és a családnak el kellett döntenie, hogy maradnak-e a hobbiborászatnál, vagy belevágnak a vállalkozásba.

Az év júliusában Csaba eldöntötte, hogy felmond, és innentől csak a borászatra fókuszál. „Ehhez kellett a szüleink támogatása: édesanyánk a könyvelésben segített, édesapánk meg a szőlősben és a pincében. Az ő segítségükkel vettünk több területet, és felnőttünk 25 ezer palackra még abban az évben.” Sokat köszönhetnek a vállalkozásuk elindításában, az arculat kialakításában és a márka népszerűsítésében a Bortársaságnak: Tálos Attila és Kalocsai Zoltán bevállalták az egész portfóliót, segítettek a marketingben, a címkékben, sok borvacsorát szerveztek, és igyekeztek Csabát eljuttatni különböző borkóstolókra, hogy az emberek megismerjék a Sebestyén borokat. A Bortársaság azóta is kizárólagos forgalmazója a Sebestyén pincészetnek.

Csilla tanulmányai – sommelier a családban

A bor szeretete Csaba testvérét, Sebestyén Csillát is magával ragadta, hiszen sokat utaztak együtt abban az öt évben, rengeteg borászt meglátogattak, és sok bort kóstoltak. „Csaba volt a borász, apum a szőlősben dolgozott, anyukám a papírmunkát végezte, és én is megpróbáltam megtalálni a helyem a családi vállalkozásban” – meséli Csilla, akit Vida Péter motivált arra, hogy sommelier-nek képezze magát. „Olyan szépen beszélt a borokról, hogy milyen ízek vannak benne, milyenek a savai, hogy úgy döntöttem, én is kitanulom a szakmát.” Így az első lehetőséget megragadta: amikor egy bordeaux-i egyetemről érkezett egy oktató Pécsre egy egyéves sommelier-képzést tartani, ő rögtön beiratkozott. Csoporttársai között volt Gere Viktória, Iványi Emese a Vylyantól, Tamás Róbert a Bock pincészettől és Ruppert Ignác a Trust Hungarytől. A képzéssel párhuzamosan Fehérváron dolgozott egy borszaküzletben heti három napot, hogy megismerje a magyar borokat, hétvégenként pedig járt haza, és fogadták a vendégeket borkóstolásra a pincéjükben.

„A képzés után jött a lehetőség, hogy elmenjek külföldre, és ki kellett használnom, hiszen sommelier-ként rengeteg bort megkóstolhatok, megismerhetek anélkül, hogy meg kellene vásárolnom” – magyarázza. Így ment ki Skóciába 2008-ban, ahol hat évet dolgozott a Gleneagles hotelben. Három évig egy fine dining étteremben volt, majd egy évre rá előléptették sommelier-nek, fél év után pedig már vezető sommelier lett. „550 bor volt a borlapon, amiket mind sikerült megismernem és megtanulnom” – emlékezik vissza. Ez után beiratkozott egy diplomás képzésre, és kapott egy lehetőséget Skócia egyetlen két Michelin-csillagos éttermében, hogy vezető sommelier-ként dolgozhasson még három évet. Közben egy 4000 eurós ösztöndíjjal elvégezte a Ritka és Különleges Borok Szakértője képzést Bécsben, ami a sommelier-karrierje csúcsát jelenti, Magyarországról Csillán kívül még csak Herczeg Ágnes végezte el ezt a képzést.

Egymás után jöttek a lehetőségek és a képzések, Csilla szülei is arra biztatták a lányukat, hogy használjon ki minden alkalmat arra, hogy elmélyítse tudását a szakmában.

„Naponta 40-50 bort kóstoltam, olyanokat, amiket a mai napig nem tudnék megvenni. Skócia legjobb éttermében dolgoztam, mindennap jött egy kereskedő, hozta a világ különböző részeiről a borászokat, így ilyen szempontból az a hely maga volt a mennyország”

– lelkendezik. Szakmai sikerei közül megemlítette, hogy 2014-ben egy általuk összeállított borlap bekerült a World’s Best Wine List Awardsba, ahol 4000 borlap közül választják ki azt a 200-at, amely három csillagot kap.