Home»Insider»Narcisztikus vezetők és mérgező struktúrák a munkahelyen

Narcisztikus vezetők és mérgező struktúrák a munkahelyen

1
Shares
Pinterest Google+

Napjainkban egyre több szó esik a narcizmusról mint destruktív személyiségtípusról, illetve a narcisztikus személyiségzavarról mint rendellenes pszichés működésről. Ez érthető is, hiszen a személyiségzavarok – részben azok erőteljes társadalmi megjelenésével – bekerültek a pszichológia kiemelt tárgykörébe, majd beszivárogtak a közbeszédbe. Ma már számos közérthető írás szól arról, mit érdemes tenni egy olyan munkahelyi környezetben, ahol a közvetlen felettesünk vagy éppen a cég felsővezetése előszeretettel alkalmaz méltánytalan és mérgező eszközöket a munkavállalói rovására. Az alábbiakban igyekszünk röviden megvilágítani, mit is jelent egy autoriter, mérgező személyiségű vezető, és hogyan érhető tetten a maladaptív működési mechanizmus az ilyen vezetők által kialakított struktúrákban, továbbá hogyan érdemes védekeznünk, ha a gyanúnk beigazolódott.

A fejétől bűzlik a hal – tartja az elcsépeltnek hangzó mondás, mégis mennyi igazság van benne, ha magunk elé képzelünk egy olyan munkahelyet, ahova az alkalmazottak szorongással érkeznek meg reggel, ahol nagy a fluktuáció, ahol nem egyértelműek a felelősségi és munkaköri határok, és ahol nincs méltányolva az egyén tudása, kvalitása és saját határai. Ha ilyen szervezetet látunk, gyanakodhatunk, hogy narcisztikus vezető áll a kormány mögött.

Fél éve behatóan foglalkozom a narcizmussal és a narcisztikus személyiségzavarral, jelenleg könyvet írok a témában, szeptemberben pedig megkezdem tanulmányaimat klinikai szakpszichológus szakirányon. A célom a narcisztikus személyiségzavar beható tanulmányozása és egy lehetséges terápiás módszer kidolgozása a hetedik művészet, a filmnyelv alkalmazásával.

Red alert: a narcisztikus vezetők tünetegyüttese

A narcisztikus jegyek ott lapulnak a legtöbbünkben, és ez így van rendjén, hiszen képzeljük csak el, milyen lenne önbizalom, helyes énkép és magabiztosság nélkül élni? A pszichológia egy tízes skálát állít fel a narcizmus egyénen belüli megjelenésének mérésére, ennek nyolcadik és azt meghaladó skálázottsági szintjén beszélhetünk narcisztikus személyiségzavarról.
Anélkül, hogy mélyebben elemeznénk a személyiségzavar hátterét, kialakulásának okait, elmondható, hogy a narcisztikus személyiségtorzulás attól „csodálatos”, hogy igazán könnyen detektálható. Mindegy, hogy szülőben, házastársban vagy éppen a munkaadóban ismerünk rá a narcisztikus személyiségre, a tüneteik ismétlődőek, és ezáltal könnyen azonosíthatók lesznek. Nézzük is őket sorjában!
Egy mérgező vezető (toxic leader – ahogy a nemzetközi szakirodalom hívja) éppen úgy árt a környezetének, ahogy egy bármilyen, hétköznapi kapcsolatban sérül az, aki narcisztikus emberrel osztja meg az életét: átesik egy felmagasztaló, majd egy leértékelő szakaszon. Ezek mindig szigorú sorrendben így követik egymást, és kivétel nélkül mindig ezen dinamika alakítja a narcisztikus kapcsolatokat.

Sérülés, de hogyan?

A narcisztikus vezetők többnyire sikeresek, nemritkán a beosztottak által is nagyra tartott, megbecsült vezetők. Nem véletlenül: a narcisztikus vezetők nem szeretik az ellentmondást, így azt, aki kritikát fogalmaz meg a működésükkel kapcsolatban, azonnal eltávolítják. Ezen a ponton jól megfoghatóvá válik egyik alapismérvük: nem viselik jól a negatív visszajelzést. A narcisztikus vezető azonnal leértékeli és szankcionálja, vagy súlyosabb esetben elbocsátja a kritikát felvető alkalmazottat. Ezzel kárt okozva a dolgozóban, aki addig hitt az őszinte, partneri kommunikációban, és bízott a saját meglátásaiban, észrevételeinek artikulálhatóságában. Amikor egy alkalmazott azzal szembesül, hogy eldobható, ha „szembe megy” a cég működésével, vagy éppen „önállóskodni” próbál, kellő önismeret hiányában súlyos bizalomvesztést szenvedhet el.

Az ilyen vezetőkre jellemző a karizma, és az erős személyes kisugárzás is. Többnyire jó szónokok, akik nemritkán kerülik a hierarchikus kapcsolat megtartását, helyette „bratyiznak” a beosztottakkal, sugallva, hogy a munkahelyen teljes egyenlőség működik. Ez azonban koránt sincs így. Ha ugyanis probléma akad, úgy az az alkalmazott, aki már kellően kézhez van szoktatva, könnyebben pocskondiázható és alázható meg akár nagy nyilvánosság előtt is. És mi fájhat jobban, mint egy olyan vezető degradáló, megalázó megnyilvánulása, akiről azt hittük, hogy „jóban vagyunk” vele. Ilyenkor a munkavállaló hajlandó annyira elszégyellni magát, amiért hibázott, és magára haragította a körülrajongott főnököt, hogy azt sem veszi észre, hogy a verbális kioktatás például személyeskedésbe fordul át, súlyosan megsértve ezzel az érintett személyes határait. Az „örülnél neki, hogy itt legalább helyed van”, az „ez már meghaladja a készségeidet” vagy a „hogy is alkalmazhattunk mi egyáltalán téged” és az ehhez hasonló kijelentések nem megengedhetők egy munkakapcsolatban.
Ráadásul a „pacsizás” sokszor olyannyira nem őszinte, hogy a munkaadó hajlamos a bizalmasaival kibeszélni a munkavállalókat a hátuk mögött, ami tovább mérgezi a munkahelyi kultúrát.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin FÖLD,KALAND,ILYESMI című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„Annak a fülnek annyi” – Zajos Budapest II.

Következő cikk

Sokkoló krimi és szocio-vérvalóság