A párizsi divathét haute couture kollekcióinak bemutatója a divatvilág legrangosabb eseménye, amelyre csak a kiválasztottak juthatnak el. Ebben az időszakban a szakma krémje, azaz neves szerkesztők, írók, tervezők, kritikusok, stylistok, buyerek és befektetők özönlenek a francia fővárosba, hogy szemügyre vegyék az arra érdemes márkák vadonatúj ruhakölteményeit. Divatíró kollégánk, a GaborSzakacs Blog szerzője, Szakács Gábor immáron második alkalommal kapott meghívást erre a meghatározó eseményre. A következő összeállításban a Párizsban alkotó libanoni designerek munkásságáról mesél, illetve a fashion weeken szerzett tapasztalatait és életre szóló élményeit osztja a Business Class Magazin olvasóival.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/01. számában jelent meg.

Mantrák és mandalák Tony Ward kifutóján

Az önmagukba visszatérő körívek, az izgalmas geometriai formák és a mandalák megnyugtató forgása inspirálta Tony Ward 2020-as tavaszi couture kollekcióját. Az ismert libanoni divattervező a tőle megszokott mérnöki precizitással alkotta meg az ámulatba ejtő ruhakölteményeit.

A 2020-as tavaszi haute couture gyűjteményeket felvonultató héten a megszokott menetrend szerint – természetesen jókora késésekkel – egymást követték a vezető divatházak bemutatói. Miközben a Schiaparelli show-ja véget ért a Palais de Tokyo épületében, a Vogue munkatársai lélekszakadva rohantak Iris Van Herpen bemutatójára, addig én már a Palais De La Découverte előkelő lépcsősorán sétáltam felfelé, hogy megcsodáljam Tony Ward legújabb darabjait. Az impozáns épület kitűnő választásnak bizonyult a libanoni designer új kollekciójához.

A tágas csarnokot hatalmas oszlopok és egekbe szökő boltívek ölelték körül, a monumentális kupola, az aranyozott díszítések, a kerek ablakok templomi nyugalmat és meghittséget sugároztak. Egyszerűen hihetetlen, el sem kezdődött a bemutató, de az érzékszerveimet máris sokkolta, hogy ezt a tágas teret, a nagy belmagasságot is képes volt betölteni a vendégsereg bódító édes parfümfelhője. 

A meghívottak egy szabálytalan T-alakú kifutó mellett foglaltak helyet, egyesek kedélyesen csevegtek, mások izgatottan nyomkodták a telefonjaikat, a több tucatnyi fotós pedig szinte térdelőrajtban várta a kezdést a kifutó végén. A rendező utasítására egy pillanat alatt csend lett, fények kialudtak, a zene megszólalt, a kamerák felemelkedtek és a lépcsősor tetején megjelent az első Ward-modell.

Tony Ward 2020-as tavaszi kollekciója elkészítésekor a nyugalmat árasztó keleti motívumokból és a kiegyensúlyozott életet kutató filozófiákból inspirálódott. A mandalák önmagukba visszatérő körkörös formái, azok varázslatos színei, játékosságuk, hol lelassuló, hol felgyorsuló mozgásuk elevenedett meg. Ward az élet körforgását és annak szüntelenül lüktető energiáit képezte le a textíliák nyelvére. Nemcsak egy szemet gyönyörködtető látványvilág, hanem egy mély mondanivaló, egy igazi érték is született.

A test vonalát követő sziluettjeit és a lágyan ringó harangszoknyákat a legfinomabb szaténokból és taftokból, a könnyed palástok és a vízesésként leomló uszályok légies tüllből készültek. A kerek formák és a szabályos geometrikus alakzatok kézi hímzésekben keltek életre, a 3D-s applikációin és az aprólékosan kidolgozott virágmotívumain a mérnöki precizitás köszönt vissza.

A sorozat érdekessége, hogy egyes kreációk részben újrahasznosított szövetekből készültek, ez a tervező környezettudatosságát és fenntartható divat iránt elkötelezettségét mutatja.

Ward nemcsak a szabásvonalak kialakításában törekszik a tökéletességre, de a színeket is imádja. Palettája a klasszikus feketétől kiindulva a hófehéren, a szürkén és a krémes pasztelleken át a kanárisárga, a pink, a mentazöld és a mályva árnyalatokig terjed. Persze, egy modern couture kollekció lévén a hollywoodi csillogás sem maradhatott el, ezen a bemutatón a tökéletes WOW-élményért a milliónyi kristály volt a felelős.

Az indiai alapokon nyugvó, már-már pszichedelikus lüktetésű zene – Blastoyz Mandalája –  a mantrázás magával ragadó állapotát hozta vissza. Szinte transzállapotba taszítottak az ütemesen lépdelő modellek, a rengeteg körmotívum, a szálló textíliák és a vakító fények.

Hirtelen melegem lett, a kezem megremegett, emlékek cikáztak a fejemben, a szabadság és a nyugalom érzése járta át a testemet, majd egy elégedett, békés, boldog mosoly ült ki az arcomra. Egy pillanatra zavarba jöttem. Mi történt velem?

A képzelet szárnyán egy sikkes időutazáson vettem részt téren és időn át? Nem hittem volna, de az haute couture és Tony Ward művészete egy újabb csodát tárt fel előttem. Elképesztő energiák szabadultak fel a Palais De La Découverte csarnokában.

A show fináléjában egy mesés menyasszonyi ruha érkezett a kifutó lépcsősorának tetejére, a tengernyi puha textil valósággal körülölelt bennünket. Nem csoda, hogy a tervezőt kitörő tapsvihar fogadta, amikor a reflektorok fényébe megérkezett. Igen, így kell egy ízig-végig párizsi couture bemutatót tartani, ez egy egyedülálló és életre szóló élmény marad! Köszönöm, hogy a részese lehettem!

Az elsüllyedt Atlantisz sellői

Egy titokzatos világ különleges színeit és formát képezte le a ruhák nyelvére Ziad Nakad. Az népszerű libanoni tervező az elsüllyedt Atlantisz évezredes mondavilágából merített ihletet, hogy elkészítse a 2020-as tavaszi haute couture kollekcióját. A tenger varázslatos kékségét, a korallzátonyok gazdag élővilágát, a kagylókon és gyöngyökön megcsillanó fényeket hozta el az Intercontinental Paris Le Grand díszes csarnokában megrendezett nagyszabású bemutatójára. Íme, egy elképesztő gyűjtemény egyenesen a párizsi divathétről!

Egy napsütéses januári délelőttre az impozáns párizsi operaház szomszédságba lévő Intercontinental Paris Le Grandba invitált meg a 2020-as tavaszi couture kollekciójának bemutatójára Ziad Nakad. A világhírű fashion designer munkássága cseppet sem ismeretlen azok előtt, akik követik és szeretik a közel-keleti divattervezők munkásságát. Ziad egyébként már tizenévesen tudta, hogy a divattal szeretne foglalkozni, mindig is vonzotta az esztétikus megjelenés, a különleges szövetek és a kézműves mesterségek világa.

Tudását a legismertebb libanoni márkáknál szerezte, 1997-ben saját céget alapított. A bejrúti couture show-n tűnt fel, ahol olyan ismert modellek viselték a ruháit, mint Karen Mudler, Nadja Auermann és Jennifer Driver. Munkájáról cikkezni kezdett a nemzetközi sajtó, így az igazi debütálás nem sokat váratott magára. 2001-ben Milánóban, majd 2003-ban Cannes-ban is bemutatkozott. Azóta a legnagyobb tervezők között tartják számon a Közel-Keleten és az Arab-öböl térségében, de rengeteg rajongója van Európában, Ázsiában és Amerikában is.

Ziad Nakad stílusát az időtlen nőiesség, a klasszikus vonalvezetés és a modern elegancia jellemzi. Sziluettjeiben a szépséget és az erős nőt élteti, jól átgondolt szabásvonalaival kitűnően kiemeli a kecses alakot. Igazi couturier módjára dolgozik a gyöngyökkel és a kézi hímzésekkel, rengeteg díszítőelemet használ, egy-egy ruhája komplett történetet mesél el. Ziad Nakad munkássága az alkalmi kreációktól a kifinomult prêt-a-porter darabokig terjed, emellett a menyasszonyi ruhákig is nagyon keresettek. A stílusos nagyvonalúságát a 2020-as tavaszi kollekciójában is megcsillogtatta!

Egy autentikus fekete selyemkaftánban és kristályokkal díszített szemüvegben érkeztem a zsúfolásig megtelt Intercontinental Paris Le Grand hatalmas belmagasságú csarnokába, hogy részt vegyek Ziad Nakad bemutatóján. A közel-keleti és a francia divatszakma színe-java felsorakozott, az ismert ázsai és amerikai bloggerek mellett számos híresség, médiaszemélyiség, üzletember, befektető és buyer is megjelent az eseményen. A vendégsereg egy T-alakú tükörkifutó tövében foglalt helyet, a végét pedig egy hatalmas mélytengeri hangulatkép tette vonzóvá. A meghívón díszelgő türkizkék ATLANTIS felirat sokat sejtetően egy izgalmas, színes és látványos kollekciót vetített előre.

Atlantis. Az emberiség legérdekesebb évezredes legendája egy elsüllyedt birodalomról és egy roppant fejlett civilizációról, amelynek létezését a mai napig nem tudtak megerősíteni vagy egyértelműen megcáfolni a geológusok és a régészék. Az ókori görög kultúra mellett az egyiptomiak és az indiaiak is magukénak érzik ezt a különleges világot. Platón történeteiből tudhatunk meg a legtöbbet erről a Krisztus előtt 9000-9500 évvel élt társadalomról. Hatalmas királyságként emlegetik fejlett eszközhasználattal, hajózási kultúrájával és ideális politikai berendezkedéssel. Mesébe illő békés történetük azonban megszakadt, amikor Poszeidón, a tenger istene megharagudott az atlantiszi emberekre és a kontinensüket elárasztotta a tengerrel.

A végzetes eseményt egyes feltételezések az utolsó jégkorszakkal vagy egy meteorit becsapódásával hozzák párhuzamba, amíg más vélemények szerint ez maga az özönvíz volt a bibliai Noé idején.

A teóriák igencsak megoszlanak arról is, hogy merre is volt ez a gazdag birodalom, a feltételezések a Észak-Atlanti-hátság, Madagaszkár közelébe, Kuba partvidékére és Santorini térségébe helyezik el. A mondák szerint az elsüllyedt Atlantisz túlélői szétszóródtak a Földön, így a ma élő emberek az atlantisziak egyenes ági leszármazottjai. Valóság volt ez vagy csupán szájhagyomány útján terjedő történet? Nem tudhatjuk. A réges-régi mítosz a párizsi divathéten újra életre kelt Ziad Nakad 2020-as tavaszi couture show-jában.

A Intercontinental Paris Le Grand kifutójára érkező látványos ruhaköltemények egy elveszett világ utópisztikus bölcsességéről, a  tengerek mélyén honoló csendről és békéről, a szeretetet erejéről és az álmok megvalósulásáról mesélnek. Egy magabiztos és modern harcosnő képét festette meg Ziad Nakad, aki egyszerre erős és céltudatos, találékony és együttérző, mégis roppant kifinomult és elegáns. Határozott szabásvonalai és ízléses kontrasztjai kiemelik a viselője szépségét és kecses idomait. Ügyesen használja az ollót a dekoltázsok és a hasítékok kialakításakor, nem lépi át a jó ízlés határát. Vállmegoldásai nagyfokú kreativitásáról tesznek tanúbizonyságot, ahogy a különféle díszítési technikái is.

Kreációiban megjelent a tengerek teljes élővilága, amelyek az aprólékos gyöngyözésekkel és precíz hímzésekkel keltek életre. Hmm, micsoda gyönyörű formák, csak kapkodtuk a fejünket a kifutó mellett! A meg-meglibbenő textíliák hullámain sorra érkeztek a különféle halak csillogó pikkelyei és uszonyai, a rákok fényes ollói, a szépen ívelt kagylóhéjak és a szemet gyönyörködtető korallok.

Kétség sem fér hozzá, hogy Nakad mesterien imitálta az elsüllyedt csodavilágot a tollak és tüllök könnyedségével, a vízesésként leomló selymekkel és organzákkal, na meg a lágyan ringatózó taftokkal és a sifonokkal. A gazdag kollekció a teljes színpalettát felvonultatta, a kék és zöld tónusait, a sárga, a bézs, a lazac és az arany árnyalatait. A kifutón egy-egy gyöngy lehullott a ruhákról, a modellek gyakran az egyensúlyukat elvesztve próbáltak talpon maradni a jelentőségteljes platform szandálokban, ám ők igazi profik, így szerencsére mindenki megúszta a vakuk kereszttüzében a kínos esést.

Az igazán egységes gyűjtemény fináléjában pedig egy grandiózus menyasszonyi ruha érkezett, az uszálya a kifutó felét elfoglalta. A látvány önmagáért beszélt, egyszerre ámultba ejtő és meghökkentő, egy valódi katartikus élmény. Tökéletes zárása egy jól kimunkált sorozatnak, egy himnusz a tenger, a napfény és a szépség találkozásáról.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/01. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne, akkor mindezt megteheti a Dimagon.

Fotók: GaborSzakacs Blog / Tony Ward / Ziad Nakad