Home»Kult»„Pálmafákból” egyéniség – a szaúdi nők útja a szabadság felé

„Pálmafákból” egyéniség – a szaúdi nők útja a szabadság felé

1
Shares
Pinterest Google+

Az HBO Europe gyártásában Erica Gornall rendező stábja hosszas szervezés után kivételes lehetőséget kapott: három hónapra szóló forgatási engedélyt. A szaúdi nők autósiskolája című dokumentumfilm bemutatja a bátor nőket, akik kiállnak jogaikért, és a férfiakat, akik eltérően vélekednek az új törvénykezésekről. A filmben megjelenő nők testbeszéde gyakran többet mond minden szónál.

1990-ben hozták Szaúd-Arábiában azt a törvényt, hogy a nők nem vezethetnek autót. Példa nélküli tiltakozások voltak komoly személyes kockázatvállalással. Azok a nők, akik megsértették a törvényt, börtönbüntetést kaptak. 2017-ben Szalman király bejelentette, hogy eltörli a nők vezetési tilalmát. Azonban öt héttel a tilalom eltörlése előtt még legalább tíz női aktivistát őrizetbe vettek, akik kiálltak a vezetés joga mellett.

A kormánysajtó hazaárulónak nevezte őket. A vád ellenük: az ország destabilizálása.

A letartóztatások ellenére 2018. június 24-én feloldották a női vezetés tilalmát. A szaúdi nők számára ez egy rendkívül jelentős lépés. „Alapvetően befolyásolja az életünket, amit más országokban élőknek elképzelni is nehéz” – mondja a filmben Shahad al-Humaizi, az első szaúdi női Uber-sofőr, aki aktivistaként küzdött a vezetési tilalom ellen. A nők a tilalom eltörlése előtt is találtak rá módot, hogy vezethessenek, a sivatag jó helyszín volt erre. Shahad is ott vezetett először az apja ölében ülve, már negyedik osztályos korában. Bár édesapja három éve elhunyt, tudja, ha még élne, nagyon büszke lenne rá. Nagyon ritka az ilyen szerencsés lány, aki haladó szellemiségű szülők gyereke lehetett. 

Shahad al-Humaizi, Szaúd-Arábia első Uber-sofőre – Fotó: HBO Europe

Shahad az elsők között szerezte meg hivatalosan a jogosítványát a világ legnagyobb szaúdi autósiskolában, ahol csak nők tanulnak 700 oktatótól 250 személygépkocsi használatával. Az iskola első női oktatója Amal al-Jaber volt, aki külföldön szerzett jogosítványt. Ő tanította meg vezetni Sarah Saleh autóértékesítőt is, aki bár tíz éve dolgozik egy autószalonban, még sosem ülhetett a volán mögött. Elmondása szerint akkor került át a bemutatóterembe, amikor engedélyezték a nőknek a vezetést, hiszen ki tudna jobban értékesíteni egy nőnek, mint egy másik nő?

„Mindig arról álmodtam, hogy saját autóm legyen, és egyedül járhassak munkába” – mondja. 

Szaúd-Arábiában a hatalmas távolságok miatt és a tömegközlekedés hiányában a nők csak taxival utazhattak, ha nem volt mellettük férfi, amikor szükség lett volna rá. „Az egyik lányom cukorbeteg. Előfordult, hogy elájult, és nem tudtam segíteni neki. Tehetetlennek éreztem magam. A férjem pedig mindig úton van a munkája miatt, az ő életét is könnyebbé akartam tenni” – osztja meg a nézőkkel Amal, az autósiskola oktatója. Ilyenkor azt gondolnánk, hogy hurrá, egy példamutató család, ahol a férj és feleség között kialakult egy kölcsönös, erős bizalom, és a hierarchikus viszony partneri viszonnyá alakult. Csakhogy a következő jelenet másról árulkodik. 

Szabadság vs. valóság

Amikor betekintést nyerünk Amal otthonába, akkor válik világossá, hogy amit mi nevezünk „szabadságnak”, arról a szaúdi nők többségének elképzelése sem lehet (legfeljebb azoknak a nőknek, akik nővéreikkel vagy édesanyjukkal élnek együtt). A dokumentumfilm egyik legerősebb jelenete, amikor a kamerával szemben ülő Amal talpig fekete abajában, az arcát eltakaró fekete kendővel, a mellette ülő lányával, aki egyetlenegyszer sem szólal meg a jelenet alatt, és hófehér lepelben, szabadon hagyott fejjel ülő férjével arról mesélnek, hogy mi a feleség szerepe a szaúdi társadalomban. Annak ellenére, hogy a kérdést a nőnek intézték, akárhányszor próbál megszólalni, mindig közbevág a férje, aki bölcs megmondóként sorolja:

„otthon maradni, gondoskodni a gyerekekről, taníttatni őket, meglátogatni anyámat”.

Miután már harmadjára sem hagyja szóhoz jutni, a feleség – a legnagyobb természetességgel – mosolyogva szól: „elég lesz” (nézőként ekkorra már felrobbanva lázadunk a képernyő előtt). A férj azonban újabb – mindent elmondó – előadásba kezd. „Ha egy nő otthon marad, akkor biztonságban van. Az otthon az ő birodalma, úgy él, ahogy akar. A vallásunk is ezt tanítja a nők eltakarásával kapcsolatban. Szeretem a nőket azokhoz a pálmafákhoz hasonlítani, amelyeket mi nevelgetünk. Nem leszólni akarom őket, hiszen a pálmafákat nagyra becsüljük itt Szaúd-Arábiában.

al-Humaizi munka közben – Fotó: HBO Europe

Ha kint áll, az nem ugyanaz, mintha a házban állna, ahol óvjuk, gondozzuk, öntözzük. Ha kint van, perzseli a nap, tépázzák a homokviharok, végül elsorvad és elpusztul” – magyarázza a férj teljes áhítattal. A nő férfi nélkül meghal. Kerek perec. Ezen a ponton Amal csendben azért hozzáteszi: „Megváltoztak a dolgok. A nők egyre inkább olyanok, mint a férfiak” – de gyorsan elhappolják tőle a szót újra meg újra. Amal testbeszéde azonban mindent elmond – amit nem szabad kimondaniuk, azt is. 

Megszűnőben a szegregáció

Szaúd-Arábiában a múltban a nőket nagyon erőteljesen elnyomták. Nem lehettek közös irodában férfiakkal, inkább a nőket kizárták a munkahelyről. Nem láthatták el őket férfiakkal egy kórházban, nem járhattak ugyanarra az egyetemre vagy iskolába, mint a férfiak. Az éttermekben függöny választotta el a férfiakat a nőktől, ahol nem volt lehetőség különválasztani őket, onnan kitiltották a nőket (például három évvel ezelőtt a Starbucksból, ami nagy port kavart a világban). Ez a fajta szegregáció megszűnőben van. A nők ma már futballmeccsekre, koncertekre járhatnak, és most már olyan nyilvános helyeken is megjelenhetnek, ahol férfiak is vannak.

„Már az olaj utáni korszakban fontossá vált, hogy a nők is munkát vállaljanak”

– mondja Madawi al-Rasheed professzor a dokumentumfilmben, ami arra „kényszeríti” az ország vezetőit, hogy egyre több jogot adjanak a nőknek. 

Idén augusztusban hozták azt a törvényt, hogy a nők férfi hozzátartozójuk, gyámjuk engedélye nélkül utazhatnak külföldre, ha betöltötték a 21. életévüket. Emellett jogukban áll kiállítani hivatalos okmányokat, és kiskorú gyermek gondviselői is lehetnek. Októbertől a szaúdi idegenforgalmi és nemzetiörökség-bizottság új rendelkezésének köszönhetően már férfi kísérő jelenléte nélkül is foglalhatnak szobát a nők, külföldi párok esetében pedig nem kérik a házassági levél felmutatását. A gyámság intézménye azonban továbbra is sok területen korlátozza a nők függetlenségét. 

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin NŐI ERŐK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„Amikor belül elveszíted magad, akkor minden megy vele”

Következő cikk

Természetközeli konyha magyar megvalósításban