A gépjármű, azaz a kocsi legáltalánosabb jellemzői, hogy épített útra szánt, legfeljebb 9 személyes, 99%-ban zárt eszköz, amely négy keréken gurul. 2019-re ott tart az emberiség, hogy az autózás a mindennapok elengedhetetlen része, valamint a gazdaság egy igen meghatározó szegmense. Maga az autógyártás rengeteg más iparágat is összeköt. Gondoljunk csak arra, hogy hányféle anyagot használnak egy autó legyártásához, fémek, fa, szénszál és más szövetbetétek, bőr – anyagok tömkelege.

Először is tisztázni illik, mit is nevezünk autónak: az autó szó az automobile görög–latin kifejezésből rövidült forma. Az ön- jelentésű, görög auto szótagból és a latin mobilis, azaz mozgó, mozgató szóból áll össze. Az autó egy olyan, földön közlekedő, önálló meghajtással rendelkező eszköz, amely többnyire kerekeken gurul, és nincs szüksége külső erőre a mozgáshoz. Egy autó elkészüléséhez szükség van mérnöki tudásra, kreativitásra, problémamegoldó készségre, valamint az innováció folyamatos hajszolására, hiszen akkora a verseny, hogy mondhatni mindennap valami újat kell bemutatni. Így tehát egyetlen gyártó egyetlen modelljének elkészüléséhez is több tucat szakemberre, rengeteg erőforrásra és időre van szükség addig a pontig, míg át nem kerül tömeggyártásba, ahol szintén emberek ezrei vonódnak be az autóipar bűvkörébe. És akkor még a hihetetlenül komoly marketinges, saleses és médiahátteret nem is említettem, pedig ezekből is akad bőven, ami az autóiparba vagy a köré rendeződik. Természetesen a brutálisan nagy piaci szegmensnek szoros velejárója a sport is, erről sem szabad elfeledkezni.
No de mikor is indult el az autólavina, és mik voltak a főbb megállók? A ma használatos gépkocsik elődjének elődje a lovas kocsi volt. A lovat idővel szükségszerűen felváltotta a hőerőgép, a kezdetleges gőzgép és villamosmotor. Sajnos ezek az akkori technológiai szinten nem váltak be az autók esetében, így a robbanómotor lett az elterjedt és bevált hajtóműtípus. Akkoriban dízelmotorok még csak a nagy tömegeket mozgató gépekben dolgoztak.

Amikor az első autóról van szó, mindenki dobálózik a Ford T-modellel, de közel sem ez volt az első autó, csak az első sorozatgyártásba, azaz tömegtermelésbe kerülő autó. A legelső gőzhajtású automobilt 1769-ben építette meg Nicolas-Joseph Cugnot. Ezt követte 1808-ban François Isaac de Rivaz első belső égésű motorral szerelt járgánya. Őt követte több mint 60 évvel később Siegfried Marcus első, gázolajjal hajtott gépe, amelyben egy, már továbbfejlesztett belső égésű motor dolgozott. 1880-ban bemutatta az első négyhengeres, benzinmotoros autót, amelyben már karburátor és mágnesgyújtás is volt.
A ma legelterjedtebb elven működő, azaz a négyütemű benzinmotor első verzióját Nikolaus Otto nevéhez jegyzi az autóstörténelem, az első négyütemű dízelmotor Rudolf Diesel vívmánya. A hidrogéncellás technológia, amely a benzin- és a dízelüzemű motorokat hivatott felváltani, a kezdetekben Christian Friedrich Schönbeinhez köthető, és 1838-ra kell visszanézni hozzá. Az elektromotorok terén nagy szerepet játszott Jedlik Ányos és Gaston Planté, utóbbi úriember nevéhez az ólom-savas akkumulátort is jegyezzük.
1885-ben Karl Benz kifejlesztette a benzin- vagy dízelhajtású automobilt, amelyet már gyártásba lehetett küldeni, mert olyan technológiát használt, amelynek „könnyű” volt az összeszerelése. Ez a modell még csupán egyetlen hengerrel dolgozott, de már négyütemű volt. 1896-ban Henry Ford már megépítette első járművét, a legendás T-modell, azaz a tényleges személyautó-gyártás azonban csak 1903-ra rajzolódott ki szemei előtt. 1908-ban be is mutatta a T-t, majd 1913-ban valós tömeggyártásba került. Akkoriban a 850 dolláros árfekvés egy mai középkategóriás prémium autó árának felelt meg. Ennek ellenére 1927-ig, a T-modell gyártásának befejeztéig több mint 15 millió példány készült el belőle.

 

 

 

 

 

Természetesen a Ford-féle járgány népszerűsége miatt más gyártók is fellelkesedtek az autógyártás iránt, és az 1920-as évek második felére a GM, azaz a General Motors megelőzte a Fordot. Ennek az is lehetett az oka, hogy amíg Ford nem volt hajlandó több modellt gyártani, és azt is csak egy színben, addig a GM előszeretettel elégítette ki vásárlóinak minden óhaját-sóhaját. És ezt olyan jól csinálta, hogy a piac 60%-át birtokolta. Ha nem kezdtek volna el beszállingózni a takarékos és pici japán autók, nagy bajban lettek volna, de így inkább azokat támadták meg különböző állami antitrösztakciókkal. Ezek a korlátozások és akadályok kizárólag a Japánból importált autókat és gyártókat érintették.
Ennél a pontnál kezdte el az autógyártás befolyásolni tömegek életét és mozgásszabadságát. Az egymás után épülő gyárak munkahelyeket teremtettek, az autótulajdonosok pedig addig sosem látott sebességgel és kényelemben juthattak el a térkép egyik pontjából a másikba. Arról nem beszélve, hogy az autózás berobbanása hány más iparágat lendített fel akkoriban. Ez az ipar használta fel a legnagyobb mennyiségben az acélt, az üveget és a gumit, valamint ugyebár ezekkel a járművekkel már nem a szántáson keresztül gurultak az emberek, ezért valós autóutakra volt szükség, így az útépítők és a hozzájuk szorosan kapcsolódó nyersanyag- és építésianyag-termelők és -előállítók is jól jártak.

Egy idő után az autótartás elkezdett beszivárogni a társadalmi szokások közé is. Gondoljunk akár az autósmozikra és -éttermekre, randizási szokásokra, tömegközlekedésre. A XX. század második felére a világ legnagyobb autógyártója Amerika és Japán volt, bár Európa sem maradt le, sőt. Ebben az időszakban előzte meg a kőolaj és a földgáz a szenet mint elsődleges energiaforrást. Az energiagazdálkodási átrendeződés oka is az autógyártás volt, illetve ekkor már repülőgépeket is szereltek belső égésű motorokkal, annak is volt némi szerepe benne.
Az autógyártás történetében a legnagyobb törést az 1973-as olajválság okozta. Ekkor ugyanis az OAPEC (Organization of Arab Petroleum Exporting Countries, Arab Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete) tagjai bejelentették, hogy felfüggesztik az olajexportot az Egyesült Államok területére, és egy sor nyugat-európai országba egyaránt, valamint hogy emelik az olaj árát. Így 1973 és 1978 között az autógyártók a hatalmas olajár-emelkedés miatt rákényszerültek a technológiai újításokra. Nagy hangsúly került az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére, valamint a karosszériák könnyítésére. Ezekben a legnagyobb fejlődést az új technológiai és informatikai rendszerek segítségével érték el.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin JÁRMŰIPAR című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!