Home»Gasztro»Bájos Édeske a Dunakanyarban

Bájos Édeske a Dunakanyarban

5
Shares
Pinterest Google+

Hagyományos, meszelt falú parasztház, szőlővel befuttatott lugas, bene virágokkal teli talicskákkal, királykék bútorokkal, farakásokkal, kemencével, hintaággyal és a csodaszép mangóliafával – ez a paraszti romantika várja azokat a vendégeket, akik ellátogatnak a nevében is bájos Édeske cukrászdába a Dunakanyarban.

Szalontai Aliz Miskolcon született, gyerekkorát Tiszaújvárosban töltötte, majd Nagymarosra költözött a család, ahova kis kitérő után – Hévízen lakott, szakmáját Zalaegerszegen a Báthory Szakközépiskolában szerezte -, visszatért, és 1999-ben sikerült megvalósítania régi álmát: megnyitotta első mûhelyét Nagymaroson a Pince utcában. 2007-ben tette le a cukrász mestervizsgát, a mestermunkája egy háromemeletes torta volt, karamell-cukor virágokkal díszítve.

Eleinte csak viszonteladók részére dolgozott, de mivel a termékeire a kereslet folyamatosan nőtt, úgy döntött, hogy alkalmazottakat vesz fel, kikkel belevág a közvetlen értékesítésbe. Az elhatározást tett követte, és megnyitotta a nagymarosi Dózsa György utcában található cukrászdát most már több mint tíz éve. 

Fotó: Kiss András

Verembe zárt történelem

Az Édeske épülete Heinczinger Mátyás becenevén, Maxi hentes üzleteként működött az 1900-as években. Mivel akkoriban még nem volt fagyasztó szekrény, faluhelyen a húsok hűtésére a télen befagyott Duna természetes jegét használták, amit óriási jégvermekben tároltak – ez az udvar hátsó részében ma is látható, és a koronavírus előtt az étterem részéhez tartozott, ami Szalontai Alíz tulajdonos elmondása alapján lassan újra kinyithat.

Az Édeske az eredeti berendezéssel, díszítéssel a régi idők hangulatát szeretné megtartani, amit a jégverembe levezető kapaszkodó is tükröz, az ugyanis abból az eszközből készült, amivel a jégtömböket mozgatták.

„Innen járt a jeges ember, aki Nagymaroson árulta a nyári forróságba a lakosságnak a jeget, amivel a konyhákban fém tárolókba, jéghűtőkbe öntve tudták hidegen tartani az élelmiszert. Óriási jégvermünkbe 36 lovas szekér jeget gyűjtöttek be kemény munkával, aminek egész nyáron ki kellett tartania, ezért minden falunak kötelező volt legalább egy községi jégvermet építeni”

– meséli Alíz.

A jégbegyűjtés ráadásul nem csak hűtési, hanem gyógyászati célokból is fontos volt. Még egy érdekessége van a veremnek, hogy kizárólag nagymarosi téglagyárban préselt és égetett címeres téglát használtak fel. Jelenleg óriás méretű éléskamraként is szolgál a helyiség.

Fotó: Kiss András

Mészárszékből cukrászda

Az Édeske kialakításában sokat segített Alíz restaurátor bátyja is. „Az ablakokat, ajtókat eredeti kinézetüket megőrizve újítottuk fel.  Szerencsémre a testvérem bútorrestaurátor, így nagyon sok mindenben tudott segíteni. A nyitást követô második év elteltével már kicsinek bizonyult a kiszolgáló tér, így azt 65 négyzetméterrel bővítettük. A pultok hátrébb kerültek, a műhely pedig a valamikori hentesüzlethez tartozó lakás helyére költözött. Sikerült készíttetnünk néhány régi ablakot, amelyek megvilágosították az üzletrészt.

A Nagy-Magyarország térképet az egyik orvos vendégünktől kaptam, aki a zöld kanapén ülve, kávéját kavargatva elképzelte, hogy milyen jól mutatna a falon”

– meséli a tulajdonos. Sok értékes berendezés a háború előtti, az akkoriban nagyon kedvelt Angyal Cukrászdából (régen Nagymaros főterén működött) származik. Onnan jutottak hozzá többek között a nagy tálalóhoz, ami a bátyja hozzáértő munkájának köszönhetően mára ez lett az üzlet ékszere. 

Ma a cukrászdába belépve egy másik világba toppanunk. Régi polgári bútorok, cserépkályha, kicsit kopottas bársonyfotel, süppedős, régi ülőgarnitúra, kerek faasztalok, régi nagymarosi fotók, cukrászoklevelek a falakon és a cukrászda nevével ellátott tányérok. „Az Édeske minden bútorához emlékek kötnek. Ilyen a kopottas bőrfotel, aminek favázát a babavárás hosszas idôszakában kapartam és lakkoztam, vagy a kényelmes, zöld ülőgarnitúra tükörrel, amit az újrakárpitozás idôszakában a vendégek kénytelenek voltak nélkülözni, és ezt szóvá is tették az interneten, vagy a kerek faasztalka, aminek fehér terítőjét iparművész hímezte.

A cserépkályha régi álmom volt. Kérdezősködtem, hogy kinek lehet egy bontott darabja, amikor egy kályhás ipari tanuló felajánlotta a sajátját, amit egy pesti lakásban bontott le.

Elképzelése szerint saját otthonában építette volna fel, de nem fért el. Nagyon megörült, hogy nálam lesz a helye, hisz így olyan, mintha nem is adta volna el” – meséli Alíz. A cserépkányhába télen minden nap befűtenek, amit a vendégek nagyon szeretnek. Azonban az Édeske nem csak belül édes, a kerthelyisége is eszményi a szőlőlugassal, a királykék kerti bútorokkal, farakásokkal és a fatalicskányi virágokkal. 

Fotó: Kiss András

Házi sütik, személyre szabott torták, különleges fagyik

Alíz arra is törekszik, hogy termékeikhez minél több helyi, nagymarosi vagy környékbeli alapanyagot használjon fel. A süteményekbe való gyümölcsök mind az itteni kiskertekbôl származnak. Elteszi őket hatalmas befőttes üvegekbe; erre is ideális tárolóhely az egykori jégverem. A cukrászda kínálatában megtalálhatóak olyan hagyományőrző receptek alapján készült sütemények, mint a Dobostorta, Rigójancsi és a Rákóczi túrós. Mi a saját recept alapján készült, belga csokiból készült tripla csokit kóstoltuk meg, majd csillapítottuk egy étcsokis bomba málnabetéttel, amelynek tetején egy csokoládélevélben ül a liofilizált málna.

A nemrég megszervezett chilli fesztivál előtt tisztelegve ezt a süteményt csípőspaprikával készítették, istenire sikerült. Formatorták elkészítését is vállalják, melyek esetében fontosnak tartják a megrendelő ötletének minél precízebb megvalósítását. Kínálatunkban szerepel még bon-bon, kézzel készített csokoládé különlegességek, fagylaltkehely, jégkása és saját márkás kávé is. A koronavírus első hulláma alatt is mindössze négy napig voltak csak zárva, mert a telefon folyamatosan csörgött.

„A születésnapokat, névnapokat továbbra is ünnepelték, így muszáj volt kiszállítással dolgoznunk”

– emlékezik vissza Alíz. 

Nyári melegben az Édeske 30 féle fagylaltokat is kínál , a klasszikusokat rendszeresen kiegészítik izgalmas újdonságokkal, nem ritka, hogy a térségre jellemző alapanyaggal dolgoznak, vagy valamilyen aktualitáshoz kötnek egy-egy új, limitált ízt. 

Ugyanígy helyi alapanyagból készül a házi bodzaszörp, de ki kell emelnünk még az Édeske saját márkás kávéját is, amit 13 fajta kávébabból darálnak össze – ez adja sikerét a kávénak. „A csészét, amiben a kávé van, a bátyám gyermekeinek az anyukája készíti, aki kerámiafestő, és itt égetjük ki a kemencében, a verandán” – meséli lelkesen. 

Az Édeske nem egyszerûen csak egy cukrászda. Sokkal inkább Aliz hitvallásának megvalósult, tárgyiasult formája: „Arra törekszem, hogy aki betér hozzánk, kifogástalan kiszolgálást kapjon, s egy kicsit a régi idôkre emlékezve, hangulatos helyen érezze magát.”

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/09. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.

Előző cikk

Van aki csípősen szereti

Következő cikk

„Egy krízisben mindig is voltak lehetőségek”