Egy kis borsodi faluból származik, de tanulmányai Londonig repítették. 16 évesen nem jutott be egy Kispál és a Borz koncertre, ezért a rákövetkező éveben szervezett egyet ő maga. Huszonévesen már vezérigazgató volt, ám a sales mellett a bor iránti kíváncsisága nem hagyta nyugodni: végül elkötelezte magát és megalapította saját, nevével fémjelzett vállalkozását, a Herczeg Ágnes Wine Consultingot. Bár szőlész-borász végzettsége is lett, mégis elsősorban mesélni, ismertetni, kóstolni szeret. Herczeg Ágnes nőként ma a legmeghatározóbb női borszakértő, aki olyan elismeréseket tudhat magáénak, mint az Év női vállalkozója a közép -Európában egyedüliként kiérdemelt WSET és a IWSC Future 50 díjakat, utóbbit a szakma 50 legígéretesebb nemzetközi szakértője nyeri el évről-évre. Tanít a Metropolitan Egyetemen, 2016-óta pedig a legnagyobb hazai borexportőrnek számító  Lidl Magyarországkülsős borstratégiai tanácsadója és márkanagykövete. Elég az hozzá, itt volt az ideje kifaagatni Herczeg Ágnest és megkérdezni, hogy áll a magyar bor itthon és külföldön. 

Hogy ismerkedtél meg a borok világával? 

Faluról, Dédestapolcsányból származom, ahol mindenkinek volt bora, igaz, nem saját termesztésű, de az életünk része volt. Aztán Egerben jártam középiskolába, és elkezdtem rendezvényeket is szervezni, például egy Kispál koncertet, 17 éves koromban, erről többször meséltem már. Amikor Győrbe kerültem a középiskola után, ott is rendezvényszervezéssel foglalkoztam, és tulajdonképpen ott jött az ötlet, hogy a bor milyen izgalmas téma, ráadásul előkelő és elegáns is. Viszont egy egyetemistát nem vet föl a pénz, így elgondolkodtam, hogyan lehetne a jobb borokat mégis megismerni – ekkor jutott eszembe egy borklub ötlete. 

Elég nagy út ahhoz képest, ahol ma tartasz a szakmában.

Exponenciális világban élünk: fontos a piaccal együtt menni, még fontosabb elébe menni. Tanácsadóként az a hozzáadott értékem, hogy átlátom és értem ezt a piacot, a mozgásait és dinamikusan tudok reagálni az igényekre, így segítve az ügyfeleimet. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos tanulás. 

Annyira megtetszett a borklubbos borkóstolás, hogy azt mondtad: szívesen tölteném ezzel a következő éveimet? 

Lényegében igen, bár hosszú út előzte meg a saját vállalkozást. A borklub révén lettem aztán üzletvezető a Bortársaságnál, abból lett egy kereskedelmi asszisztensi pozícióm a FÁÜ Rt. Pepsi Colánál, Győrben – ekkor még mindig csak 21 éves voltam. Diploma után a Merkantil Bankhoz kerültem, mint területi képviselő, Budapestre költöztem és autófinanszírozással foglalkoztam, ami egy egészen más terület volt. Ezt követte a Schiller cégcsoport, ahol kereskedelmi vezető lettem, és ahol rengetegete tanultam – újra. A Schiller családdal való közös munka rengeteget adott hozzá a szemléletmódomhoz. Időközben várandós lettem  a lányommal, de a bor iránti szenvedélyem megmaradt, így amikor megszületett a lányom, a volt férjemmel közösen arra jutottunk, hogy elkezdhetnék komolyabban foglalkozni a borral, hogy többet lehessek a lányom mellett, hiszen menedzserekként ez nagyon túlterhelt időszak lett volna. 

Kicsit úgy hangzik, mintha egy hobbi és nem egy szakma lenne a bortanácsadás. 

Ez volt a kiindulási pont. Igen ám, de komolyan elkezdtem ezzel foglalkozni, megcsináltattam az első arculatomat, amire az volt írva, hogy Herczeg Ágnes Wine Expert. Hát ez kiverte a biztosítékot mindenkinél. (Nevet)

Hogy egy fiatal, 25-26 éves nő borszakértőnek titulálja magát, borról beszél és borról ír, ez nem maradt szó nélkül.

Eleve az, hogy névvel és arccal vállaltam mindezt és nem álnéven vagy egy intézményesebb néven kezdtem el a vállalkozásomat, ezt szokatlan és merész volt. Tudtam, hogy még nem feltétlen tartok ott, de azt is tudtam, hogy nagyon hamar oda szeretnék érni. Ha az ember maraton futásra készül, akkor nem mondja azt a felkészülésére, hogy csak úgy futkorászik. Ki kell tűzni a célt és igen, én azt a célt tűztem ki, hogy Herczeg Ágnes, borszakértő szeretnék lenni. A Herczeg Ágnes Wine Consulting ugyanis a legnagyobb garancia, ezt nem lehet később megváltoztatni, lecserélni. 

Hogyan készültél a maratonodra? 

Villámgyorsan elkezdtem a londoni iskolákat, és 2010-ben, mikor letettem a diplomámat, akkor már az első könyvemen dolgoztam. Fiatal, csinos nőként szétszedik az embert, ezért tudtam, hogy annyit kell tanulnom, hogy ne találjanak rajtam fogást. Azt éreztem, hogy főleg az elején kétszer-háromszor annyit le kell tenni az asztalra, hogy komolyan vegyenek. Hál’ Istennek megöregedtem, így már sokkal jobb a helyzet. (Nevet)

2007-ben alapítottad meg a cégedet, ráadásul valóban nagyon személyes formában, ahol te magad vagy a cégér. Látjuk, hogy manapság mennyit küzdenek a nagyvállalatok, hogy személyes hangot találjanak a fogyasztóikhoz, hogy perszonalizálódjanak, de akkoriban még nem ez volt a jellemző. Miért döntöttél így? 

Faluról jövök, mindig faluban gondolkodtam. Ott minden egyes szakmának van egy gazdája, az ember tudja, hogy kihez forduljon. Például a nagymamám volt a varrónő, anyukám a védőnő, apukám az építészmérnök. Talán innen jött, hogy én meg a borszakértő leszek. Borász nem, mert ahhoz tőke kellett volna, és mivel nemzetközi kapcsolatok szakra jártam és a sales területéről érkeztem tudtam, hogy értékesíteni és nem termelni akarom a bort. Ez persze sokat változott, mert ahogy elkezdtem megtanulni a szakmát láttam, hogy mindenhez értenem kell, a teljes folyamatot ismernem kell, beleértve a termelés részleteit is. A telepítési folyamatokat, a környezeti összetevőket, a terroirt – ez mind-mind segít abban, hogy a végén jól tudj kommunikálni, mert érted az összefüggéseket.

Voltam borászat vezérigazgatója, alapítottam, telepítettem, a Világi borászat alapjait én tettem le Helembán.

De az igazi lételemem a kommunikáció, amikor a fogyasztókhoz eljuttatjuk az üzenetet. Manapság pedig egyre inkább fordulok át a stratégiai részére a menedzsmentnek, vagyis inkább a háttérbe kezdek lépni.

Azért van egy kis szőlőd is, ha jól tudom. 

0,3 hektár. Nagyon pici. Épp hogy elfárad az ember a végére.

Miért pont Etyeken van? 

Pátyon élek, és ezért olyan helyet kerestem, ami könnyen megközelíthető. A másik ok, hogy szeretem a sauvignon blanc-t, a chardonnay-t és a pinot noirt, és mind a három jól érzi magát Etyeken. Egyébként az Etyeki Kúriának szoktam eladni a szőlőt, akik rengeteg mindent meg is nyertek mostanában, nem véletlenül (nevet). Szívesen adom oda a szőlőt, mert amikor visszaveszem ezeket a borokat, akkor jó érzéssel iszom őket.

Etyeken az utóbbi években nagy változások történtek: eredetvédett lett az etyeki pezsgő és itthon is egyre népszerűbb lesz ez az italfajta, szerinted miért? 

Felfedeztük, hogy a pezsgő nem csak az ünnepek itala. 2010-ben kezdődött egy felfutás, ami ráadásul egy rosszabb év volt, éppen emiatt többen kísérletezni kezdtek a pezsgő készítéssel és sokan meg is maradtak mellette. A világban is van egy, a buborékok iránti trend, hiszen nagyon sok mindenhez passzolnak, jó társasági italok. 

Említetted, hogy fontos az előrelátás. Laikusként úgy tűnhet, hogy vannak kiszámíthatóbb folyamatok és megjósolhatatlan fordulatok is, ilyen például, hogy miből lesz éppen trend. Erre hogy lehet felkészülni? 

Részben figyelem, hogy mi történik nemzetközileg, de figyelem a mi fogyasztóinkat is. Másrészről

a trendet mi irányítjuk, hiszen amiről sokat beszélünk, az egy idő után téma lesz. 

Hogy tud nemzetközileg versenyképes lenni a magyar bor, aminek megvannak a maga korlátai, hiába a 22 borvidék. Megjelent rólad, hogy szeretsz meséket szőni a magyar borokhoz és úgy megismertetni őket, merthogy egyszerűen ilyen a mi virtusunk.

Sztorikkal kapcsolódunk. Ha azt mondom, hogy ennek a bornak magas a savtartalma, közepes az alkoholtartalma, és van egy szőlős-bodzás ízvilága, azzal mit kezdesz? De ha úgy kezdem: ez a bor olyan élményt nyújt, mintha elmennél az erdőbe, ahol már éppen tavaszodik, de még picit harmatos a fű. Egy tisztásra érve ott egy mező, ahol megérzed a frissen kaszált fű szagát, amibe keveredik egy enyhe csalános-bodzás illat. A hűvös tavaszi levegő csíp, de lassan jön fel a nap, ami melegít. Látod az erdő-mező megcsillanó frissességét, a lábad alatt érzed a ropogós zöldet, és minden olyan kipattanó, üde, élénk. Ez a bor éppen ilyen, mintha azon az erdőszéli, frissen kaszált mezőn sétálnál, azon a tavaszi reggelen, amikor még ott a harmat, és az egész természet kirobbanó, friss, üde lendülettel kel életre. Melyik marad meg jobban? És melyiket akarod jobban megismerni?

Itt is a személyesség dominál.

A szenvedélyt, a feelinget kell megmutatni és ez megvan a magyar borban éppen úgy, ahogy bármelyik jó borban ott lakik.

El kell vinni a szenvedélyt, a történetet és a jó helyre kell vinni. Én nagyon hiszek a könnyű, illatos fajtákba, amiket mi is szeretünk, mint az Irsai vagy egy Cserszegi fűszeres. De minden bornak megvan a maga piaca, csak fel kell azt ismerni és jól kell kommunikálni. Ha valaki szereti a jó vörösbort és ajánlok neki egy Villányit, azt mondom, hogy ez egy testes, tüzes, vastag, sűrű szövésű, gazdag ízű, lángoló, hömpölygő, buja, mediterrán ízvilág, olyan sűrű, hogy szinte át sem látsz rajta. Semmi másra nem vágysz a nap végén, a hideg estében, csak hogy kitöltsd, és átmelegítsen ez a tüzes jó bor. 

Jelenleg Lengyelországgal építesz egy komoly együttműködést. Mit lehet erről tudni? 

Az elmúlt félévemnek jelentős részét Lengyelország tette ki. Ez egy közel 40 milliós piac, és komoly történelmi hagyománya van annak, hogy magyar bort értékesítünk Lengyelországban, csak az utóbbi időben ezt egy kicsit elfelejtettük. A magyar bor nemzetközi ismertségéhez nagyon erősen hozzájárul az, ha a magyar bor újra intenzív szereplője lesz Lengyelországnak. És nincs még egy ilyen barátságos nemzet, akinek tényleg nem kell elmagyarázni, hogy kik is vagyunk.

Milyen most a borfogyasztás? Érzékelhető, hogy az utóbbi években presztízs lett a minőségi a borozgatás. 

A minőségi bor a minőségi élet jellemzője. Régen a borozás egyenlő volt  a kocsmázással – mára egyenlő a kifinomult stílusérzékkel.

A minőségi időt, minőségi életet keressük, aminek jó építőköve lehet az elegáns borfogyasztás, ami az Instán is jól mutat.

Mindez komoly előnyt tud adni a bornak a többi alkohollal szemben. A bor szerintem nemcsak egy alkoholos ital, hanem egy kulturális élmény is. Egy vacsorát egy bor nem azzal tesz többé, hogy megiszunk mellé egy alkoholt, hanem hogy történeteket, kultúrát hozunk magunkkal. Nekem ez olyan, mint egy jól kiválasztott zene vagy egy jól átgondolt terítés.

Milyen lett a 2021-es kínálat? 

Ami a poharamban van, az egy 2021-es Sauvignon Blanc, nagyon ígéretes. Amiket hamar meg lehet kóstolni, azok a könnyű illatos fehérek, ezek az új borok és nagyon-nagyon szépek. Az év későn indult, de a nyáron behozta magát a szőlő, így az év végére össze is értek a dolgok. Jó évjárat lesz. 

Ez egy nagyon intenzív időszak az életedben. 

Igen, sok az új háziasítás. 

Miért fontosak a házasítások?

A Furmintnál maradva különböző szüreti időpontok vannak, különböző élesztővel, erjesztési módokkal, különböző dűlőkből szüretelve, ezért sok alapanyag össze tud jönni, és mindegyiknek más a tulajdonsága, mindegyik más ízlelőbimbóra hat. Amikor házasítok, akkor egy olyan ízképet próbálok összehozni, ami az összes érzékszervre a lehető legerőteljesebben hat. Amikor megkóstolom a bort érzékelem, hogy hova hat. A cél, hogy egy gömb formát alakítson ki, ami hömpölyögve a szájüregben és a garatban minden ízlelőbimbót elér és egy kerek, szép lecsengésű összélményt nyújt. A háziasítás  olyan mint a kóstolás a főzésben: keresed, hogy mi hiányzik, miből van több, mi mennyire intenzív, mi mivel passzol össze. Sokszor alig 1-2%-on éles ellentétek jelentkeznek és iszonyatosan nagy különbségek tudnak megjelenni. Pár csepp citromlén is mennyi minden múlik! A magasabb savtartalom az egész bort életre tudja kelteni. Nagyszerű szellemi játszótér, imádom is csinálni.

A Lidl polcaira is érkeznek az új szüreti, Márton napi borok. Mi a rendező elv, amikor kiválogatod, hogy mi kerülhet a polcokra? 

Nagyon egyszerű, régóta azt vallom, hogy úgy szeretnék kommunikálni a borról, hogy anyukám is megértse. Az egész országra gondolunk, amikor válogatunk, hiszen ez egy közös munka. Mivel sok jó bor van és nem mindenki szakértő, ezért igyekszünk megkönnyíteni a választást. De mindennek az alapja, hogy a bor, amit választunk hibátlan kell, hogy legyen és az adott kategóriában a lehető leggazdagabb ízt a lehető legkomplexebb módon kell prezentálnia. Amikor a Lidl Borexpót csináljuk, akkor rengeteget kóstolunk is. És amikor válogatok, akkor látom a bor paramétereit, össze tudom hasonlítani azt a 10-20-30 féle Sauvignon Blanc-t, ami az adott kategóriában a rendelkezésemre áll. Azért tudok objektív lenni, mert egymás mellé tudom tenni, össze tudom hasonlítani a lehetőségeket. Igazából ezért szeretek igazán a Lidl-el együtt dolgozni, mert én a mindennapokban is így működöm. Ha házasítok és 30 tétel van, akkor 30 pohárral dolgozom. Mert hiszem, hogy oda-vissza kell kóstolni, és folyamatosan gondolkodni róla. 

A tanácsadás és a Lidl borstartégiájának megalkotása mellett tanítasz is, ráadásul az egykori hallgatóiddal később együtt is dolgozol. 

Olyannyira, hogy van egy boros családom, ami a volt hallgatóimból áll. Jelenleg csak egy órát tartok az időhiány miatt, ami általános borismeret és bárki felveheti mint szabadon választott tantárgyat. 

Milyen a hazai képzés? A második generációs hazai borászok nagyrésze már külföldi egyetemeken szerzi meg a szükséges szaktudást és tapasztalatot.

A hazai képzés jó, de az is tény, hogy ameddig érsz, addig tart a világod. És azért tartom fontosnak, hogy menjünk ki a világba, és tapasztaljunk meg nagyon sok mindent, mert addig fogunk ellátni. Fontos, hogy megismerjük a módszereket máshol és aztán implementáljuk a tudást. 

Számos könyvet is jegyzel szerzőként és társszerzőként. Mennyire fontos számodra a tudásátadás illetve a manapság népszerű online formák közül nem akarod valahol meghonosítani a boredukációt? 

A pandémia alatt rendszeresen csináltam Zoom kóstolókat is, online stremen lehetett bekapcsolódni. Nagyon-nagyon szerették, több ezren nézték. Ezzel együtt csináltam minivideókat is, minden nap hat bort kóstoltam egy borásszal, ami egy hónapon keresztül ment. Ebben nem volt tudatosság, inkább csak az, hogy kezdjek valamit a rengeteg idővel. Valószínű, hogy egyszer jó lenne egy podcast vagy egy YouTube, de csak akkor, ha átütő tud lenni és valamit hozzátesz az élethez. Bár már nem is YouTube-on csinálnám.

Hanem TikTok-on? 

Igen, viszont ahhoz már tényleg komoly koncepció kell, meg kéne találni azt a hangot, amivel szólni tudok a 15-25 évesekhez, mert ami őket nem fogja meg, az senkit nem fog. 

Ha valakinek akár ezt az interjút olvasva megjön a kedve egy kicsit tájékozódni, azoknak mit tanácsolsz, merre induljanak? 

Az internet nagyon jó kiindulási pont. A magyarborok.hu-n fent vannak az alapok, azt én írtam. Ha valaki kicsit komolyabban érdeklődik, a bor.hu-n olvashat tudományosabb dolgokat például a szőlőfajtákról, borvidékekről, borturisztikáról. De borászatokat is érdemes bekövetni. És akinek ez is kevés, az választhat egy boriskolát, ahol már komolyabban tanulhat,  itthon elég nagy a választék.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2021/12. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.