A természeti formákon és különböző geometriai szerkezeteken alapuló alkatrészek összekapcsolódásából álló Adamlamp-termékek nemcsak Európa különböző országaiban, de Amerikában is egyre népszerűbbek, hiszen a termékeket nem csupán az öreg kontinens különböző országaiból rendelik előszeretettel, hanem az elmúlt két-három évben már a tengerentúlon, illetve a világ legkülönbözőbb pontjain is megmutatkozott a kereslet. A digitális tervezéssel és manuális összeillesztéssel készülő lámpaformák az ötletek megszületésétől az alapanyagok beszerzésén és a termékek összeállításán keresztül az online értékesítésig mind egyetlen ember nevéhez fűződnek. Az alkotóval, Juhász Ádám formatervezővel beszélgettünk arról, hogyan lehet elindítani egy egyéni vállalkozást a szakma iránti szeretet és elegendő motiváció segítségével, akár befektetők nélkül is.

Az ötlettől a formáig

Juhász Ádám a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező szak fémműves hallgatójaként végzett 2009-ben. Megkeresésünkre elmondta, kissé korlátok közé szorítva érezte magát az intézmény akkori, kevés alapanyaggal és felszereltséggel működő műhelyeiben, és az ékszerek tervezésében sem találta meg a szakmai kiteljesedést. Így kezdett el geometriai kísérleteket végezni, kezdetben papírral és műanyaggal. A számára izgalmas feladatot a formák síkban való leképezése jelentette, ahogy a kétdimenziós világ összeáll téri, háromdimenziós szerkezetté. Ennek az ötletnek a forrása a művészeti középiskolás éveire is visszavezethető, ahol elmondása szerint szintén fémműves hallgató volt, de többek között gipszből kellett domborműveket kifaragnia. „Úgy éreztem, hogy megtaláltam valamiféle szabadságot, hogy végre játszhatok az anyaggal, és a fémcsiszolással, kisebb fémtárgyak lassabb készítésével ellentétben hamarabb láttam a munkám eredményét” – emlékezett vissza. Már a diplomamunkája is távol állt a fémműves szakmájától. „Eredetileg beltéri mennyezeti függőlámpát szerettem volna készíteni, de a vezetőtanárom, Bánfalvi András megpróbált lebeszélni azzal az érvvel, hogy az előző évfolyam egyik hallgatója is azt tervezett. Helyette a kerti ünnepség kellékeit ajánlotta, de én nem tágítottam, így végül kültéri hangulatvilágító lámpatestek születtek” – fejtette ki az alkotó, hozzátéve, hogy a szerkezetüknek köszönhetően megőrizték vízálló képességüket és már nyolc éve sértetlenül állnak a szülei kertjében. Annak ellenére, hogy a diplomamunkáját piaci szempontból nem tartotta érdemesnek továbbfejleszteni és nem is töltötte fel a weboldalára, a közelmúltban rendeltek belőle párat olyan magánszemélyek, akik tudomást szereztek a termék létezéséről.

Diplomamunkája készítésekor megismert egy belsőépítészt, aki később felkérte öt világítótest megtervezésére egy általa kialakított fodrászüzletbe. A valódi kísérletezés ekkor kezdődött anyaghasználatban, kialakításban és a stílus megtalálásában. „Olyan anyagot próbáltam keresni, amellyel könnyen tudok dolgozni, átvilágítható, fehér, lágyan szórja a fényt, és elkezdtem kísérletezni a termék megvalósításával. Eleinte manuálisan vágtam ki az lámpatest alkotódarabkáit, majd idővel szerszámokat gyártottam ezek elkészítéséhez, melyek segítségével már sorozatban tudtam gyártani a terméket – darabonként egy óra alatt, vagyis lényegesen gyorsabban. Idővel érkeztek további egyedi kérések, és amelyik terméket érdemesnek láttam arra, hogy beillesszem a portfóliómba, kitettem a honlapomra. Így alakultak ki a különböző családok.” – magyarázta Juhász Ádám, aki egyébként saját maga tervezte meg és hozta létre a weboldalát. Mint ahogy az látható is, nem volt célja, hogy időközben sokat változtasson a termék stílusán, mindig apró, finom lépésekkel fejlesztette tovább egyedi alkotásait, kísérletezett különböző anyagokkal, geometriai formákkal, így jellegzetes alkotásai könnyen beazonosíthatóak.

 

A felhőktől a kavicsokig

Juhász Ádám bevallása alapján a belsőépítésznek tervezett első lámpái alapjaiban határozták meg további munkáinak irányvonalát. Az öt különböző formát tartalmazó családot Hexa névre keresztelte, melyek azóta is népszerű termékként erősítik kollekcióit. Ezek a darabok csokorban használva is erősítik egymást az Ellipse lámpáihoz hasonlóan, ezekkel szemben a Flora egymagában is elég nagyobb belső terek kivilágítására.

„Az alapkoncepció az volt, hogy csak lefele terjedjen a fény, így addig játszottam az egyébként már említett termékek alapanyagaiból készült formával, amíg sikerült megvalósítanom az elképzelésemet. Ezeket a lámpatesteket általában magánszemélyek rendelik lakáséttermekbe, konyhákba, előszobákba” – mesélte a tervező. A Cloud forma első darabjait megrendelésre készítette a Pagony Könyvesboltba, Bulcsu Tamás és Fortvingler Éva építészek felkérésére. „Az általuk megálmodott felhőlámpa-koncepció kikísérletezésére kevés idő állt rendelkezésemre, de végül sikerült megvalósítanom egy nagyobb és hat kisebb darabot” – idézi fel a műhelyében kifüggesztett prototípusra mutatva, hozzátéve, hogy meglepődve tapasztalta a nagy érdeklődést erre a formára. Mint elmondta, itthon tavaly több mint 20 darabot, idén pedig már 10 fölött rendeltek belőle, főként irodákba, recepciós helyiségekbe, tárgyalótermekbe. „Ennek a terméknek az alkatrészeit kivágni, szerelni és illeszteni, az egyszerűbbekkel ellentétben, 8-10 órát vesz igénybe, mivel minden eleme különböző méretű” – magyarázta az alkotó, kiegészítve azzal az érdekességgel, hogy ezeket a „felhőket” gyakran már „kavicsokkal” (Stone) rendelik meg, amelyeket szintén körülbelül 300 darabkából kell összecsavarozni. „Ez a kollekció is egyéni megrendelésre született: egy hostel rendelt 16 darab kavicsot és egy darab felhőt. Az időigényes munka ellenére mindig magam készítem el a kért elemeket. Szeretem csinálni, ha csak a tervezéssel foglalkoznék, unatkoznék” – vallotta be.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin KÍSÉRLETEZŐK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!