B2B, B2C, MVP, API és hasonló kifejezések kíséretében zajlott le Muck Ivánnal és Muck Ferenccel folytatott beszélgetésünk, akik az MKB Fintechlab inkubátorházban fogadtak minket. Habár idegen szavakból nem volt hiány, a történet ennél egyszerűbb, alkalmazásuk családközpontú pénzügyi szolgáltatásokat nyújt a fiatal felhasználóknak.

Hány éves kortól kezdenek a fiatalok anyagilag önállósodni, és mennyire tudatosan kezelik a pénzügyeiket?
Muck Iván: Erre nem létezik általános válasz, ami az összes fiatalra kivetíthető lenne. Ez függhet a családtól, illetve attól is, hogy ki hol tölti a gyerekkorát. Mi a 14-18 évesekkel foglalkozunk, és azt látjuk, hogy ebben az időszakban már vannak arra törekvések, hogy tudatosan kezeljék a pénzügyeiket, viszont ez főként az egyetemi évek kezdetével kerül középpontba. Látjuk azt is, hogy a szülők sem képesek ezt teljes mértékben elősegíteni, ezért is dolgozunk a Family Finances-en, illetve azon, hogy a fiatalok bankkártyaigénylését előremozdíthassuk az egyetemi évektől a középiskolás évek kezdetéhez. Ha számot kellene mondanom, átlagosan a 18-19 éves kor az, amikor már ténylegesen tudatosan kezelik a fiatalok a pénzügyeiket, természetesen találkoztunk már extrém helyzetekkel. Korábban, a Family Finances megalkotása előtt, sokat interjúztunk, sokat beszélgettünk fiatalokkal, és azt tapasztaltuk, hogy vannak családok, ahol akár már 12-14 évesen önállósodnak ebben a tekintetben.
Muck Ferenc: Szerintem általánosságban elmondható, hogy a tőlünk eggyel fiatalabb generáció nagyon hamar elkezdett online önállósodni. Ez abból is látszik, hogy 12-14 évesen már teljesen tudatosan használják a PayPalt vagy akár az online utalásokat. Rengetek szülő beszámolt arról, hogy az apuka PayPal-hozzáférését feltörik a gyerekek, és írnak egy SMS-t, hogy „ezek mi voltunk”. Teljesen magabiztosan kezelik ezeket az online „tool”-okat, amelyeket a korábbi generáció csak 18 éves kor felett kezdett el használni.

 

Adódik a kérdés, hogy akkor kielégítő a pénzügyi oktatás Magyarországon?
MI: Vannak törekvések, hallgatói és állami szervezetek próbálják leginkább ezt erősíteni. Látható előremozdulás, viszont egyértelmű, hogy sokkal praktikusabbá, gyakorlatorientáltabbá kell tenni az oktatást, míg a teoretikus részeket valamelyest háttérbe kell szorítani. Ami fontos, hogy ne csak azt lássuk, hogy Magyarországon vagy a kelet-közép-európai régióban van probléma, hanem az egész kontinensen viszonylag alacsony színvonalon mozog a pénzügyi tudás. Praktikusság alatt nem azt értem, hogy valaki miképpen tud legegyszerűbben egy fiókban bankszámlát nyitni, hanem olyan triviális dolgok is hiányoznak a fiatalok tudásából, mint akár egy ATM-es pénzfelvétel vagy egy megtakarítás elindítása. Mindenképpen le kell ásni egy ilyen szintre, hogy ki tudjunk építeni egy tudatosabb pénzügyi kultúrát.
MF: A pénzügyi tudatosság idén buzzword, vagyis hívószó lett. A bankszféra és a multik részéről megtörtént a felismerés azzal kapcsolatban, hogy ebben a tekintetben nagyon nagy gondok vannak. A Family Finances-t is az inspirálta, hogy egy learning by doing, tanuláselvű módszer mentén tudjuk a gyerekekkel megtapasztaltatni például a spórolást.

A szociálisabban gyengébb régiók fiataljait hogyan lehet felzárkóztatni, edukálni?
MI: Ha nem is teszünk különbséget szociálisan elmaradottabb vagy nem elmaradottabb régiók között, ami fontos, hogy szükségesek az edukációs háttéranyagok a pénzügyi tudatosság növelésére. Ez egy lépcsőfok. Ezen kívül szükség van egy olyan gamifikált oktatásra, amely állhat oktatóvideókból, illetve játékos tesztekből. Ezek adhatnak olyan támpontokat, amelyek tulajdonképpen elvezetnek a tudatossághoz. Ha olyan régiókba megyünk, ahol szociálisan elmaradottabb diákok vannak, akkor olyan pillérekre kell alapozni, amelyek elérhetőek még ezekben a térségekben is. Bízunk benne, hogy az internet ilyen, így olyan platformokat kell létrehozni, ahol megoszthatóak ezek az információk. Nyilván fontos az ottani közeg sarkallása arra, hogy el akarják érni ezeket a dokumentumokat, ha már rendelkezésükre állnak. Ez egy külön feladat. Az is biztos, hogy már általános és középiskolában fontos ilyen tantárgyakat bevezetni, vagy a meglévők részévé tenni a pénzügyi oktatást. Mindenképpen beszélni kell erről, és nem szabad olyan elméleti szintről kezdeni, amely elveheti a fiatalok kedvét. Ugyanakkor fontos az oktatóknak is átadni a legpraktikusabb ismereteket, mert nem biztos, hogy rendelkeznek az adott tudással.

És ha nincs internet?
MF: Az elmaradottabb régiókban jól működnek a road show-k, amikor személyesen foglalkoznak a gyerekekkel. Mi Ivánnal a Studium Generale-ban tanítottunk történelmet 5 éven keresztül, ott is az működött igazán, hogy részt tudtak venni az oktatáson hátrányos helyzetű gyerekek a Budapesti Corvinus Egyetem épületében, ahol négy órán keresztül foglalkoztunk velük. Sokat segített, hogy személyesen rá tudtak kérdezni a homályos részekre. Valamilyen szinten influencerré, tényezővé kell válni.

A 13-14 évesek még nem túl fiatalok ahhoz, hogy önállóan gondoskodjanak a pénzügyeikről?
MF: A mi megoldásunk is valamilyen szinten erre ad választ. Önállósodnak, de a szülő felügyelete mellett teszik mindezt. A mi mobilapplikációnkban a szülőknek folyamatos kontrollja van a gyerekeik költése felett. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a szülőnek egy főszámlán van egy adott pénzösszege, amit alszámlák között tud mozgatni, ezek pedig a gyerekekhez vannak rendelve. Ugyanakkor van olyan funkció is, amellyel monitorozni tudja a tranzakciós lekérdezéseket, így látja, hogy mire költött a gyerek, vagy hogy épp mire gyűjt. Mi ezt úgy képzeltük el – és kutatások is ezt igazolták –, hogy az önállósítás az applikáció kezelésében merüljön ki, szülői rálátással, kontrollálással.
MI: Több kutatás is megjelent azzal kapcsolatban, hogy a 14-18 évesek körülbelül 2000 és 5000 forint között, átlagosan 3500 forintból gazdálkodnak havonta. Ez nem egy számottevő összeg, amelyből komolyabb megtakarításra lehetne szert tenni, viszont arra elég, hogy a büfében vagy a moziban elkölthessék a gyerekek. Mégis ez az az életszakasz, ahol meg tudjuk tanítani, hogy miképpen lehet jól bánni ezekkel a pénzösszegekkel. Nyilvánvalóan a szülőknek is az a célja, hogy az 1000-2000 forintot is megbecsülje a gyermekük. Ezért is fontos az, hogy a fiatalok ne az egyetemre belépve kezdjenek el gondolkodni a pénzügyeikkel kapcsolatban. Már a középiskolába bekerülve szükség lehet egy bankkártyára. Ne csak az adott kerethez szokjon hozzá, hanem ahhoz, hogy milyen problémákba ütközik, ha kártyával szeretne fizetni, milyen díja lehet a pénzfelvételnek, az utalásnak és hasonlók.
MF: Legyen egy összeg, amelyet a gyerek bankszámlára kap szabadfelhasználásra, zsebpénz gyanánt. Ugyanakkor vannak edzésdíjak, különórák, osztálypénzek, amelyek készpénzben mozognak, és elég nehéz visszakövetni őket. Az applikációnkon belül erre is van lehetőség, ezeket az összegeket is virtualizálni tudjuk. Az a hosszú távú célunk, hogy a cash marketet és a készpénzben történő tranzakciókat kiváltsa a digitalizáció.
MI: Tulajdonképpen, ha ezt a 3500 forintos összeget nézzük – 13 euróval számolunk –, akkor azt látjuk, hogy 80 millió eurót tesz ki évente ennek a körülbelül 500 ezer, 14-18 éves magyar fiatalnak a zsebpénze. Ez az egyik oldal. A másik oldal pedig az, hogy a szülők 100-200 eurót bármikor képesek elkölteni a gyerekeik ruházkodására, szórakozására, sportolására. Ez jó lehetőség arra, hogy egy hatalmas piacot virtualizáljunk.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin UTÓDOK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!